Tiszatájonline | 2014. december 20.

Csodálatos apróságok

SZÖRÉNYI LÁSZLÓ: „MÁR ELEGET ÉLTÜNK?”
Szörényi professzor szinte minden írása üdítő olvasmány és izgalmas kalandozás az irodalomban, a kultúrtörténet különféle legendái és adomái között. E kötetben sajátos humorát jó adag iróniával megfűszerezve egyes közéleti eseményekre is reflektál […]

SZÖRÉNYI LÁSZLÓ:
„MÁR ELEGET ÉLTÜNK?”
TÁRCÁK ÉS NYAKALÁSOK

Ha üdítő olvasmányra vágyunk, csak­is jó humorú szerzőtől olvas­sunk könyvet. Lehet regény, lehet elbeszélésfüzér, de akár publiciszti­ká­kat vagy tanulmányokat, esszéket összegyűjtő kötet is. Szörényi professzor szinte minden írása üdítő olvasmány és izgalmas kalandozás az irodalomban, a kultúrtörténet különféle legendái és adomái között. E kötetben sajátos humorát jó adag iróniával megfűszerezve egyes közéleti eseményekre is reflektál. A tárcákat és „nyakalásokat” tartalmazó karcsú kötet első felében a Magyar Nemzet Magazinban megjelent írások kaptak helyet, a Nyakalás című fejezetben tizenegy rövid dolgozat olvasható.

A kötet címadó tárcájában („Már eleget éltünk?”) nagyon időszerű, sőt, talán egyre fontosabb problémára mutat rá a szerző. Érdemes hosszabban idézni: „Ha valaki kisiskolás korában nem tanul meg rendesen olvasni, vagyis úgy jár, mint a mai magyar közönség több mint kilencven százaléka, akkor egy életre elveszíti minden esélyét arra, hogy érintkezzen egy olyan világgal, amely csodavilág, s amelybe az olvasás révén van bejárás. (…) Egyébként pedig – azaz ha nem kezdünk el újra olvasni – érvényesülni fog Mikszáth ítélete a közönyről és a három asztalról, amelynek jegyében »a magyar közönség kezdi feladni irodalmát, és elzárkózik a szellem és a haladás elől«.” (47–48.) Sajnos, egyre kevesebb olvasó embert látni a metrón, várótermekben, de azért bizakodásra ad okot, hogy például a ráckeresztúri községi könyvtárba egyre több iskolás iratkozik be, s szinte falják a friss magyar ifjúsági regényeket.

Már nem „sikk” tudni, ki a védőszentje a tűzoltóknak, hogy hívták Petőfi szüleit, vagy hogy mit jelent a „sic transit gloria mundi” és a „historia est magistra vitae”…

Ahhoz persze, hogy az ifjak értsék is, amit olvasnak, még több olvasásra, még több ismeretre van szükségük. Amit általános műveltség néven nevezünk, mára mintha már kiment volna a divatból. Már nem „sikk” tudni, ki a védőszentje a tűzoltóknak, hogy hívták Petőfi szüleit, vagy hogy mit jelent a „sic transit gloria mundi” és a „historia est magistra vitae” latin közmondás. A latin holt nyelv létére igazán kezd meghalni, tavaly mindössze száznegyvenöt magyar gimnazista választotta érettségi tantárgynak. A latint az olaszok akkor kezdték irtani, írja a szerző, amikor egyesültek: „azóta mindig a papi furfangot és a klerikális alvilágot látták a latin mögött”. New Yorkban akkor kezdték újra a latin tanítását az iskolákban, amikor Lénárd Sándor latin Micimackója, a Winnie ille pu megjelent. Szörényi László megemlékezik Garai István (1915–2008) felvidéki születésű magyar-latin költőről, aki saját költségén öt latin nyelvű verseskötetét jelentette meg, itthon szinte senki nem vett róla tudomást, ám az olaszok Petrarca-díjjal tüntették ki, II. János Pál pápa pedig meghívta vendégségbe Vergilius halálának kétezredeik évfordulóján. Garai latin költeményei alkalmasak lettek volna arra – Szörényi szerint –, hogy az Európai Uniót akkoriban vezető, „jobb szellemű iskolát járt politikusokkal (…), egy valódi elit olvasóréteggel és ezen keresztül befolyásos döntéshozókkal ismertessék meg a magyar nemzet valóságos politikai problémáit.” (43.) A latin nyelvről a kiváló klasszika-filológus, Borzsák István is írt egy tanulságos röpiratot 1990-ben, amelyben kifejtette és feketén-fehéren bebizonyította, hogy a latin iskolákból való kiirtása „a kommunista kultúrpolitika szándékos intézkedéseire vezethető vissza, amelyek nem is titkolt célja az volt, hogy a magyar nemzetet megfosszák karakterétől, nemzeti, illetve még tágabban véve, európai jellemvonásaitól.” (43.) A helyzet azóta csak rosszabbodott, holott a latin nyelv, a latinos/klasszikus műveltség szükséges kelléke volna a világban való eligazodásnak.

Szörényi László kötetében figyelmeztet például Weöres Sándor egyre nyilvánvalóbb halhatatlanságára, de csodálatos apróságokat tár elénk Móra Ferenc és családja, Mészöly Miklós és Polcz Alaine vagy éppen Tömörkény István, Márai Sándor, Dugonics András életéről, életművéről. Szőnyi Zsuzsáról és férjéről, Triznya Mátyásról is szó esik, sőt, Szőnyi István és Bartóky Melinda levelezésébe is bepillanthatunk. A posztumusz hadnagy című írásban Ittebei Kiss József történetével ismerkedhetünk meg, aki az egész osztrák–magyar légierő legeredményesebb és leglovagiasabb pilótája volt az első világháború idején.

Szörényi tanár úr személyes emlékeit, élményeit meséli, idézi, de írásában felhívja a figyelmet arra is, hogy mennyire fontos az olvasók szerepe egy-egy alkotó halhatatlanná válásában…

A Nyakalások fejezet egyik darabja eredetileg az Énekelt, és táncolt, mint egy szatír Hajnóczy-tanulmányokat tartalmazó kötetben kapott helyet, a címe: „Bazdmeg, van Epiktétoszod?” Ezek után van, aki olvasatlanul félredobná a szöveget? Szörényi tanár úr személyes emlékeit, élményeit meséli, idézi, de írásában felhívja a figyelmet arra is, hogy mennyire fontos az olvasók szerepe egy-egy alkotó halhatatlanná válásában. „De szerencsére ott az olvasó, akit nem befolyásolhat semmilyen presztízs-világ, azaz megélhetési szempontok, mint egy kiadót, egy írót és kritikust. Az olvasónak nem kell okvetlenül hülyének lenni, az olvasó az ilyesmiből fel van mentve, és éppen ezért hallatlanul jelentősnek tartom, hogy úgy tűnik, Hajnóczy számára az irodalomtörténeti felejtés Purgatóriumában eltöltött idő véget ért, véget ért, ugye.” (168–169.)

Szörényi professzor hatalmas tudásanyag birtokában könnyed stílusban szól mély, már-már létfilozófiai kérdésekről is. A fára mászó pásztorfiú című tárcájának zárlata szép karácsonyi üzenet – ilyenkor decemberben: „…az igazi örömnek szenvedés az ára. Az emberiség életét pedig egy végtelen szenvedés irányítja, az a Dante által szeretetnek nevezett valami, amely mozgat napot és minden csillagot.” (94.)

Gajdó Ágnes

mar_eleget_eltunkNap Kiadó

Budapest, 2014

238 oldal

3000 Ft