Csobánka Zsuzsa: Darvak szinkronban
Úgy emlékszel rá, ahogy elrugaszkodik.
Nézz rá, ismered rég.
Felhős teste vízhatlan,
esőt hoz, északi fényt.
[…]
Úgy emlékszel rá, ahogy elrugaszkodik.
Nézz rá, ismered rég.
Felhős teste vízhatlan,
esőt hoz, északi fényt.
Láttad, mikor kitakarózott éjszaka.
Hatalmas mellizmai alatt a szívet.
Virrasztottál aznap, a dobogásra
nem volt altató, alázat ébresztett.
Az égbolton feslett szalag:
gödör mosolygás, lyukak az arcon.
A gyerekek Auschwitzban,
befagyott tárnák, lőnek mindenhol.
Rád ajtót zártak, gyermeki tréfa gyanánt.
Gondoltad volna, hogy így menekülsz meg?
Ki sem nyújthatod a karod, falig ér.
De ez az odú milyen mély,
mennyi rés az időn, kívüle vagy benne.
Minden rés ablak. Te horzsolás vagy a téglán,
darumadár az égen.
Ma tanultál meg repülni. Szabad vagy, rettegj.
Megjelent a Tiszatáj 2011. októberi számában