tiszatáj | 2022. június 28.

Janáky Marianna: Interjú egy könyvvel

Csonthéjas lélek

TÓTH KRISZTINA: SÍRÓ PONYVA

A könyvinterjú műfajpoétikája

Egy új interjúformát álmodtam meg. Interjú egy könyvvel. Nem a szerzővel, hanem a könyvével (identitást adva annak) „beszélgetek”. Elképzelésem szerint a könyvinterjú se nem kritika, se nem interjú, se nem szépírás, hanem ezek egyvelege. Esterházy Péter lemásolta Ottlik Géza Iskola a határon című regényét kézírással, és könyvként is megjelent, tudjuk. Ez adhatta hajnalban tudatalattimnak az ötletet. Vagyis direkt antropomorfizálom, személyesítem meg a könyvtárgyat = az interjúalanyt. Több szépíró alkalmazott hasonló megoldást. Talán a megelevenedett tárgyak prózapoétikáját Mándy és Nabokov ültette el a tudatalattimban. Szinte azonosulok a könyvvel, kérdéseim kifejezésmódjával igyekszem visszatükrözni az épp „interjúra felkért könyv” stílusát is. A válaszok mindig szó szerinti idézetek a könyvből = másolás csak nem kézzel, ahogy EP tette, hanem a mobil mikrofonjának a segítségével. Tehát: csak a könyv idézeteivel válaszolok a feltett kérdéseimre, de nem mindig a könyvfolyamnak megfelelően, hanem ahogy jónak látom a kérdésre adható válasz kapcsán. A három pont mindig jelzi, hogy nem folyamatos a másolás, hanem a kötet másik részében olvasható épp a pármondatos idézetrészlet. Ráadásul a kérdések számához passzoló extravagáns leütést is igyekszem mindig kitalálni.

Janáky Marianna


A huszonegyedik vagy. Könyvinterjúpartner. 
De már rég nem kártyázom. Most mit nyerhetek? 
Ám az olvasó ne ijedjen meg: 
nem 21 kérdés lesz, amit felteszek, 
de neked köszönhetem, hogy 13 éve 
költőieskedni kezdtem – írni, ha kiszakadt.
Olvastalak – veled takarítottam, főztem, mostam
érted, a hálószoba függönyét is leszedtem,
de elszakadt, a csipesz megszúrta az ujjam.

1. 
te síró ponyvám, tudod, amit
sokan valakik – :
fiatalabbra cserélted a mindet 
ha belehalsz is, 
a mindent nem kapod meg újra 
tőlem – mindent elvitt 
a ponyvás teherautó, lelkem 
porszem, benned maradt?

