Budapesten járt Sissel-Jo Gazan dán író
BUDAPESTEN JÁRT SISSEL-JO GAZAN DÁN ÍRÓ
MÖRK LEONÓRA BESZÁMOLÓJA
Előbb volt író, mint biológus, hogy végül visszakanyarodjon gyerekkori szenvedélyéhez, és világszerte ismert és elismert szerzővé váljon. A dán Sissel-Jo Gazan eddig húsz nyelvre lefordított nyolc regényéből magyarul mostanáig három jelent meg a Jaffa Kiadó gondozásában, de várható a negyedik is. A nálunk is népszerű szerző, aki korábban is járt már Magyarországon, nemrégiben a PesText Nordic és a húszéves Skandináv Ház közös rendezvényére érkezett Budapestre.
Ahogy mondani szokás, az utóbbi években a skandinávok megváltoztatták mindazt, amit az életmódról, a lakberendezésről, a gasztronómiáról és az irodalomról gondolunk. Az északi országokat a krimi tette fel a világ irodalmi térképére, majd ennek nyomán vált mind olvasottabbá a többi fikciós műfaj is. hazai közkedveltségüket mi sem bizonyítja jobban, mint hogy ötven fordító foglalkozik nálunk ezeknek a műveknek a magyarra való átültetésével. Valamennyi skandináv ország szerzőinek megvan a maguk jellegzetes hangja, ez változatossá tesz az egyszerre romantikus és egzotikus helyszíneken játszódó műveket. Sissel-Jo Gazan regényei (magyarul megjelent A dinoszaurusz tolla, a Tintagomba és a Fehér virágok) szintén bemutatják nekünk az egyszerre kegyetlen és gyönyörű északi tájat, és az ott élő hallgatag embereket.
Krimivé tette a diplomamunkáját, lepte meg nyitó kijelentésével a hallgatóságát Sissel-Jo Gazan. A műsorvezető Molnár T. Eszter kérdésére elárulta, egyetemista korára (Koppenhágában hallgatott biológiát) három regénye már megjelent, de nem keltek el túl jól, ezért felmerült benne a kérdés, kezdjen-e el PhD munkán dolgozni, vagy legyen regényíró.
– Olyan idegesítő, hogy éveket tölt az ember a PhD dolgozata megírásával, amit végül csak két ember olvas el, bekerül a könyvtárba, és attól kezdve ott porosodik. Úgy döntöttem, az emberek szeretik a krimit, ezért írtam meg A dinoszaurusz tollát. Meglepett, milyen nagy siker lett, rengeteg példányban elfogyott. Ezt követően Berlinbe költöztem, és egy női lapnál kezdtem dolgozni. Azt tudtam, hogy nem akarok a következő regényemnél az internetről összeszedett tudományos információk alapján haladni. Ekkor történt, hogy kaptam egy emailt egy olyan hölgytől, aki 25 éven át dolgozott Nyugat-Afrikában a vakcinák hatását tanulmányozva, és azt kérte tőlem, hadd mutassa meg nekem a kutatási eredményiet. Gondoltam, mit veszíthetek, elmentem hozzá, és mire a végére értünk a több órás beszélgetésnek, már tudtam, hogy ez lesz a következő regényem témája. Két éven át követtem őt és a kollégáját a helyszínen, ebből született meg a gyógyszeripari visszaélésekről szóló regényem, A páva szeme.
Legutóbb magyarul megjelent regénye, a Fehér virágok egyszerre foglalkozik botanikával és a fiatal lányok szexuális bántalmazásának fájdalmas kérdésével. Mint Molnár T. Eszter rámutatott, a szerző finom egyensúlyt tart benne a tudományos és a krimi szál között, de inkább láthatólag a pszichológia érdekli.
– Valóban a pszichológiában hiszek – válaszolta Sissel-Jo Gazan. – Az érdekel a legjobban, az emberek hogyan válnak azzá, akik lesznek, mi motiválja őket, hogy jók vagy rosszak legyenek. Az iskolában nyolc éven át csak figyeltem és hallgattam, mi történik, ez az a kincsesláda, ahonnan a mai napig tudok meríteni. Azóta is folyton figyelek. Megszállottan érdekelnek a titkok. Egy ideig azt hittem, engem is örökbe fogadtak, és az élete egy titokra épül, de annyira hasonlítok a szüleimre, hogy beláttam, nem ez a helyzet. A 70-es években születtem, és a szüleim lázadtak az ellen, hogy akkoriban az emberek mindent a szőnyeg alá söpörtek, nem beszéltek az érzéseikről, csak mosolyogniuk kellett. Emlékszem, és édesanyám egyszer elmesélte, hogy 16 évesen még nem tudta, hogyan lesz a gyerek. A szüleim éppen ezért elhatározták, engem teljes átlátszóságban fognak felnevelni. Úgy nőttem fel, hogy megtanultam, jogom van mindent látni, benézni minden sötét sarokba, a valóságban viszont általában nem ez a jellemző. Éppen ezért mind a nyolc regényem valamilyen titok körül forog, hogy a végén összeálljanak a puzzle darabok. Ezért való nekem a krimi, bár nem hagyományos bűnügyi regényeket írok. Most is egy krimin dolgozom, már a 250. oldalon járok, és még senki nem halt meg.
A következő kérdés arra vonatkozott, vajon politikai szempontok vezérlik-e munka közben, azért ír-e, mert hatni akar a társadalomra.
– Nem akarok tanítani vagy üzentet küldeni az olvasónak, én szórakoztatni akarok. De mivel elköteleződöm az adott regény fő témája mellett, legyen szó akár gyerekbántalmazásról, akár gyógyszergyári vagy egyetemi botrányokról, mindig van valamennyi politikai felhangja, mert így létezem a világban. A Fehér virágoknál az is motivált, hogy a két kisebb gyerekem apja egy olyan fiúotthonban nőtt fel Ausztráliában, ahol sokat bántották a gyerekeket, ő pedig érintettként soha nem szólalhatott meg erről.
Csupa nehéz témával foglalkozol – szólt a következő kérdés –, mi történik, ha az emberek felfedezik magukat a regényben?
– A Fehér virágoknál féltem, mielőtt kijött volna, mert az édesanyám ma is ott él azon a kis dán szigeten, ahol játszódik, és aggasztott, hátha bántani fogják, de semmi nem történt. Sokan már nem élnek azok közül, akiket annak idején molesztáltak, aki pedig még él, nemigen olvassa a regényeimet. Megkönyebbültem, hogy továbbléphetek a következőhöz. A dinoszaurusz tollának megjelenése után odajött hozzám egy oktató azzal, hogy felismerte magát az egyik szereplőben, és meglepődött, amikor elmondtam neki, hogy nem róla mintáztam a karaktert. Ilyen a jó fikció. Emlékszem, egyetemista koromban egy külföldi lány felvette magnóra az egyik előadást, és emiatt a professzor durván letolta. Mivel az illető oktató mindig így viselkedett, írtam róla az egyetemi lapba egy novellát. Mindenki tudta, kiről szól, és a lépcsőházban odajöttek hozzá, hogy megköszönjék. A célom soha nem az, hogy undok legyek, amikor inspirál egy személy vagy egy jelenség. Egyszerűen olyan lámpa van a fejemen, mint a bányászoknak, hogy észrevegyem, ha valaki megérdemli, hogy írjanak róla.
Mörk Leonóra