Válogatás a kortárs olasz költészetből
Bruno Galluccio versei
A NULLA MÉRTÉKE VERSEIBŐL
Bruno Galluccio Nápolyban született, és máig ott él. Fizikából diplomázott, majd egy telekommunikációval foglalkozó technológiai cégnél dolgozott. Első kötete Merőlegesek (Verticali, Einaudi, Torino, 2009) címmel jelenik meg, majd második kötete A nulla mértéke (La misura dello zero, Einaudi, Torino, 2015) címmel. Verseiben a matematika és a fizika természettudományos látásmódját igyekszik egyesíteni a költői nyelvvel, olykor az eposzi szemlélettel.
(La misura dello zero, Einaudi, Torino, 2015)
a világ évekből áll a testek története te és én a lépcsősor hosszán egyazon fokon állunk eltökélten és tétován nézzük a többi lépcsőfokot tájékozódunk rövid percekre elveszítjük a test idejét mindkettőnkben gyűlik a lemondás aztán keresünk egy nyugvó- pontot az ismeretlen történetek között mint ahogy a matematikában az egyenlőségjel feltalálásával összekapcsolunk két különálló formát vagy amikor valamit nullára redukálunk hogy megoldjuk hadd ragyogjon
az átmenet álom és éberlét és álom között felbontható elemi részecskékre az átjárás egy bizonytalan tartományon hogy a másik oldalra juss leérsz a patak fölötti hídról a túlparton visszatalálsz a bicikliútra látszik egy ház a mezők közt az út mentén ahol valaki vár és mások is élvezik ahogy mi a biciklitúrát oda mennek ahová értelemszerűen mehetnek mivel derült idő van a levegőben nincs semmi akadály
KERBER BALÁZS fordításai
