Barthes ezer arca

Gazdag és szerteágazó életművének reprezentatív bemutatása embert próbáló feladat, ám A szöveg kijáratai című tanulmánykötet két szerkesztője, Ádám Anikó és Radvánszky Anikó, illetve a (velük együtt) huszonkét tanulmányíró eredménye sikeresnek mondható. Átfogó igényű, interdiszciplináris kötetük Roland Barthes „textuális”, „szemiológiai” és „morális” korszakait lefedve tárgyalja a francia filozófus, irodalomelméleti gondolkodó legjelentősebb és kevésbé emlegetett műveit, téziseit. A két szerkesztő az alábbi módon határozta meg a kötet célkitűzését: „arra a kérdésre kerestük a választ, hogy az életmű egészének […] problémafelvetései, valamint plurális és az ellentmondásosságot is felvállaló írásmódja miként hasznosítható a szövegekkel kapcsolatos munkánkban, milyen módon határozza meg mai irodalomképünket és irodalomesztétikánkat”. A szöveg kijáratai lépést tartva és termékeny viszonyt kialakítva a nemzetközi Barthes-kutatás eredményeivel alkalmat szolgáltat arra, hogy a francia gondolkodóról kialakult képet az aktuális információk és új megközelítésmódok tükrében árnyalni tudjuk, egyúttal kulcsot kapunk az életmű kardinális fogalmainak, alapvetéseinek megértéséhez.

Példának okáért a két bevezető tanulmány, amelyet Angyalosi Gergely és Velkey György László jegyez, a francia filozófus hazai recepciójának történetét tekinti át és értelmezi azt kritikai szemmel. Az 1989 előtti kiadások, fordítások és értelmezések (hibás, félig igaz toposzok) kontextusát, az irodalompolitika általi torzításokat minden Barthes-tal foglalkozó olvasónak érdemes ismernie; ha e kötetből csak két tanulmányt ajánlhatnék, minden bizonnyal ezekre esne a választásom. A történeti bevezetőt követő írások azt jelzik, hogy a szerkesztők nagy figyelmet fordítottak arra, hogy szinte az első műtől az utolsóig végigkísérjék Barthes szöveguniverzumát. Pataki Elvira nyitja meg a Barthes-életmű szövegcentrikus elemzését, arra fókuszálva, hogy a klasszikus műveltség hogyan befolyásolta az induló Barthes munkásságát, és mint vált az életmű egyik alappillérévé. E tanulmány a klasszika-filológia, antik filozófia felől olvassa újra Barthes egy fiatalkori művét, Antal Éva írása pedig a modern filozófia és a szemiológia keresztmetszetében vizsgálja Barthes Divatról szóló elemzéseit. Már itt kitűnik: A szöveg kijáratai valóban kidomborítja Barthes ezer arcát.

Hende Fruzsina a gyakorlatba ültetve Barthes narratológiai meglátásait Ottlik Budájának részleges elemzését végzi el, felmutatva, hogy a barthes-i modell miként alkalmas a többszörösen összetett elbeszéléstechnikák viszonyrendszerének feltárására. Sajnos az alapok megrajzolásán kevésbé lép túl, éppen csak „belekap” a Buda elemzésébe, nem úgy, mint Maczák Ibolya, aki a barokk kompilációs eljárás vizsgálatát hozza összefüggésbe Barthes téziseivel. Eredményei nagyon előremutatók, inspiráló egy olyan régi irodalommal foglalkozó szöveget olvasni, amely újszerű köntösben képes láttatni a barokk szövegalkotás sajátosságait. Franc Schuerewegen a nemzetközi színtérről érkezve a szövegértelmezést befolyásoló kontextust vizsgálja behatóan, illetőleg azt, milyen mértékben mozdulnak el Barthes írásai az autofikció irányába. A szerző különösen érzékeny Barthes homoszexualitására, bár a kötet számos tanulmányára igaz, hogy a filozófus queer pozícióját összefüggésbe hozzák az éppen elemzett szövegekkel.

