Bakos Gyöngyi: Hetente kétszer

Bakos Gyöngyi 1985-ben született Budapesten. 2015 óta rendszeresen publikál, prózái és versei jelentek meg többek között a Jelenkorban, az Élet és Irodalomban, az Alföldben. A 2018-as Móricz Zsigmond irodalmi ösztöndíjat a Nyolcszáz utca gyalog munkacímű kötettervvel nyerte el. A prózakötet több különböző hosszúságú elbeszélést tartalmaz olyan témákról, mint életkezdési nehézségek, férfi-női viszonyok, étkezési zavarok. A kisprózák közös pontja az azonos elbeszélői hang.

(RÉSZLET A KÉSZÜLŐ NYOLCSZÁZ UTCA GYALOG CÍMŰ NOVELLÁSKÖTETBŐL)

Dénes minden fának tudja a latin nevét. Okleveles kertészmérnök lesz, diplomadolgozatát a bambuszokról írja. A vácrátóti botanikus kertben együtt mérjük a bambuszokat, két éve vizsgálja, most először jöttem vele. Fogom a mérőszalagot, jegyzetelek, fotózok, begépelem az adatokat. Míg egyes bambuszfajták virágzása időszakos, másoknál környezeti körülmények, szárazság vagy egyéb feszültség idézi elő. Miféle feszültség. Nem igazán szeretem a növényeket. A bambusz túl nagy, éles, vágja az ujjamat. Az eddigi feljegyzések szerint a Bambusa arundinacea 91 centimétert nőtt egy nap alatt, a Phyllostachys edulis Pubescens pedig 121 centimétert. A bambusz éjjel sokkal gyorsabban nő, mint nappal, amire eddig meggyőző magyarázatot még nem sikerült találni. Segítek Dénesnek a tanulásban, többször meghallgatom otthon, ahogy megvédi a dolgozatát. Egyes egyedek szakaszonként ugyanabban az időben egész éven át virágoznak. Ez történt a Phyllostachys bambuszfélével, amikor végigvirágozta az 1970-es éveket, és ezt teszi százhúszévente. Elkésünk a diplomaosztóról, Dénes is elkésik, együtt megyünk. Én mindig ráérős vagyok. Dugóba keveredünk, nem találunk parkolóhelyet, előbb kellett volna indulni. Dénes általában túl korán érkezik mindenhová, ha összeadnánk, évek mennek el az életéből felesleges várakozással. Nem tudja jól felmérni, mennyi idő alatt érünk oda valahová. Nem a Szabadság hídon kellett volna menni. Most az egyszer indulhattunk volna előbb. Bizonyos fajokat annyira megvisel a virágzás, hogy a magok beérlelése után el is pusztulnak.

Jó a vénája, kérdezi a laboros nő. Nem tudom. Felhúzom a pulóverem, mutatom neki, döntse el. Ez nagyon szuper, mondja. Látom, hogy örül neki, könnyen bele tudja szúrni a tűt, kevesebbet kell koncentrálni, nem fog fájni. Szorítsam ökölbe, a gumipántot legyek szíves erősen tartsam a felkaromon, két pillanat az egész. Pici szúrás, kellemetlen, de nem fájdalmas. Mindig elhatározom, hogy nem leszek rosszul, nem fogok izgulni, de a gyomrom kavarog, gyorsabban ver a szívem. A szúrás pillanatában sosem nézek oda, a falon kiválasztok egy pontot, ha van ablak, kinézek. Naptár. Naptár mindig van az asztalon, azt bámulom. Kattan a kémcső, dobálja le egymás után a véremet. Nem dobálja, csak határozottan leteszi. Rosszul vagyok, hiába határoztam el, hogy nem leszek. A kémcső az asztalon gurul. A másik laboros nővel a beosztásról beszél, szoktak még időjárásról, a gyerek születésnapjáról. Ma sokan vannak. Mindig sokan vannak. Szorítsam a vattát öt percig erősen, különben bekékül. Hova teszik utána a véremet. Veszélyes hulladék.

Elhatározom, hogy nyaralásig nem eszem semmi cukrosat. Utána is visszafogom magam, de a mai naptól nyaralásig egyáltalán nem. A kávé mellé kérek egy süteményt. Ez az utolsó, mielőtt végleg nem eszem semmi cukrosat. Meggyes pite, nagyon édes. Túl édes, nagymamámé sokkal jobb volt. Mindig segítettem neki meggyet szedni, mosni, magozni, piros lett tőle a körmöm. Azt képzeltem, ki van lakkozva.

