tiszatáj | 2020. október 17.

Bakos András versei

Vastag, fénytelen reklámújságokból
repülőket hajtogatnak minden
este. A ragyogó, tapadó lapokat
félreteszik, ha az apjuk hazaér,
azokkal beszállhat. Sokáig várják,
aztán muszáj lefeküdni. Ez szomorú.
Egyszer mutatta meg, milyen jó
játék, látszott, ő is nagyon élvezi,
azóta mégse ér haza időben. Csak
éjfél körül nyílik az ajtó. Egy sor
vadászgép fogadja akkor a szőnyegen.
[…]

Télvíz

Vastag, fénytelen reklámújságokból

repülőket hajtogatnak minden

este. A ragyogó, tapadó lapokat

félreteszik, ha az apjuk hazaér,

azokkal beszállhat. Sokáig várják,

aztán muszáj lefeküdni. Ez szomorú.

Egyszer mutatta meg, milyen jó

játék, látszott, ő is nagyon élvezi,

azóta mégse ér haza időben. Csak

éjfél körül nyílik az ajtó. Egy sor

vadászgép fogadja akkor a szőnyegen.

Szépen kihúzott élek vezérsíkon,

deltaszárnyon, mind pontosan

utánzott hajdani részegység. Finom,

erős ujjak nyomai. Már ilyen ügyesek

a fiai – vagy találtak valaki mást

helyette, aki segít. Ez ma már nem

derül ki. Hajthat tovább reggelig,

vagy heverhet a szőnyegen,

nézegetheti őket. Két él között az

egészben olvasható szavak:

majdnem mind idegen. Imbusz,

polár, aloé, memory. Ez biztos

véletlen, de csak néha akad meghitt

ismerős. Télvíz. Pillanatszorító.

Isteni testek

Elsötétül a terem, Gábor arca

pedig ragyog a vásznon, mert

meghalt, kilencvennégy évesen.

Mi így emlékezünk rá. Gyufa

csörög az első asztalnál, a mécses:

derékban elvágott hipósflakon,

benne juhfaggyú, cipőfűző a kanóc.

Ő készítette, amikor a fagyott

hó alatt leszakadtak a vezetékek.

Hozta este az iskolába, világított

vele, másfél órát, hátha eljön még

valaki más is. Most vagyunk

hetven-nyolcvanan. Nem hittük

volna, hogy ez ilyen szép lehet:

sárga, lila és bordó fényfoltok

az arcokon, és az abroszon, ahol

egy kombinált fogó, egy szem

dió is őrá emlékeztet. Az óvatosan

kiszedett, sértetlen dióbél pedig

maga az agy. Ha ezt most látja,

meghatódik, ez óhatatlan. És

emlékezni fog ránk, mindenre, amit

közöttünk tanult; mit mondott

Jézus halálának okáról az orvos;

miért kell a földön maradniuk

a repülőknek, ha Izlandon kitör

a vulkán, mi minden lehet abban

a felhőben, ami miatt nem tanácsos

belerepülni; miképp működik az

egyensúlyszerv a fülben; hogyan

szabad elkezdeni a testépítést.

Élőzene

Dúdolgat, dünnyög: népdalt énekel.

Csak addig hagyja abba, míg köszön.

Így jön-megy, dolgozik. Hallgatni kell.

Reggeltől estig rozmaringözön.

Kiskacsa fürdik így fekete tóban.

A Balaton sötét belvízzel árad,

a halakon a nyálka alvadóban,

megannyi búsuló gerinces állat.

(Megjelent a Tiszatáj 2019. októberi számában)