Balázs Imre József: Három álomablak

Meneküljünk az ablakon át

Üvege már réges-rég kitört

Az utunk pedig előre és lefelé vezet

Szomszédaink tekintetével most ne törődj

Nem védhet meg minket semmitől

És oka sem lesz semminek

Ezt a zuhanást most egyedül kell végrehajtanunk

*

A vizek ágyad anyagából erednek miközben álmodsz

Izzadni majd zubogni kezd a fa

A lepedővízesések halk morajjal érnek le a földig

S az ajtó rése alatt jutnak ki a folyosókra

Hold fénye hull fedetlen karjaidra

Hajadnak nem állja semmi útját

Ott halad a lepedőredők nyomában

Eggyé váltál ágyaddal s a belőle párolgó látomásokkal

*

Egy repülő Minótaurosz árnyéka a felhőkön

Felülnézetből a viharfelhők nyugodtabbak

A földön messze kövek csontvázai

Kiszáradt tavak elkóborolt kapuszárnyak

Lassú árnyékok a hideg tófenéken