csendbontás
szétbontottam a csönded, kettévált a világod, a szárnyán töredezett ki nem mondott szavak balra, a kapun hagyott belső hanyagságod jobbra. nem feleselt végre a semmit mondás, helyetted is zenélt. fákat ugrott át kétségbeesve, az esőt elfedte vakságával, színezte az elképzelt nyári vásár. de a fűzfákon fent ragadt, a gyökerekig el sem juthatott. útra kelt benne a kedvenc számod. énekeld újra a csönded, amit most megénekeltem nélküled.
kiterjedés
az egyik elem a semmiben sem látható. felébred az elmúlt idő kiáltásában, amely elűzi korhadásban vesztegelő múltat. nem uralja a poros utcákat sem, egy magányos pipacs szemez vele csupán. lehet mégis társra lel. üresednek a parkolók is, némák a kocsmák és a kórházak is. elnyúlnak a nappalok, az éjjelek remegnek a térben. terjeszkedik az alulöltözöttség. kitaszított élményvilág.
tájépítés
sózzák a fákat, vizesek az utak, nem bánjuk ezt a fordított világot. bámulod a tájat kifordított nézetből. hátul pólyázott hideg vár, ott ahol eddig forró érzelmek nőttek. lehet nem is te nézed, hanem a tér akar veled táncolni egyet.
