Csobánka Zsuzsa: Orosz telek

Magányosabb nem lehet az ember,

mint szeretkezés után.

Magától von el hőt, ha párát érez, meleget.

Aztán azt hazudja, adja és kapja is.

Miért ne tenné?

Kiegyenlítődik a hőmérséklet,

nehezen viseli az ingadozást.

De abban a roskadásig havas télben,

ahol kontinenseket szel át vasút,

közös hőmérséklettel operál egy férfi és egy nő.

Halottak és magányosak.

Kicsit egymásba haltak ma is.

Kicsit lehazudják az eget,

épp csak annyira, lássák,

ahogy a másik megistenül.

A másik szemében önmaguk istentestét.

Ahogy a nőben vannak,

mintha nem is ketten tennék.

Áhítatos négykarú óriáscsecsemő,

négy lábbal kalimpál az égre.

Vonat érkezik,

Anna most fog eléugrani.

Látni akarom, állj félre, Vronszkij.

Megjelent a Tiszatáj 2011. októberi számában