Tiszatájonline | 2012. január 4.

Csehy Zoltán: Liszt-percfutamok

KÉT SZONETT

1.

Mindig könnyebb, ha ott a kép,

a szemléltetett szemléletesség,

mondjuk, egy Petrarca-szonett,

körülötte fák, és persze, zubogó patakok,

KÉT SZONETT

1.

Mindig könnyebb, ha ott a kép,

a szemléltetett szemléletesség,

mondjuk, egy Petrarca-szonett,

körülötte fák, és persze, zubogó patakok,

a metaforikus cipruslombok közt a hang maga,

pókhálón ringázó könnycsepp a szakadás előtt,

és mindez egy zongorabelsőben,

ahonnan a lelassított tájképzetek terei nyílnak.

Aztán (egész után a rész) egy találomra kiválasztott szó

anatómiája szinte óriási tanposzteren,

kétfelé megnyitva, gombostűkkel

rögzítve a viaszba, vigyázva, ne sérüljön még

mindig meleg belseje: egy szabványos giliszta

(14 cm) látszatra céltalan boncolása.

2.

Ó, ez az emelkedettség!

És a megmagyarázhatatlan sorrend.

Vissza a leütések

hidegébe, hogy az ujj hártyásodjon szinte,

és vörösödjön, mintha ujjá fagyott

vér lenne csak, a bőr érzékszerve nélkül.

És számolni kell a szívvel is.

Egyszerűen megköveteli a kor.

Hideg a szív és sok,

vagy hetven,

épp annyi, mint ma egy adag

sárga dobozos, olcsó

csirkeszív a szupermarket

hatalmas mélyhűtőjében.

Megjelent a Tiszatáj 2011. októberi számában