Báger Gusztáv: Esti horizont

ez a langyos záporok selymes füvek napja

mikor a gyilkosok délig alszanak

és hirtelen rátör a magány

a képmutató farizeusokra

mint samuel beckett elégiájában

a majomdombokról lefelé elefántok bandukolnak

s a szövőmadár mandarin szemekkel

a jó modor unikális mivoltán rágódik

sokat kell keresni amíg találnak

becsületes üzletembert vállalkozást

de legalább egy normális embert aki épeszű

vagy egy jó házasságot – no azt végképp nem

végül belement a játékba a felvigyázó

önként sétált a kalitkába

az adóellenőr pedig nem látott kiutat

elnézett a számok fölött és ivott egy whiskyt

mert minden szépség kelepcévé változott

minden nemes elképzelés banálissá aljasult

és minden mese véget ért –

az egyik út individualista

nem kanyarodhatsz rá a békesség által

csak harc és küzdelem visz oda

akkor se ha 1789 dicsfénye övezi

pedig igazi forradalom volt a francia

a vágyott holmik s a kínálat is: személyre szabottak

az „én” az „enyém” tetője alatt

nyögnek a „mi” és a „miénk” kulcsszavak

hippi-szerelmek célja lesz egy boldog pásztoróra

rohannak utána külön hajókra

mert az állam-egyházi kerteket

hamar fölveri a gaz

majd jön a férfiasított női erő –

a mellek diktatúrája

a csinosság fetisizálása

a test-kultusz

a nemi szerv fitogtatása

vadító illatok hatalma

a manipuláció diktatúrája

a globalizáció sugárútján

fénylő kövek a technikai csodák

az innováció megvalósítja

a mindenütt-lét álmát

számítógépek DVD-k videojátékok tabletták

újítják fáradt kapcsolatod az idővel

múló pillanatot ígér

az örök jelen helyett

vertikális csatornákon folydogál

a kibékíthetetlen akarat

vagy ott kel hosszú útra

hol döntésekből kiszorulva

a civil szervezetre is rátelepszik

a politika mint parazita állat

a mobilitási út a folyton változás

gyönyörködtető törvénye

mikor életedet végre önállóan rendezed be

munkáid világában szabadon szörfözöl

új funkciók és felelősségek jönnek

véletlenül találnak rád de sarokba nem állítanak

partnerek jönnek családok mennek

magad is jöttment leszel

*

A kerti lóca nyugalmát

összekuszálják a gondok,

csillagutak gomolyognak

az űri sötétben.

Ha elcsüggedünk,

nem érzünk elhívást, se célt,

elénk tolakszik a köd,

a böszme eszme.

Végül csak könyörgés

marad és kegyelem.

S akkor a nagy csöndben

mintha Valaki megérintene.