Tiszatájonline | 2014. június 13.

„Az emlék igazibb mint a valóság”

GRECSÓ KRISZTIÁN MEGYEK UTÁNAD KÖNYVBEMUTATÓJA
Szegeden a 85. Ünnepi könyvhét első napján Szilasi László beszélgetett Grecsó Krisztiánnal Megyek utánad című új kötetéről. A bemutató a Somogyi Károly könyvtár első emeletén kezdődött majd a Dugonics téren folytatódott, végül a dedikációra várók kígyózó sorával végződött […]

GRECSÓ KRISZTIÁN MEGYEK UTÁNAD KÖNYVBEMUTATÓJA

Szegeden a 85. Ünnepi könyvhét első napján Szilasi László beszélgetett Grecsó Krisztiánnal  Megyek utánad című új kötetéről. A bemutató a Somogyi Károly könyvtár első emeletén kezdődött majd a Dugonics téren folytatódott, végül a dedikációra várók kígyózó sorával végződött.

Nem nagy meglepetés talán, ha elárulom, a szerző nagy mesélő, nem csupán írásban, élőben is. Vagy talán még inkább szóban, mint írásban. Megkockáztatom, hogy akár jobban is esett őt hallgatni, ahogy elmondta a Mellettem elférsz és a Megyek utánad részleteit, olyan kitérőkkel fűszerezve, ahol elárulja saját viszonyulásait is hozzájuk. Ezáltal bennem is élményszerűvé váltak az olvasottak.

A bemutató során persze nem csak Grecsó írásokhoz való viszonya került terítékre. Szilasi László prózapoétikáról, példaképekről, valóság és fikció viszonyáról és az írás/tapasztalat léleképítő hatásairól faggatta írótársát. Egy-egy regény megszületésének időtartamára és körülményeire tértek ki elsőként. Szilasi felhívta a közönség figyelmét, hogy új Grecsó regényt az ember nagyjából csak három évente tarthat a kezében, s ez a befektetett munkát hivatott tükrözni. A szerző ezt annyival egészítette ki, hogy minden regénynél számol a tévutakkal is, nem minden ötletből lesz regény, ehhez számára kell valami, ami „kapar a szív alatt” és egyfajta őrület. A karakterek kitalálásának ebben hatalmas szerepe van, mert azokat tisztán akarja látni, érezni, hogy mi közük van egymáshoz.

Szilasi László következőnek Spiró Györgyhöz való viszonyáról érdeklődött mint esetleges hatásról, viccesen arra alapozva, hogy a szerző Spiró lakásában lakott egy ideig. Bár Grecsó elutasította, hogy Spirót hatásként jegyezné saját prózájában, azt felfedte, hogy szerinte mindketten Móricz Zsigmond prózapoétikájából merítenek. Fontos számukra, hogy el lehessen veszni a világokban, amit megteremtenek. A beszélgetés során Móricz neve többször is felmerült még, mint irigyelt és csodált ihletforrás.

Szilasi kérdéseinek és Grecsó mesélőkedvének köszönhetően beleshettünk egy pillanatra a szerző elméjébe. Megtudhattuk, hogy számára a tapasztalás (legyen az saját vagy a felmenőké) és emlékezés lélekformáló szerepe kulcsfontossággal bír. Így aztán nem is lehetséges teljesen letagadni, hogy a regény önéletírás, ám a szépsége, hogy egyben fikció. Míg a regény részproblémákra koncentrál, a valóságban ő mindig komplex egészet élt át, amiből végül semmit sem használt fel. Mégis felismerhetőnek bizonyultak jegyek, amik az olvasók számára például valós személyhez kötötték az eseményeket, amelyeket ő Szabó Magda-effektusnak hív.

Az írót magát is meglepte, hogy mennyire tudnak számítani azok a lépések, aminek fiatalként nem tulajdonítunk jelentőséget, pl. hogy egy fiú becsenget-e egy lányhoz vagy sem. A Megyek utánad-ban a pici drámákat tematizálta és ezeknek a lélekformáló erejét hangsúlyozta. Ezt a regényt Karinthy Találkozás egy fiatalemberrel című novellájának ellentéteként említette. Ahol a fiatalember nem számon kér, inkább az idősebb vette górcső alá fejlődését, kialakulását.  Előző regényében viszont a nagy drámák érdekelték, hiszen a felmenők traumái, szemlélete, élményei az utódokra is hatással vannak, még ha nem is tudnak róla. Ilyen például a generációs élethelyzetek különbsége, míg a nagyszülők a túlélésért küzdöttek, a szülőknek fojtogató légkörhöz kellett hozzászokniuk. Saját generációját pedig lebegő, egyedül hagyott és emiatt befelé forduló generációnak látja.

A felolvasásokkal tarkított bemutató során a hallgatóság többször is derült az elhangzott szövegrészeken, pedig – mondta Szilasi – állítólag az írót nem érdekli a humor. Grecsó szerint viszont, csak akkor lehetünk viccesek, ha nem próbálkozunk, a szöveg, a nyelv és a helyzet képes megteremteni a humort.  A találó címadás már nehezebb és Szilasi László ehhez is gratulált, Grecsó Krisztián pedig elárulta, hogy ezúttal József Attila Ódájából emelt ki részletet.

Bár itt végéhez ért a Somogyi könyvtárban tartott bemutató a beszélgetőtársak leszögezték, a Dugonics téren folytatják és nem kezdik újra a beszélgetést. A szökőkút melletti színpadon tehát az én-kutatás tereiről és az emlékek sajátságos torzító és megőrző szerepéről folyt a szó. Grecsó szerint az az igazi, amilyennek az emlék mutat számunkra valamit. Példának a régi iskolába való visszatérés élményét hozza. Szerinte ezeknek a foltoknak az összeállításból épülünk, amelyek az Én terek patchwork-jét alkotják meg.  A könyvhét órarendje ennek részletesebb kifejtésére azonban nem hagyott már időt, így rövidre zárult a beszélgetés és elkezdődött a dedikálás, azaz a közönség sorrá rendeződése.

Urbán Anikó

[nggallery id=372]