Tiszatájonline | 2012. március 19.

Borbáth Péter: A leselejtezett szakértő nyomában

Már tizenegy órája úton volt, elterelések lassították, attól tartott, letarolja a hosszú kilométereken át sorjázó bójasort, Meersenschaft vagy mi a falu neve, ahová mennie kell, nincs is ilyen falunév, kereste a gps-ben, kereste a telefonjában, rákeresett most google-n, nincs ilyen nevű falu, akkor meg mire emlékezett, honnan fogja tudni, hogy hova kell mennie?

Most megszűnt a bójasor, elcsöndesedett a forgalom, Meersenschaft, bizonygatta a kollégája a telefonban, ott mégy majd el Köln mellett, le a 32-es lejáratnál, meg fogod találni.

Meg kellett állnia, tizenhárom órája volt úton a gps szerint, de nem sötétedett, éjjel tizenegy volt, téli éjszaka, nem lehet még ennyire északon, hogy világos legyen ilyen későn.

Meg kellett állni, lehúzódott egy kamionparkolóba, vakító napfény, kiszáll, fagylaltot vesz a bódéban, két kicsi szőke gyerek rohangál, apró menyét futkározik körülöttük, éjfél van, a rádióban eljátsszák valamelyik nemzeti himnuszt, Meersenschaft? Vakarássza fejét a fagylaltárus, ha itt visszább megy egy jó huszonöt mérföldet, a második lehajtón kell kimennie, onnan már alig tizenegy.

Nem akarja már a kollégát felhívni ilyen későn, odahaza éjjel van, persze itt is, ugyanaz az időzóna, most mégis itt fagylaltozik, van vagy huszonnyolc fok, éjfél múlt tizennégy perccel, és már abban is elbizonytalanodott, hogy fizetett-e imént, odasandít a fagylaltárusra, nézegeti közben a pénztárcáját, csupa zsoletin van benne, már jó tizenegy éve kivonták, akkor meg mivel fizetett?

Visszaszáll a kocsiba, be kell kapcsolni a légkondit, meg lehet itt veszni a hőségtől, beüti a gps-be még egyszer: Meersenschaft – a gps pár pillanat múlva kidobja: huszonegy mérföld délkelet felé, de arra nincs is út, nézi a térképet, nem, arra nincs semmilyen út, most meg kéne kérdezni újra a fagylaltárust, azt meg nem akarja, ha kiderül, hogy nem fizetett, nincs nála más csak a lejárt zsoletinbankók.

Aztán ahogy elindul, hirtelen érkezik meg az éjszaka, a visszapillantóban még látja a rohangáló szőke kölköket, a menyétet próbálják kicsalni egy lakókocsi alól. Előtte már besötétedett, minden átmenet nélkül szakadt rá az éj, a gps szerint alig tizenöt mérföld múlva kell majd egy éles kanyarulaton behatolni az erdei útra, a sztráda itt leszűkült, apró telkek közt kanyargott, a gps felváltva adta az utasításokat, szópókerezett, a kőszénfejtésről tartott rövid összefoglaló értekezést.

Meersenschaft – a reflektorral elkoszorálódott erdei táblára világított – gót betűk, alig kivehető felirat, de itt lesz, itt kell majd bekanyarodni. Állítólag itt kell felvennie a leselejtezett szakértőt, itt húzta meg magát az utóbbi négy-öt évben, mindent tudott a leselejtezett szakértőről, Álvares Cabotino, őt kell megkeresnie, Meersenschaft, micsoda név ez egy falunak morfondírozott miközben betolatott egy hátsó udvarba.