tiszatáj | 2017. március 28.

Ashwani Kumar versei

A reggeli pára megül
A szűz mangóleveleken.
Magányos hold lesi tükörképének
Hiányát a virágzó nappalban.
Szemem és ajkad
A falu tavában friss botrány után kutat.

Megszállottan védikus szlogeneket kántálva
Nagyapám
[…]

Ashwani Kumar angolul író indiai költő; a szubkontinens keleti részén, Biharban született, közel a bengáli kultúra szellemi kisugárzásához. Politikai tudományokból doktorált az Oklahomai Egye­te­men; jelenleg Bombayben él, a Tata Intézet professzora. Az általunk közölt versek a My Grandfather’s Imaginary Typewriter című kötétében jelentek meg (Yeti Books, Kerala, 2014).

Nemzeti Himnusz

Mindenütt leölik a tigriseket kelettől nyugatig

Mindenütt szennyezett folyók hömpölyögnek északról délre

Az álmokat mindenütt kizavarják a magánszférából a nyilvánosságra

Ruganyos izmaim akcióra készek, de a szív félelembe süllyed.

A piramisok fölépülnek a vírusos lázból

Megkeresni

A párizsi utcákra hintett csontvázakat.

Egy egérklikkre

Rúpiák gurulnak a Grand Canyonba.

A kőkorszak visszatér ökölbe szorított kézzel mint Godzilla

És a cukornád ára mindenütt zuhan.

Vulgáris remixek hangja,

Egyenruhás rohadékok forrónacis lányokat lincselnek meg a gyáva utcákon

És a kínai utazók mindenfelé szamárhúst zabálnak.

Terület és dicsfény híján

A zászlókat ma úgy göngyölik ki mint hervadt mangólevelet.

„Ez nem a te nemzeti himnuszod

Ez nem az én nemzetem himnusza

Eljött az idő rákérdezni kinek a nemzeti himnuszát énekelhetnénk?”

Kérdd az orákulum temetési beszédét.

Nagyapám

A reggeli pára megül

A szűz mangóleveleken.

Magányos hold lesi tükörképének

Hiányát a virágzó nappalban.

Szemem és ajkad

A falu tavában friss botrány után kutat.

Megszállottan védikus szlogeneket kántálva

Nagyapám

A hálószobája összes hernyójának véletlenszerű kiirtását rendeli el.

Aranybarna szőr köntösükben

Hitetlenül másznak rengeteg lábukkal,

Megtartva maguknak a halhatatlanság titkát,

Míg tetovált múltjára emlékeztetik az öreget és

Gyerekeire, akik a még fönnmaradt esőerdőkkel szőtt viszonyból születtek.

Sokszor becsukja az ajtaját

Támad a bolond évszak szél aszalja

Hálószobájában

A halhatatlanságot mely a régi családi bájitalba van zárva

Arrébb rakja nem túl messze pamutszemű ablakaitól.

Száműzetésben él tenyérnyi szemekben

Nézi a bordázott illatosított óvszert amit ő sohasem használt

A legkisebb szövegelőzményért is meg szoktunk egymásnak bocsátani

Majd törvényerővel érvelgetünk zaj-decibelek dühéről

Füsttel tömött álmokról beszélünk melyek hosszú télikabátokba bújtak

Lanczkor Gábor fordításai

(Megjelent a Tiszatáj 2016/12. számában)