Tiszatájonline | 2018. június 11.

„Az Adria területe menthetetlenül a mi világunknak is a része”

GÉCZI JÁNOS KÖTETÉNEK BEMUTATÓJA
A 89. Ünnepi Könyvhét első napján került sor Géczi János Sziget, este hét és hét tíz között című kötetének bemutatására. A Tiszatáj Alapítvány kiadásában megjelent versciklus 2015 és 2017 között született. A költő Géczi Jánossal a kötet szerkesztője, Reményi József Tamás beszélgetett… – NÉMETH ZSÓFIA BESZÁMOLÓJA

GÉCZI JÁNOS KÖTETÉNEK BEMUTATÓJA

A 89. Ünnepi Könyvhét első napján (június 7. csütörtök) került sor Géczi János Sziget, este hét és hét tíz között című kötetének bemutatására. A Tiszatáj Alapítvány kiadásában megjelent versciklus 2015 és 2017 között született. A költő Géczi Jánossal a kötet szerkesztője, Reményi József Tamás beszélgetett.

Reményi József Tamás rövid összefoglalóval vezette fel a kötetbemutatót, amely során a hallgatóság megismerhette Géczi János költő, író irodalmi pályájának kezdetét. 40 éve, Gazdátlan hajók címmel jelent meg Szigeti Lajos szerkesztésében és Ilia Mihály bevezetőjével a Szegeden élő fiatal költők antológiája ­– emlékezett vissza Reményi. Mire az antológia megjelent, Géczi már elhagyta Szegedet.

Reményi kérdésére, miszerint milyen 40 év utánérzés ismét új kötetes szerzőként részt venni a szegedi Ünnepi Könyvhéten, Géczi hangsúlyozta: nem szakadt meg a kapcsolata Szeged városával, a Tiszatáj szerzőjeként és a Szegedi Tudományegyetemen folytatott munkája révén ma is aktívan részt vesz a szegedi irodalmi életében.

A Szegedről jövő mediterráneum-igény mindenhol kitölti az életemet.

A rövid felvezető után Reményi a költői szerepvállalásáról és az alkotói pályafutását jellemző műfaji szintézisről kérdezte Géczi Jánost. A beszélgetés során felmerültek Géczi János szociografikus munkáin és városesszéin kívül a biológia tudományához kapcsolódó rózsa-kutatói érdemei is. Így a gazdag pályafutás 15. verseskötetének bemutatásán joggal tette fel a kérdést Reményi József Tamás: Mi köti a költő-írót a líra műneméhez?

Verset író ember vagyok. A szegedi indulást követően a költő megnevezést sokáig nem használtam. Baka István mellett nehéz volt magunkat költőnek nevezni.

Géczi válaszában a költői léthez való kötödését a szegedi kezdetek atmoszférájából vezette le. Nemzedékének, saját szavaival, az „Arctalan nemzedéknek” az irodalmi indulását felelevenítve lassan körvonalazódott, mi az oka a sok műfajúságnak ebben a generációban: „Mi mindig próbáltuk a saját terünket megtartani. Akkor is, ha bizonyos terekből kiszorítottak bennünket. Ha nem lehetett verset írni, vagy közölni, akkor megpróbáltunk regényt, drámát, vagy hangjátékot csinálni. Innen jött a sokműfajos irány.”

Ezt követően került sor az új kötet bemutatására, mely során a múlt és a jelen szálai erős kohéziós elemnek bizonyultak. Reményi az ismertető kezdetén visszautalt az 1993-as 21 Rovinj verseskötet azonos nevű ciklusára, amely mintha előképeként, a letelepedés előtti „költözködés” tanújaként élne az életművön belül. Reményi a magyar irodalom egyik legszebb Adriának adózó versciklusaként is aposztrofálta: főhőse „szinte cipeli, hordja magával” a magyarországi emlékeket, berögződéseket és hagyományt a mediterrán tájakra. Ezzel szemben a Sziget, este hét és hét tíz között című kötetet mint a letelepedés irodalmi gesztusa, szimbóluma nyer jelentést ebben a kontextusban. Arra a megállapítására, miszerint, úgy tűnik, mintha a költő az adriai mediterráneumból látna rá önmagára legjobban, Géczi János igenlő válaszában az alábbiakat mondta:

Nagyon hosszú ideig kerestem azt a helyet, ahol elementárisan otthon tudok lenni.

Elmondta, kezdetben több térséget is bejárt, elsőként a görög területek érdekelték, majd idővel az itáliai, dél-olasz részek keltették fel az érdeklődését. A görög, római és keresztény kultúrák rétegződése egyfajta együttélésben válik az Adria részévé. A költő elmondása szerint mindig is az volt az érdekes számára, ahol „egy kis közép európaiság” szűrődött át ebbe a mediterrán közegbe. Az adriai tájak antik öröksége kapcsán kérte meg Reményi József Tamás a költőt a Marad című versének felolvasására. Hozzátette, a vers tanúbizonyságot tesz arról, hogy a mitologizmus nem egyfajta túldíszített esztétizálása a múlt koroknak, hanem a megszemélyesített, balladisztikus történetek mögött megbújó sorsok megelevenítője.

A versciklus további értelmezési rétegeit vizsgálva előkerültek a jellemző nyelvi sajátosságok és a szerző nyelvről alkotott véleménye is. Példaként említette Reményi József Tamás az előző, Törek (Pesti Kalligram, Bp. 2016) című kötetet, melyből fel is olvasott egy részletet: „Tolnai-versből érkezik / a karsztról az aranysakál / s a Géczi-sorba távozik.”

Tolnai Ottó költészete és hatása kapcsán a beszélgetés kitért a kultúrák átszűrődésére és a nyelv sajátos használatára is. Itt is a később felmerülő „nyelvi otthonosság” fogalma érvényesül, egy konstans önazonosságként a földrajzi területek és kultúrák váltakozásában. Így a kötetben a nyelv, mint „érzéki élvezet” egészül ki a mediterrán környezet látványával, hangulati elemeivel. Ezek kapcsán előtérbe került az új kötet nyitóverse, a Hűség című költemény. Hogy milyen jelentőséggel bírnak a szavak, esetleg az olvasó számára ismeretlen, távoli kifejezések, biológiai szakszavak, azt válaszában érzékletesen kifejtette a költő:

„Én olyan helyen nem tudok élni, ahol nem tudom megnevezni az élőlénytársaimat. Ahol én csak azt ismerem, hogy az gaz, az nem az otthonom.”

Géczi saját bevallása szerint költészetének szerves részét képezik azok a falusi élethez, tájakhoz kapcsolódó állat-, és növénynevek (pl.: szuhar), melyek az adott területen megtalálhatóak. Számára ez a kulcsa annak az „otthonosságnak” vagy kultúrafeltárásnak, amelynek ugyan nincsenek ismert 20. századi előzményei a hazai irodalomban, de a vajdasági kultúrkörben annál inkább jelen volt és van ma is. Géczi számára ez a kapott tudás olyan művészi felfogás, melyet a „tájban élés civilizáltságaként” definiált.

Így lehet otthonosnak lenni Európában.

A kötetbemutató zárásaként Reményi a kötet létösszegző tapasztalatát, és annak kiemelkedő irodalmi értékét emelte ki, majd felkérte Géczi Jánost, olvassa fel …szóközeként című versét, mint a „magyar elmúlásnak az egyik legszebb darabját”.

Németh Zsófia

Géczi János: Sziget, este hét és hét tíz között (versciklus, 2015–2017)

Tiszatáj Könyvek

Szeged, 2018

2750 Ft, 148 oldal

Megrendelhető a kiadó címén: [email protected]