…cipelem magammal
(nem nyom a karom? Ha kell, itt a párna)
az összes képet, mindjárt itt a hajnal,
…
apránként kigyulladt az összes ablak,
úgy égett mintha villám járna benne,
valamit most ígérj meg!
…
…lecsúszott a paplan,
a derengésben szétdobált ruhák közt
újra kezdték,
…
és kitakarva látszott, hogy a testek
még fiatalok, de már nem egészen,
és csukott szemmel az egyik megígérte
a másiknak, hogy
…
Kimegy hozzád a kisírt szemű asszony,
…
Titkos indákkal minden összekötve
…
na hány nap van hátra az életedből,
…
fönt a Nagymedve nem megy semmit útra,
aludj, minden ígéret megbocsájtva –
…
valamit egyszer úgyis itt felejtünk
meleg a fal úgy ég az őszi napban
lopott napunk ahogy nemrég a testünk
…
…a fejem az öledben 
fekszik a nád ledőlt sohase értem
tetten még az időt amikor színt vált
…
hosszú nagyon indulni ez a tél
ne érjen itt inkább vigyél magaddal
…
Mégis mit hittél, meddig tarthat ez még?
Tolassunk vissza, egyirányú utca.
…
a hallgatás és rádermed (szeretsz-e),
…
Mintha egy fagyhalott zongorázna.
…
…hiányod
valahogy azt sugallta, nem vagy messze –
…Évekig tőled száz méterre éltem,
behallatszott a véletlen zenéje
a szellőzőnkön. Néztem éjjelente
a hóesésbe, utcalámpa-fénybe,
lehet, hogy láttalak is: annyi arcot
forgat az álom át, míg azt az egyet
sodródó részeivel összealszod,
hogy aztán fölébredve elfelejtsd:
…
…nyitva ablak-ajtó,
fázik és fölébred a fájdalomra,
hogy a feje alatt egy élő kesztyű
alszik vértelenül és nem is érez:
…
A ház poklában három gyertya égett,
…
néztem a tojásba töltött kaviárt
és elképzeltem a petefészekrákot,
…
Fázott a nő, egy karcsú gyertya égett
méhében, leült, túl közel a lánghoz,
hallgattam,
…
…derengett a „nálunk”,
…
legyenek fák, de fű is elegendő,
egy hely, ahová meztelen kifekhet,
…
tavat képzeltünk és kavicsos járdát,
táncoltunk, mintha víz alatt mozognánk,
kint meg a mindenség üvegfalú terme,
padlóba rejtett fény hínárja folyt ránk,
…
Nem kéne senkit gyűlölnöd – susogtad.
…
valahogy csupa léggömb volt az utca,
az enyémet meg egy üres pillanatban
elengedtem és gázzal telefújva
visszahúzta a csillagközi katlan –
ne nézz utána, mondtad, és lefogtad,
aludj inkább, a szemem, sose lesz meg,
dehogynem, mondtad – bámultam a holdat,
súlytalan űr párnás öblén a terhet.
…
…Ez az egyetlen képem, 
hordom magammal, mint valami fétist,
…
fotó a percről, mikor kivált a ködből
és látható lett az Űrnek angyala.
…
…Hanyatt fekszik a kádban 
a test, aki vagyok, lebeg a melle, kört ír
hasa körül és megfordul az áram,
fekete lyuk, a tudat lefolyója,
mi kötözi a lélegző világhoz,
egy fém köldökzsinór, a végén zuhanyrózsa,
zubog, zubog, nem is vagy itt, csak álmodsz,
hetek óta,
…
és kinyitottad az ablakot, hogy enyhít
valamit majd a levegő a nem várt,
szívtáji szerelmetes szorításon:
…
hív a legvégső ölelés, barátom.
…
miért vernek föl álmodból az álmok:
…
Világít majd, mint tócsában az emlék,
és úgy hagy el, mint testet a szemérem!
…
…hány féle valóság
illeszthető egy arc mögötti arcra.
…
lepke-báb ébrenlét, de únlak!

2.
Jó, hogy a könyvnek nincsen segge
csak hátoldala, legyen bármilyen nagy! 
Találjon már ki valaki –
egy szőke, hosszú lábú könyvet!
Szeretnék a férfiak is (hehe)?

…Egyszer 
– kamasz voltam – a fekete
bakelit telefonnal álmodtam: hiába
hívtam az évet,
…
Visszasírod majd, ez a múlt,
…
Várok Önre, mert érzem, hogy erre vár.
Ismerősen szól szeme:
sötét ablakból a zene –
valahol már találkoztunk, nemdebár?
Valahol már találkoztunk, azt hiszem.
Olyan visszanéznem Önre,
mintha újra tavasz jönne,
…
Annyit vártam, jött az este,
csupa csöpp az éjnek leple,
…
ketten ölelnek mást, külön-külön,
és a sötétben elég egy pillanat, hogy új
értelmet kapjon minden:
…
…Én élveztem, felelted,
de így hangzott: én elvesztem,
…
Hogy hosszú lábú, karcsú nővé
váljak majd, azt szerette volna.
…
de az idő nem kedvez, másfelé húz,
…
Minek a fagyi, úgyis nagy a segged.
Ott az a nő: lehetnél olyan is, ha.
…
a szívem félrehordott.
…
Nekiláttam, hogy mindent rendbe hozzak:
(ó jaj, lélektől lélekig az út)
…
Rám esteledett és föladtam.
…
és többé semmi sem folyt úgy ahogy
– mellesleg rossz mederben –
…
most már minden világos.
…
torkában felbőg a motor.
…
Különben: amikor elköltöztél, egy évig
nem tisztítottam ablakot. Aztán
mégiscsak hívtam egy nőt, aki az emeleti szobában
megtalálta és csomókba gyűrte összes
régen írt versemet. Volt ott
– mondta – egy halom régi újság.
– És veled mi van? Hallgattunk nagyokat 
a telefonban egy évre rá.
…
A betonúton átlépsz
egy szív alakú tócsát. 
…
…Kong
a park. Na mondd
beláttad?
Van-e tovább?                                    
…
Oly elhagyott, sivár
a lelkem,
csak zümmög kétkedő 
hangon, mint az eső,
…
Hova vezet a fel is út, le is út?
…
Nem a hőség, a macskák hangja vert föl,
ahogy sikoltva párzottak a járdán,
…
hazavezet
az összes út.

