Csepregi János versei
már akkor tudtad
ott az erkélyen
ahogy a mókusokról
és a rigókról beszélt
hogy fel kéne venni
mert ez most jó
alkalomból pedig több
talán nem is
konzerválni akartad a hangját
és tartogatni a leendő gyermeknek
néhány közös fotót
[…]
Apás I.
gége tüdő reakció allergiás
vagy valami rák sorolta
aztán elővette a legszemtelenebb
mosolyát
nem mindegy neked kérdezte bosszúsan
aztán csak legyintett rá se ránts
kisöcsém jó esetben van még
egy tízesem
a mellére csapott
itt belül huszonhárom még mindig
köhögte és már mondta is volna tovább
de helyette makacs reszelős ugatás
akár egy félbehagyott mondat
mindegy mit
állít óhajt vagy kérdez
csak valami történjen végre
de a pillanat makacsul ellenállt
türelmetlenül szóltál rá
menjetek inkább valami fűtött helyre
mert csak még jobban megfázik
és ő hallgatott rád
talán akkor először
zavaró volt a felismerés
hogyan vált fiktív apából
neveletlen öccsé az évek folyamán
hetvenkilenc
de belül még mindig
Apás II.
már akkor tudtad
ott az erkélyen
ahogy a mókusokról
és a rigókról beszélt
hogy fel kéne venni
mert ez most jó
alkalomból pedig több
talán nem is
konzerválni akartad a hangját
és tartogatni a leendő gyermeknek
néhány közös fotót
apának rossz volt
vagy apa se volt tán
most pedig itt ez a ráncokba
csomagolt pofátlan kamasz
emlékeztél a szíjra
amivel magát helyetted
csak mert lehülyézted
neki pedig mindennél jobban
fájt talán
utáltad sokáig azért
amit anyáddal
utáltad mert túl sok volt
a közös vonás
utálta ő is
a beszédet te mondod
a beszédet neked kell mondani
axiomatikus kijelentés
a kórház udvarán
és mindenki meghajolt
mert meghajolni muszáj
ha ekkora az akarat
abban pedig soha nem volt hiány
folytatni vinni csak másképp
kisfiam ne cseszd el úgy ahogy én
mondta az utolsó szó jogán
és te visszakísérted az üres kórterembe
mert a látogatási idő lejárt
Apás III.
aztán megcsörren végül
tudtad vártad érezted
az előjel talán még kérdéses
de a billenés régóta biztos
a cél ismert
a hátralévő út sorsa naponkénti
újratervezés
ki tudja merre
ki tudja meddig
te el ő belefáradt rég
nem veszed fel
nem veszed fel még
jó ez a felkészülés előtti
lélegzésmentes állapot
mit mondanak majd
és mit válaszolsz
ha egyáltalán
szédítő állni két part között
mit állni lebegni
ha azok a partok mást tartanak
vagy eresztenek
innen
vagy talán tovább
a hívó még kitart
vezetékesről nem hívna más
senki vagy inkább semmi
van-e
lehet-e
személyisége egy intézménynek
vagy minden kórház csak kórház
pergő vakolat és otthonról
hozott terhek és gyógyszerek
halvány a hang
adalékanyagoktól cseppet sem mentes
ami neked csak néhányszor
az neki már rutin
mást kellene ilyenkor
de csak a hirtelen könnyedség
gyomrodban pillangók kelnek a bábokból
az utolsó közös ebédre gondolsz
a kis kifőzdében a Rákóczi téren
ahol mindig mosolyogtak
amikor együtt az ajtón
meg az utolsó ebédre
hisz utolsó vacsora nem volt
sőt vacsora egyáltalán
ki az a hülye aki hét után még ébren
mondogatta mindig apád
te pedig hogy neki nem való a curry
de ő aztán csak azért is
és nagyon szereted azt a fintorát
a halvány hang még kitart
szavak puszta hangalakként a térben
a gyomrodban lévő lepkék magasra emelnek
jó és furcsa ez az emelkedés
aztán a szádba harapsz
milyen fiú aki az apja halálán
szégyelled magad mert megkönnyebbülni
mosolyogni szégyen
még akkor is
ha ő is így akarta volna