A jel üres mivoltát felvető gondolatok nemcsak az irodalomelmélet, hanem a humántudományok és a kultúra egész területén hasznosíthatónak látszanak. Horváth Eszter és Horváth Csaba az írás, szubjektivitás és a szerző barthes-i fogalmait boncolgatják, olyan tág kontextusba helyezve a problémát, melyben Foucault, Jan Assmann vagy Esterházy Péter neve is elfér. A close reading eszközére támaszkodó eljárásuknak köszönhetően írásuk igencsak összetetté válik. Ugyanez állítható a teatralitással foglalkozó Ádám Anikóról, aki Barthes egy jellemző metaforahálóját nyomon követve vázolja fel, milyen hézagokban bújik meg a jelentés, milyen címkék lehullása, és milyen rétegek lepattogzása hozza felszínre egy-egy jel magvát. Z. Varga Zoltán, Jablonczay Tímea, Földes Györgyi és Varró Annamária Barthes testpoétikáját teszik meg elemzésük tárgyává. Már az, hogy ilyen sokan írnak e tárgyban, jól mutatja, hogy milyen szerteágazó s elementáris a testiség Barthes munkásságában. Korporális meghatározottságunk hatással van az olvasásra, írásra és szövegre egyaránt; mind a négy tanulmány igyekszik ezt a „textuális erotikát” minél megfoghatóbbá, plasztikusabbá tenni. Martonyi Éva és Házas Nikoletta a Werthert és a népszerű párkapcsolati pszichológiai könyvek szerelemfelfogását vizsgálják Barthes ide vonatkozó szövegei segítségével. Ugyan mindkét kísérlet kreatív témaválasztáson alapszik, e tanulmányok kevés nóvummal szolgálnak, de ha hozzávesszük ehhez Gyimesi Tímea dolgozatát, aki Deleuze Barthes-ra való hivatkozásait vizsgálja, akkor olyasfajta nyitott gondolkodásnak lehetünk szemtanúi, mint ami a francia gondolkodóra is jellemző volt. Ilyen szempontból kifejezetten indokolt a három írás kötetbeli helye. Jeney Éva visszatér a szöveg és test kapcsolatára, de mindezt az irodalomterápia összefüggésében teszi, megvilágítva azt, hogy az irodalom „útmutató az élethez” Barthes (kései) életművének tekintetében. Darida Veronika Proust életrajzi adatai, irodalomfelfogása és írástechnikájának jellegzetességei felől rajzolja meg Barthes portréját. A két záró tanulmány, Visy Beatrix és Tanos Márton munkái, a fénykép médiumát és realitását vizsgálják. Előbbi tanulmány a Világoskamra azon módszerét igyekszik feltárni, mely a fotó objektivitását és ontológiáját szubjektív alapokról indulva próbálja megértetni, utóbbi írás pedig Az atléta halálának elemzését végzi el a Világoskamra elsődleges fogalmait használva, Mészöly az ekphraszisz eszközét kiaknázó narratíváját analizálva.

Egy recenzió nehezen foglalhatja össze azt a hatalmas tudás- és információanyagot, melyet a tanulmányok az olvasó elé tárnak. Az általánosságok kiragadása, az egy-két mondatos kommentárok célja nem is lehet más, mint a sokszínűség feltérképezése, a szövegek lényegi mondanivalójának felvázolása, egyfajta jel, ami arra hívja fel a figyelmet: itt valami fontosat alkottak. Barthes hazai recepciója, hatása egyértelműen gazdagodott, életműve egyre átláthatóbbá és befogadhatóbbá válik. Ebben nagy szerepe van A szöveg kijáratainak is. Egy-két kisebb ingadozástól eltekintve, amely talán minden tanulmánykötet velejárója, egy magas színvonalú, nemzetközi viszonylatban is értékes kötet született, ami lendületet adhat Barthes további vizsgálatának és motivációt a szövegeivel való megismerkedésre.

Baráth Tibor

(Megjelent a Tiszatáj 2021. decemberi számában)

Kijárat Kiadó

Budapest, 2019

336 oldal, 3800 Ft