Hibajegyzék kipipálva
Romlanak az arányok a vegykonyhában, lassan nem leszek hasonló önmagamhoz, a nagy Átváltoztató néha már integet, s te is, hiába nem tartasz órát a házban, olykor be-benéz hozzád a Nagy Óraleolvasó, nem tűri a diktált adatokat. Cicanadrágba csomagolt zsákbamacska vagyok, ott kering bennem a rosszkedv, ott az újrapróbálkozás kísérlete a garanciaidő meghosszabbítására. Valaha nyakláncot hordtam, – minden nap mást – s gyöngyöket, ma tablettákkal játszok kirakósdit, ez a mindennapi élvezet. Selyemsállal próbálkozom eltakarni nyakamon az árulkodó jeleket. Néha még ezt sem teszem, hagyom fedetlenül önformámat, engedem a Smink Mesternek, hogy játszadozzon velem. Hihetnéd, hogy balek vagyok, az idő rései között fogoly, - - - - - - - - - - mégis, nem sírom el magam, nem szédülök test és lélek libikókájában, tekerem Ariadné fonalát, s kötéltáncolok a porondon.
Besokalltam…
Elegem van abból, hogy nem mindig csinálom azt, amit elhatároztam, hogy nem veszem le azonnal a cipőt, mikor a teraszra lépek, nem csavarom vissza az üvegre a kupakot, s nem nézem meg, hogy az illemhely fedelén hagyok-e néhány árulkodó nyomot. Elegem van abból, hogy este jól bevacsorázok, pedig már elszántam magam jó néhányszor, hogy most már beindul az evés-stop, s az önfegyelmezés égisze alatt beágyazáskor szépen egymásra simítom a párnát és a paplant, nemcsak úgy bedobálom a tartóba, amit portalanítani kellene, s a friss, vírus-szomorító levegőért rendszeresen kinyitom az ablakot. Lefekvéskor nem teszem magam mellé két perc múlva a kezem, s türelmesen végigmondom fohászomat a feljebbvalónak; …bocsáss meg Istenem. elegem van abból, hogy legtöbb alkalommal mindennek ellentmondok, pedig tudom, nincs igazam, s nem kellene használnom a vétójogot. Nem kellene minden bátor kijelentéssel jelenbe temetni a holnapot. Jó lenne most már tisztázni, mennyire jó az önismeret, s végre megtudni, ki vagyok.
