tiszatáj | 2014. július 25.

„Azt hiszem, ez jó volt”

A MÁSODIK NAP
Elsők között keltem a FISZ-tábor második napján, így láthattam a tábor ébredését. Nem lehetett valami vad az éjszakai buli, hiszen nyolc-kilenc körül már talpon volt a tábor. A büfé előtti placcon beszélgető, papírlapokat böngésző, reggeliző emberek üldögéltek-álldogáltak. A Tábor két kutyája pedig nagy szemekkel kuncsorgott a reggelizők lábánál […]

A MÁSODIK NAP

Elsők között keltem a FISZ-tábor második napján, így láthattam a tábor ébredését. Nem lehetett valami vad az éjszakai buli, hiszen nyolc-kilenc körül már talpon volt a tábor. A büfé előtti placcon beszélgető, papírlapokat böngésző, reggeliző emberek üldögéltek-álldogáltak. A Tábor két kutyája pedig nagy szemekkel kuncsorgott a reggelizők lábánál. A mellettem álló Korpa Tamás szívét a Szilka nevűnek majdnem sikerült is meglágyítania. Kilenckor Kollár Árpi vezényletével elkezdődött az irodalmi proszeminárium, ahol a leendő szerzők a folyóiratokról hallhattak praktikus információkat. Gyakorló szerkesztők meséltek a tipikus szerzői hibákról, amelyeket nem szabad elkövetni, ha az ember szeretné megjelentetni az írásait.  A proszemináriumot követően megkezdődtek a műhelymunkák is. A körülbelül tízfős csoportok elmélyülten olvastak és beszélgettek a délelőtt folyamán. A műhelyvezetőkön kívül az ifjú szerzők is elmondták egymás írásáról a véleményüket, észrevételeiket.

Az ebédet követően folytatódtak a műhelymunkák, majd fél ötkor a Bongiorno, Bonjovi ragazzi! lelkesítette a közönséget, Urbán Bálint és Makai Máté csapott a húrok közé, és csinált igazi koncerthangulatot. A közönség alig akarta őket elengedni, de a zenekari tagok tisztelettudóan átengedték a terepet a következő programpont résztvevőinek: Hermann Veronikának, Tóth Czifra Júliának és Szekeres Nikolettának. A Kritikustusa három kritikusa Hanula Zsolt A fiúk nem sírnak és Farkas Balázs Nyolcasok című kötetének összehasonlítása közben tett olykor szigorú, olykor elismerő, de mindig éleslátó megállapításokat a két kötetről. A mindkét kötetben jelen lévő számmisztika direktségéről beszéltek, illetve a számok szerkezetszervező erejéről. A nyolcas számot Farkas Balázs vállalt sorvezetőként használja, Hanula Zsolt kötetében ezzel szemben csak motivikus a harmincas szám, s a kötet szerkezete is problémásabb.

A Kritikustusát követően a FISZ új világirodalmi sorozatát, a Fiume sorozatot mutatta be Izsó Zita, Urbán Bálint és Zelei Dávid. A sorozat több szempontból is újítónak, széles látókörűnek ígérkezik. A szerkesztők fontosnak tartják, hogy minél több szempont figyelembevételével jelentessenek meg köteteket, akár sci-fit is.

Rövid szünet után megkezdődött az esti beszélgetés, melynek vendége a Kossuth-díjas író, Grendel Lajos volt, akit Korpa Tamás kérdezett. Elsőként a polgári irodalmi hagyományról esett szó, mégpedig annak hiányáról. Grendel Lajos szerint a polgári világ megszűnt, bár Magyarországon nem is volt igazi értelemben vett polgárság. Csak a kilencvenes években került a polgári világ az irodalmi élet fősodrába. A pesti polgárság jobbára nemesi eredetű, a polgárság krémje, zsidó és német családokból áll. A Pacsirta is erről a rétegről szól. Grendel Lajosnál a polgárság ezért mindig idézőjelbe tett fogalom. A polgárság témájából kiindulva a beszélgetés az irodalom és ideológia összekapcsolódása felé, és az irónia és a talpnyalás hasonlósága felé vette az irányt. Szóba kerültek az életmű darabjai, és megtudhattuk, hogy a szerző legkedvesebb írója Mikszáth, akit ugyan egy időre elfelejtett, de később újra felfedezett. Tartalmas és fordulatos beszélgetést hallhattunk, melynek végén a szerző így sóhajtott fel: „Azt hiszem, ez jó volt!” Megnyilvánulását a közönség nevetve nyugtázta.

Naplemente után kezdődött a Kalapos Éva Veronika darabját bemutató Szimpla Színház felolvasószínházi produkciója. A darabot Dolmány Attila, Kovács-Cohner Róbert, Harcsik Róbert, Mesterházy Fruzsina, Menszátor Héresz Attila, Szládek Kata, Kovács Olgi, Csikós Attila, Dánielfy Anna szólaltatta meg, másfél órára egy szabolcsi kisvárosba repítve minket. Az elvarázsolt közönség a másfél órás társművészeti kitérő után ismét visszatért az irodalomhoz. A büfé előtti placcon tartott felolvasás során a Mozdonytűz antológia szerzői mutatkoztak be. A placc mellett hamarosan a tűz is felgyulladt. A zenét Panda és Heigl Laci szolgáltatta. A csillagok a fényszennyezéshez szokott szem számára ritkán látott fényességgel ragyogtak Mogyoróhegy felett.

Káldy Sára

[nggallery id=408]