Tiszatájonline | 2016. április 22.

„Csak a piásokban lehet bízni”

NÉMETH GÁBOR KÖTETÉNEK BEMUTATÓJA
Próbálok visszaemlékezni, hogy mikor láttam utoljára ekkora tömeget az Írók Boltja galériáján, felteszem magamnak a kérdést, hogy egyáltalán láttam-e valaha, aztán leginkább csak örülök, hogy időben érkeztem, és nem kell a földön ülnöm vagy a lépcsőn állnom. Németh Gábor új könyvét Mészáros Sándor és Tóth-Czifra Júlia mutatja be […]

NÉMETH GÁBOR KÖTETÉNEK BEMUTATÓJA

Próbálok visszaemlékezni, hogy mikor láttam utoljára ekkora tömeget az Írók Boltja galériáján, felteszem magamnak a kérdést, hogy egyáltalán láttam-e valaha, aztán leginkább csak örülök, hogy időben érkeztem, és nem kell a földön ülnöm vagy a lépcsőn állnom. Németh Gábor új könyvét Mészáros Sándor és Tóth-Czifra Júlia mutatja be.

Sok-sok év telt el Németh Gábor komoly kritikai visszhangot kiváltó, Zsidó vagy? című könyvének megjelenése óta. Azóta íródott az Egy mormota nyara. Mészáros Sándor, a Kalligram Kiadó főszerkesztője türelmesen várta, hogy végre elkészüljön, és egy kicsit félt, hogy közben elvész az erő, odalesz a lendület. A regény végre elkészült, a megjelenéshez korrektorként hozzájáruló Tóth-Czifra Júlia szerint pedig a lendület is megmaradt, ő legalábbis ellenállhatatlan késztetést érzett, hogy egy levegőre olvassa el a kétszáz oldalt. A szerző egy újabb műhelytitkot is elárul: a korrektor a kétszáz oldalon háromszázhatvan hibát talált, és elismeri, hogy ezek valódi hibák voltak. És hogy az utóbbi tíz évet – természetesen – nem kizárólag írással töltötte, vagyis néhány intenzívebb téli és nyári időszakot leszámítva nem írt folyamatosan.

Nem kelt fel tehát minden nap hajnalban csobánkai otthonában, hogy megetesse az állatokat, és onnantól kezdve egész nap írjon. Helyette újra és újra átdolgozta az idegennek látszó valaki ismeretlennek tűnő szövegét. És már jön is egy újabb beismerés a lendülettel, az egy levegőre történő olvasással kapcsolatban: Némethnek megvolt az az „aljas” szándéka, hogy olyan regényt írjon, aminek az olvasó legalább kétszer fut neki. Olvassa el gyorsan, aztán még egyszer, lassabban és figyelmesebben. A Zsidó vagy? egyébként nem véletlenül kerül szóba: az a regény belülről vizsgálja az áldozatiságot és az idegenséget, az Egy mormota nyara pedig mások idegenségének témáját járja körül. A szerző egyetért a szerkesztővel abban, hogy a két könyv összetartozik, és elmélkedik egy kicsit az áldozat és a tettes viszonyával kapcsolatban: előfordul, hogy a tettes is áldozat, ez pedig közös idegenséget eredményez.

Mindkét könyv esetében nehéz elszakadni a referenciális olvasattól. Hogy az utóbbi elbeszélés (mert ez lett volna a műfajmegjelölés, de mivel százötven oldalnál hosszabb a szöveg, Mészáros megtévesztőnek gondolta) milyen mozaikokból áll össze, azzal kapcsolatban Németh saját amszterdami emlékképeit osztja meg velünk. A holland nagyváros tányérantennákkal teli, bevándorlók lakta kerülte és a zsúfolt villamos, amin ő az egyetlen fehér utas, sok mindent elárulnak az idegenségről. Meg a felolvasott regényrészlet is, amiben az elbeszélőt az osztály réme, egy „úgynevezett cigánygyerek” próbálja megölni nyolcéves korában, egy iskolai nagyszünetben. Tóth-Czifra Júlia kérdésére válaszolva Németh Gábor elárulja, valóban járt minden földrajzi helyen, amit a könyvben megnevezett, még Buenos Airesben is, bár az ott játszódó rész végül kimaradt.

Közben megtudjuk tőle azt is, hogy az úgynevezett magaskultúra és az úgynevezett popkultúra közelítésének jegyében Shelleynek a Genfi-tó partjára, Byronhoz tett látogatását hozta össze egy vámpírfilmmel, és hogy a regény végén ugyanúgy tűz a nap, ahogy Camus Közöny című művében. Abban a könyvben, amit idehaza épp most fordítottak újra, ezúttal a sokkal autentikusabb Az idegen címmel. És ha már a címek: az Egy mormota nyara helyett a szerkesztő a Megölni egy arabot címet preferálta volna, a szerző viszont ragaszkodott az általa kitalált változathoz. Mészáros végül Kertész Imrének az Anna Kareninával kapcsolatos megállapításával nyugtatta magát – az sem egy nagy cím. Szerinte egyébként Németh regényében nincs klasszikus értelemben vett tanítás, a történetmesélés ugyanakkor sok mindent elárul a világunkról.

A helyét kereső, a világban folyton csavargó és fényképeket készítő elbeszélőről azonban kiderül, hogy valamit mégiscsak tanít. A gyerekeit hasznos tanácsok tömkelegével ellátó szerzővel ellentétben viszont csak egyetlen dolgot, méghozzá azt, hogy hogyan kell szofisztikáltan inni. Erről pedig részletekbe menően tud mesélni, kezdve onnan, hogy a Calvadoshoz milyen keserű csokoládét kell fogyasztani, egészen odáig, hogy Hemingway „Halál délután” elnevezésű koktéljából mennyi az ajánlott mennyiség. Komolyabban csak a piásokban lehet bízni, teszi még hozzá a szerző, a szerkesztő pedig megállapítja, hogy nagyon meleg van, és bő negyedórával a tervezett befejezés előtt véget is vet a könyvbemutatónak, hogy mindenki levegőhöz jusson, és ha nem is tudott meg eleget a könyvről, olvassa el.

Szarka Károly

 

Nemeth_Gabor_Mormota_foto_Olah_Mate_Gergely_1 Nemeth_Gabor_Mormota_foto_Olah_Mate_Gergely_2 Nemeth_Gabor_Mormota_foto_Olah_Mate_Gergely_3 Nemeth_Gabor_Mormota_foto_Olah_Mate_Gergely_4

Fotó: Oláh Gergely Máté