A művészetek ünneplése – dióhéjban

Pánczél András szervezővel együtt páran korábban érkeztünk, és egy finom desszert elfogyasztása után tudomásunkra jutott, hogy a hangosító nem fog megérkezni. Összerakva minden technikai tudásunk (ami meglehetősen szerény) végül sikerült összeszerelni a hangtechnikát, éppen az első fellépő, a Kámfor Bábszínház zenés előadására. Horváth Szervác bábjátékával, Nyitrai Péter pedig egyedi handpan (hangdob) aláfestése által adott különleges hangulatot Sárkány és Ördög című mese előadásának. A gyerekektől kérdezgetve, interaktívan mesélték el a történetet, a végén pedig matricákat osztogattak a lelkes nézőknek, legyenek azok kicsik vagy nagyok, így bevallom, nekem is sikerült szert tennem egyre. Ezt követően Kollár Árpád tartotta fenn továbbra is a legkisebbek figyelmét, akik élvezettel és közbevetett kérdések tömkelegével hallgatták a Mire jó egy lyukas zacskó? című, színes illusztrációk kíséretében előadott meséjét, valamint sorsfordító döntésekkel néztek szembe; választaniuk kellett Ez az egyik hülyevers és Ez a másik hülyevers között. A délután az utolsó gyerekeknek szóló fellépő a Görbetükör Színház volt, akik A kiskakas gyémánt félkrajcárja történetet adták elő, sokszínű ruhákban és díszletekkel, helyet hagyva a vállalkozó kedvű gyerekek szereplésének is. 

Terék József tárogatóművész erdélyi, felvidéki népdalokat, Kodály Zoltán Kálai Kettősét, valamint az erre az alkalomra szánt diósjenei gyűjtéséből játszott el. Egy-egy dal előtt közbefűzött történeteket a tárogató eredetéről, XIX. századi reformációjáról, valamint a hangszer fennmaradásáról. A zenei előadás után irodalmi beszélgetések következtek, amelyeket Erős Kinga kritikus, a Magyar Írószövetség elnöke moderált. Először Szentmártoni János, Babérkoszorú-díjas költő lépett színpadra, aki beszélt írói munkájáról, A katarzis nyomában című prózakötetéről, valamint felolvasta nemsokára megjelenő verseskötetéből a Vándorballada és a Rigógyilkosok menedéke című írásait. Költeményeit nagyon lenyűgözőnek találtam, amelyhez szívhez szóló felolvasása is sokat hozzátett. Merem állítani, még a tehetséggondozó műhelyünk férfi tagjai is elérzékenyültek utolsó versén. 

Csupán pár percnyi szünet után a határon túli középiskolásokból álló csapatunk következett a Csikófogat Antológia bemutatásával, amelyet az Orpheusz kiadó jelentetett meg. Egyenként felolvastuk valamelyik írásunkat, vagy legalábbis részleteket abból, valamint mondtunk pár rövid mondatot magunkról, eddigi munkásságunkról. Félelemmel vegyes izgatottsággal léptünk a színpadra, de úgy érzem, jól sikerült az első bemutatkozásunk, így, kiszáradt torkokkal, helyenként rosszul hangsúlyozott felolvasással is. Míg mi jól megérdemelt vacsoránkat fogyasztottuk, addig a Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetem végzett diákjai koncerteztek a háttérben, különleges aláfestést nyújtva az ünneplésünkhöz. A zeneiskola volt hallgatói Mozart Kis éji zene és egyéb népszerű klasszikusok darabokkal nyűgözték le a közönséget. Ezt követően az utolsó irodalmi előadó, Gáspár Ferenc József, Attila- díjas író lépett színpadra. Magyar-történelem tanárként érdekes kelléket hozva a fiatalok számára beszélt első regénye, A strucc vére megjelenéséről, történelmi regények írásáról, s felolvasta Karma című novelláját.

Az este eljöttével a nap záró produkciója, a Bordó Sárkány zenekar lépett színpadra, akik egyedi, saját meghatározásuk szerint „középkori világzenét” játszanak. Habár a publicum az esti előadások során folyamatosan gyarapodott, a padok lassan a háttérbe szorultak, hogy a dinamikus zenére táncoló közönség számára hely jusson egy improvizált táncparkettnek. A zenekar elképesztő előadást nyújtott ebben, a számomra eddig ismeretlen stílusban. A programok végeztével a Csikófogat és a Bordó Sárkány tagjaival dedikáltunk is egymásnak, ők egy lemezt, mi a könyvünket.

A találkozó remek szórakozási lehetőséget adott kicsiknek és nagyoknak egyaránt, mindenki megtalálhatta a neki megfelelő programot a fantasztikus előadók közül.

Jancsó Nóra