3.
sír a világunk? csonthéjas a lélek, őszmagány hullám
bennem egy sír, az ősz hajszálszerelem temető.
de van fiam, végtelen, unokáim szétszórják maguk
a születést, gyászt együtt szeretnék nevetni: 
lehet?

Forog a fejfájás lassú gömbje,
…
Október rézsút könnyei az ablakon.
Rothad a szilva, fű között őszi kék
Annyi hullás között a test csak alkalom.
…
villogó abroszon egy mondat ágya.
Felhőbeszéd. A szélre nem figyelni.
Az álom alján testedből gyűlt avar.
Sír, sár, susog, de nem lehet kivenni.
Messziről jött mondat azt mond, amit akar.
…
Lehunyva látom milyen a szeme
Mindig azt kérdi még emlékszem-e
Mindig azt kérdi, igen-e nem-e
Mint az állatok borostyánszeme
…
Szép mint az idő kialvó szene
Mint az öregség elefántszeme
…
mintha egy ősz hajú banya járna
láthatatlan
…
könnyű szívvel, merülőpróba,
vakon beszáll, valahol várják,
az irányíthatatlan léghajóba.
…
bele nem törik a bicskám – mert e széles földön nincs ám
                            szebb dolog az ép testnél.
                        (Tartson a föld, ha épp esnél.)
…
Számháború a dátumokkal: mindenki lefelé
tartotta homlokát. Megtudtuk, ki esett ki.
Az elhunyt lányának bemutatkoztam:
olyan a videón, mintha gratulálnék.
Nyár vége volt, hogy újra csak temettünk.
A gyászbeszéd alatt a galléromra
telepedett egy sáska, mint egy zöld színű bross.
Ahogy leszállt a koporsó a mélybe,
ment a nyakamon lassan fölfelé,
és mint egy hírnök, a fülemhez hajolt,
aztán felröppent.
…
…a Föltámadásig.
…
          Most nyárfavatta szálldogált,
csomókban ült a járdaszélen, furcsa 
…
                  nem is gondolva tereád,
vagyis csak úgy, mint más időkben, mint mikor
               nem voltál ilyen könnyű még,
…
Ahogy suttogva haladtunk a lépcsőn,
megláttam Őt: egy másik, távoli
világ gyerekkorában egyszer egyidősek
voltunk. Emlékszem átizzadt hajára.
A szeme a régi, de a teste! A teste
idegen, formátlan és halandó.
Fölismert ő is. Lemaradtam, ne kelljen
fogadnom a nemköszönését.
…
Már túl a túlon túl földi idődön
pedig rég nem te voltál hisz láttalak
egy halott beszélt a rögzítődön
de nem tudtam megállni
hogy vissza ne hívjalak
…
rég úton voltál és nem tudtál megállni
hiába hívtalak
…
Van már elegem, korom is van
hozzá (kérlek, ne mondd, hogy még csak…)
hogy átgondoljam, ott hogy is van
ahol már nincs –
…
mit eldalolok, az a bánat
marad csak itt – más testbe kötve.
…
hogy van egy gyerekem, élni így ok
legalább egy, de még vagy hat van
ezen kívül, ha nem is írok
akkor is – húszra jön a hatvan –,
…
várunk arra, hogy mi lesz akkor,
mint gyümölcsök az arany lében,
ha a kamrába nyit az aggkor,
és mint penész vagy dér (lehet
választani) fejünkre piszkol,
…
csak a szerelem celofánja
maradjon ép zörgő egével,
hogy ne lássunk át a túlvilágra
ahol az űr körtéket érlel,
s hullott barackok kisbolygói égnek,
ha felgyullad a csillagközi villany –
…
Nincs túlvilág, ezt jó tudni előre,
bár nem jobb várni a nincset semmiképpen.
Árnyékszoba, ahol – höhö – árnyékszéken
ül az ember, önmaga árnya, pőre
…
…és mint egy kölyök, ölre
menne leginkább, bújna vissza szépen
a nőbe, nőkbe.
…
hogy mégse hulljon hulltán szanaszét.

Három kérdés-válasz valljon, váljon egésszé 
a jövőnek, mint szerződ, gyöngyversekből fűzött könyve –
és ne múljon el, fény-árny-olvasó minden
benned a keletkezésünk pillanataiban:
mert megírta janákym is magát síró ponyváját.