Fejjé tesz az Úr, nem farokká (5 Mózes 28.) A mozdulat testté lett. A gondolat anyaggá. Az ünnep emberré. Az áldozat maggá. A mag kikelt. Az idő betelt. Megadta a szó a jelt. A mélyreható változás maradt jegelt. Mert emberré lett a kereszt. A volt erőtlen, megjelent a Lesz. Ki hitte volna, hogy lehet? Az Írás most is megfeszíttetett. Ismét a szó teremtett új teret. Mert a vigasztalás megsebez. Többé nem képletes. Nem lehet másra kenni ezt. A szentségre hivatkozva Tömegbe metsz.
