Tiszatájonline | 2012. január 3.

Csobánka Zsuzsa: Darvak szinkronban

Úgy emlékszel rá, ahogy elrugaszkodik.

Nézz rá, ismered rég.

Felhős teste vízhatlan,

esőt hoz, északi fényt.

[…]

Úgy emlékszel rá, ahogy elrugaszkodik.

Nézz rá, ismered rég.

Felhős teste vízhatlan,

esőt hoz, északi fényt.

Láttad, mikor kitakarózott éjszaka.

Hatalmas mellizmai alatt a szívet.

Virrasztottál aznap, a dobogásra

nem volt altató, alázat ébresztett.

Az égbolton feslett szalag:

gödör mosolygás, lyukak az arcon.

A gyerekek Auschwitzban,

befagyott tárnák, lőnek mindenhol.

Rád ajtót zártak, gyermeki tréfa gyanánt.

Gondoltad volna, hogy így menekülsz meg?

Ki sem nyújthatod a karod, falig ér.

De ez az odú milyen mély,

mennyi rés az időn, kívüle vagy benne.

Minden rés ablak. Te horzsolás vagy a téglán,

darumadár az égen.

Ma tanultál meg repülni. Szabad vagy, rettegj.

Megjelent a Tiszatáj 2011. októberi számában