Hasi ultrahang. Hideg a zselé, félhomály van. Forduljak oldalra, legyek szíves. Petefészkek jók. Hátrahajló a méhem, tudtam-e róla. Az uterus retroflectált. Nem tudtam. Gyakori, nagyon sok nőnek hátrahajló a méhe. A hasi aorta norm. lefutású és tágasságú. A vizelet echomentes.  Mellkas röntgen, vetkőzzek le deréktól felfelé. Melltartó se maradhat. Nem vagyok terhes? Nem vagyok. Nem tudok róla. Emeljem fel a karomat, levegő be, fújjam ki. Nem lehetek terhes. Fiatal fiú az asszisztens, a mellemet bámulja. Egyáltalán nem bámulja, ez a munkája. Csigolya elcsúszva, nem teljesen, valószínű kopás, gyógytorna javasolt. Szerettem volna, ha bámulja. A vérképem tökéletes, koleszterin 3,5, jól étkezik, kérdezi az orvos. Jól étkezem, a genetikám is jó. Nyolcvanöt év van betervezve. Hányszor voltam terhes, kérdezi. Egyszer sem. Nem kihordott is számít. Akkor egyszer. Missed ab: 1.

Mióta elhagytam Dénest, a növényeim nem szépek. Szerdán és szombaton öntözök, sz betűs napokon. Így jegyzem meg, hogy sz betűs napok, különben elfelejteném. Lehetne mondjuk kedd és péntek is, ugyanaz, mint a szerda és szombat. Nehezebb megjegyezni. A szobanövényeim fonnyadnak, elszáradnak, hiába a szerda, szombat. Túl sok a víz, vagy túl kevés. Túl klóros. Mondta Dénes, hogy ne friss vízzel öntözzek, de nem hallgatok rá. Üres a földje, nem kap fényt, túl meleg van. Meleg a nyár, idén elmarad az ősz, azt mondják, nyár után tél. Veszek kaspót és virágföldet, átültetem. Más a vízigényük, kéne egy kis tápsó. Nagymamámmal együtt mostuk le a port a fikusz leveleiről. Lavórban víz, a kinőtt kiskacsás trikómmal törölgettük a fikusz leveleit. Ha valamilyen ruhám kilukadt vagy kinőttem, nagymamám azt mondta, jó lesz rongynak. Így aztán lett egy szekrény tele ronggyal. Nehezen dobott ki bármit, tejfölösdobozok, reklámszatyrok, de még a kifliszacskót is kimosta, csipesszel kiteregette. Nagymamám szerint, ha beszélünk a növényekhez, szebbek lesznek. Nézzem meg, nagyapám is beszél a szőlőhöz, azért ilyen csodásak. Izabella, othello, októberben szüretelünk. Tízévesen kóstolok először bort, nem ízlik. Később kiderül, nagyapám nagyon rossz bort csinált, csak ő szerette, minden este megivott egy pohárral. A vörösbor megakadályozza, hogy a zsír lerakódjon az erekben. Ezért nem magas a koleszterinem, mondta mindig. Ezerkilencszázkilencvenkilencben halt meg, a teljes napfogyatkozás utáni napon.

Március, térdig érő hó. A körúton találkozunk egy étteremben. Túrógombócot rendel, nem eszik húst. Nem gondolom, hogy bele tudok szeretni egy olyan férfiba, aki nem eszik húst. Én nem eszem semmit, este tízkor már nem szoktam. Diétázol, kérdezi. Iszom egy pohár bort. Nézem, ahogy megeszi a túrógombócot. Nagyon lassan beszél, időnként zavartam felnevet. Valamiről beszélgetünk, eltelik két óra. Kocsival hazavisz, búcsúzáskor nem csókol meg, puszit nyom az arcomra.

Nem tudok aludni. Kimegyek a lépcsőházba, és harminc percig szaladgálok fel és le. Nagymamám mesélte, mielőtt anyámat szülte, a kórházban lépcsőznie kellett, azt mondták, attól megindul a szülés. Elképzelem, hogy sokáig vagyok terhes. Elefánt vagyok, két évig hordom ki a gyerekem. Két évig lépcsőzöm a kórházban. Elmegyek futni a rakpartra. Enyhén szitál az eső, éjjel egy óra van. Futkározom, a lépcsőn, a rakparton, fél éjszaka szaladgálok. Hétszáznyolcvankilenc kalóriát égetek el, ez két csirkecomb. Miután hazaérek megeszem egy fél doboz fagyit. Fagyi mindig van. Meggyes pite ízű. Nagymama meggyes pitéje. Nagymamám meggyes pitéje nem fagyi.