Tiszatájonline | 2017. június 23.

Az örök progresszív

BESZÉLGETÉS ZALÁN TIBOR: REVIZORR CÍMŰ KÖTETÉRŐL
Kovács Krisztina és Zalán Tibor az író Revizorr című új drámakötetéről beszélgetett a Szegedi Könyvhét alkalmából. Magát a darabot 2007-ben már bemutatták, nyomtatott formában azonban most olvasható először. A szöveg még mindig aktuális, hisz a közép-európai történelem nagyjából (sajnos) azóta is változatlan, vagy legalábbis – finomabban fogalmazva – időtlennek tűnő. Hogy miért pont Gogol Revizorja és Orr című kisprózája képezi a mű előszövegét, annak oka tulajdonképpen egy, Zalántól megszokott, nézők felé irányuló fricska… – VÁRALJAI ANNA BESZÁMOLÓJA

BESZÉLGETÉS ZALÁN TIBOR: REVIZORR CÍMŰ KÖTETÉRŐL

Kovács Krisztina és Zalán Tibor az író Revizorr című új drámakötetéről beszélgetett a Szegedi Könyvhét alkalmából. Magát a darabot 2007-ben már bemutatták, nyomtatott formában azonban most olvasható először. A szöveg még mindig aktuális, hisz a közép-európai történelem nagyjából (sajnos) azóta is változatlan, vagy legalábbis – finomabban fogalmazva –  időtlennek tűnő. Hogy miért pont Gogol Revizorja és Orr című kisprózája képezi a mű előszövegét, annak oka tulajdonképpen egy – Zalántól megszokott – nézők felé irányuló fricska, mégpedig, hogy a közönség véletlenül se kapja azt, amire számít. Az eredeti Gogol-textusok tartalmilag eleve progresszívek, amit Zalán azzal tetézett, hogy két idős hajléktalant tett a Revizorr főszereplőivé. Az Orrnak olyan tekintetben jut fontos, erősen groteszk szerep, hogy az egyik revizor folyton szaglászik, a mű végén pedig, akárha egy Almodovar film szürreális díszletei között, egy hatalmas orrba menekül.  Hogy ebben a modernizálásban hol vannak az ízlésbeli határok, illetve a nem túlságosan direkt vagy nem túl giccses, nem túl hétköznapi határai, Zalán szerint viszonylag egyszerű a válasz: ő maga nem ismeri az ízlés kérdése körüli dilemmát, egyszerűen csak leírja, amit a nyelv megkíván.

IMG_20170610_175002

Felmerült, hogy mit lehet ma kezdeni az elmúlt két évtizedben folyamatosan napirenden lévő politikai költészettel. Miközben a drámák esetében az aktualitásokra való reflektálás nem kérdés, hanem evidencia, az elmúlt tíz év irodalmának politikai reflexiója, e reflexiók létjogosultsága már nem ennyire egyértelmű. Ennek kapcsán Zalán szövegeinek működési mechanizmusa leginkább a „laissez faire” felől megközelíthető, vagyis, hogy a költészet irányait jobb nem erőltetni, hiszen amikor szükség van politikai költészetre, akkor az úgyis megjelenik a színen. Zalán szerint egész egyszerűen vannak olyan korszakok, amelyek meg sem érdemlik a költészetet, s ezt a kijelentését lehetett úgy értelmezni, hogy a mai kor számára ilyen. Átiratai a közönségnek meglehetősen tágas interpretációs mezőt biztosítanak, hisz úgy véli, nem az írónak, hanem a nézőnek kell eldöntenie, van-e aktualitása annak, ami a színpadon elhangzik, avagy nincsen.

IMG_20170610_175101

Zalán színházi ember, aki dramaturgként is dolgozik, többek között a békéscsabai Jókai Színházban, s a klasszikusok újraértelmezése állandóan napirenden tartott problémája. Érdekes kérdés, mi alapján választja ki azokat a történeteket, amelyek megfrissítését később ambícióként kezeli? Az indok elsősorban nyelvi, hisz a mai néző, sőt, maga a színész is nehézségekbe ütközik például egy olyan szöveg interpretációja esetében, mint a Bánk Bán. Zalán szerint ezek a művek átmenthetőek a mai kor embere számára a nyelv modernizálásával, arra törekedve, hogy maga a mű ne sérüljön. Ezt szem előtt tartva nemcsak a Bánk Bánt, hanem a Lear királyt is átírta mai nyelvre, ahogyan ő mondja, működőképessé téve azt. Alkotáskor, átíráskor elsősorban a nyelvi dolgok izgatják, a színházi munkának pedig a szakmai része, társadalmi vonatkozásai nem annyira. Ez nem is csoda, hisz saját elmondása szerint immár húsz éve kivonult a társadalomból, egyedül él, nem tagja irodalmi és politikai köröknek, s nem is törekszik rá, hogy többet tudjon a világ történéseiről. Tagadhatatlan azonban, hogy szövegei mégiscsak látleletei egy társadalomnak, hisz az alapstruktúra sajnos Shakespeare óta sem változott; hazugság, korrupció, társadalmi igazságtalanság mindig volt és mindig lesz.

IMG_20170610_181601

Arra a kérdésre, hogy mit hiányol a jelenlegi színházi irányokból, mennyire látja heterogénnek a jelenlegi magyar színpadi kultúrát, illetve mik azok a kérdések, amik nem kellő módon reflektálódnak a kortárs színházban, Zalán a legnagyobb megelégedésének adott hangot; tulajdonképp örül a magyar színháznak úgy, ahogyan van. Pártolja azt a törekvést, amely a nézőket az alternatív színház felé tendálja, hisz utóbbinak sikerül kikerülnie abból a dilemmából, amely a legtöbb kőszínházat érinti, vagyis hogy a támogatások érdekében szórakoztatniuk kell.

Végül jövőbeni terveit foglalta össze: most kapott egy komolyabb támogatást a Papírváros negyedik részének előkészítésére, mely regényfolyam több mint húsz éve készül. Ezen kívül a békéscsabai színháznak ír darabot Szabó Magda Születésnap című regényéből, a Nemzeti Színháznak pedig az Egri csillagokból, elsősorban nem is a török harcok, hanem Bornemisza Gergely élettörténete felől megközelítve. S ha mindez még nem lenne elég, egy adaptáció elkészítése is vár rá, szintén egy klasszikus, Mikszáth Kálmán Beszélő köntöse nyomán.

Váraljai Anna

zalán borító247aTiszatáj Könyvek

Szeged, 2017

136 oldal, 1990 Ft