Tiszatájonline | 2023. május 22.

Debreczeny György versei


mit teszünk majd?

(kollázs)

most pedig idézzük fel a fejfájást
melegséggel tölt el ez a tél
hogyan idézzük fel a tücsökragyogást
a föld körüli pályán az idézeteket
gyilkosok napoznak a művészárokban
a lövészek színházba mentek
lápi pócot szült egy lápanya
fel akarta rázni a társadalmat
a hőmérőt pedig le
hogy lesüllyedjen a higanyoszlop
hogy végre lealacsonyodjon
tücsök muzsikált az üvegesműhely
üvegezett ablakán túl
és nincsen többé Népszabadság
mit teszünk majd a kitört üveg helyére
hogy jobban halljuk a közelgő lódobogást


a visszapillantás nélküli tükörben

(kollázs)

a lepréselt lepke
nem folytat fotoszintézist
a fényképezőgép előtt
a haza nem lehet gyagya
mondja a mikrofonba
úgy préseli ki magából a szavakat

egy másik dimenzióval beszélget
azt mondja a jó vers libás
libákat lehet úsztatni benne
és a programozónak térdig ér

szűkszavúan kell átzökkenni
szezonból fazonba
onnan meg pofonba
visszahúzódni
közútra álom és ébrenlét elől

széken ülni buggyos gatyában
lábunkat sárga és kék
festéktócsákba mártogatni
mert ami elveszíthető
az folyatható folytatható
a tolóhajó megtol(d)ható

a tolóajtót mellékvágányra tolták
mifelénk a lepréselt lepkék
nem vizsgálják az elmozdulás 
lehetőségeit
sem a biztosítóberendezést

minden mozog ami egyhelyben áll
az asztalról leesnek
a biztosítási esemény utáni pirulák
kavicsok kávéznak
az ablaküveg előtt

a visszapillantás nélküli tükörben
szép régi világ
leszállópálya gombostű-körben
mert van itt spiritusz
a felejtés kék nemlétkönyvében
lepréselt lepke
várja hogy lefotózzák