Tiszatájonline | 2020. október 20.

Andrei Dósa verse

összeraktam a napi menüt
a tányérokon hagyott maradékokból
láttam az óceánt
homárokkal teli medencékben
bezárkóztam a mosodába
hogy az ablakból nézzem
a villámokat és az autópályát
a harley motorokat amiken
pocakos nyugdíjasok lovagoltak
fejüket hippik sírjából kiásott
kifakult tincsek díszítették
ahogy lobogtak az óceán szelében
– ANDRÉ FERENC FORDÍTÁSA

Andrei Dósa (1985, Brassó). Verseket, prózát ír, magyarból és angolból fordít. Magyarul a kolozsvári Helikon, a Forrás folyóiratokban jelentek meg művei.

ELSŐ NAP

LÁTTAM AMERIKÁT (CLOCK IN – CLOCK OUT)

összeraktam a napi menüt

a tányérokon hagyott maradékokból

láttam az óceánt

homárokkal teli medencékben

bezárkóztam a mosodába

hogy az ablakból nézzem a villámokat és az autópályát

a harley motorokat amiken

pocakos nyugdíjasok lovagoltak

fejüket hippik sírjából kiásott

kifakult tincsek díszítették

ahogy lobogtak az óceán szelében

együtt úsztam a szennyvízben

húscafat tengeri csikókkal pirospaprika planktonokkal

és egyéb fűszerekkel homárok vázával

egzotikus állatokkal amikből

hideg olajos váladék szivárgott fehérítőszag

bíbor fény

mosogatógép mellé kuporodva

kapargattam a tálcákról a sütimaradékot

nyálam egyfajta pre-wash liquid volt az edényeken

a nadrágom csúszott le rólam

farpofáim beragyogták a konyhát az inox szekrényeket

füsttől elfeketült elszívókat a hűtőket

mondtam a pincérnőknek hogy vagy

hello what’s up aztán feladtam

jöttek felvenni a rendelést a konyháról

figyelmesen megtöltötték a tálcákat gőzölgő tányérokkal

evőeszközökkel poharakkal szalvétákkal nem szóltak semmit

mint ápolónők akik előkészítik

a szükséges szerszámokat és gyógyszereket

savmarta gyomrok kezeléséhez

futószalagon jöttek tányérok és tálak

futószalagon jöttek mocskos kezeik

és én hosszan mostam őket a tusolóval

és szia és hogy vagy és what’s up

ők pedig

kiengedték a hajuk kézen fogták egymást

táncoltak a jókora borravalók körül

jachtok szigetek klubok

és partok körül a főnökök fiai körül

és amikor elfáradtak

csipegettek egy-egy darab ananászt

egy szelet almát maguknak állították össze a salátát

én meg töröltem a felmosóval meztelen talpuk nyomait

cigiszünet

lyman megáll

az üres söröshordók mellett

mindkét kezét

köténye mellzsebéhez emeli

komoran hallgat szorít tapogat

állítgatja piros rádióját fülhallgatóval

mint fáradt öreg akit

hirtelen ér utol a szívfájdalom

lassan bólogat mormol valamit

ti szeretitek az áfonyát?

én nem eszek áfonyát láttam hogy légylárvák

másztak ki belőlük

itt a vendéglőben tojást sem eszem

azért bolondult meg mindenki aki tojást evett

komolyan beszélek az a betegség tudjátok

a szalmonella

próbálja visszaszívni a taknyát

bal orrlyukából kinyúl egy áttetsző zöld buborék

egy szerény párbeszéd buborék

talán akar még mondani valamit

hogy tegnap este miután megivott

néhány sört elsírta magát a cuzzy’s-ban

mihez kezdek itt magammal egyedül

miután hazamennek a románok?

letörli taknyát a kézfejével

és volt egy cetlije amin azt írta

én vagyok a király fia

(ÚTON HAZAFELÉ)

valakit belém zártak

kaspar hausert bezárták

egy tükrökkel teli terembe

ha most kiengedném

az emberek megijednének tőle

nem tudnának elrejteni semmit

kutatná az emberek arcát

ahogy saját arcát kutatta a tükörben

és magányosan borzasztó magányosan érezné magát

MÁSODIK NAP

ALAGÚT A KONYHÁBAN (CLOCK IN – CLOCK OUT)

emlékszem mindenre amit átéltem

halálközeli élmény

de itt az alagút nagyon széles

egy vendéglő konyhájára hasonlít

nekivágok egy követ a zöld dacia szárnyvédőjének

gyűrődik a fém mint egy darab sztaniol

a fék

a csend

kátrány és felhevült műanyag szaga fagyasztja meg a vért az ereimben

az elmém megtalálja ellenszerét

egy membránba zárva

a bőrt vékony

réteg verejték borítja

jól beolajozott gépezet vagyok

nagy dolgomat nagyszüleim kertjébe végzem

a fűszálak fejem fölé érnek

ők a világ másik szobájából kiáltanak nekem

hogy repkénylapival töröljem ki

utána hosszú percekig várok hogy lássam

mit hoz felszínre a földrengés

vakondok szöcskék giliszták

az élvezet és a fájdalom szexben megvalósuló első egyesülése

mostantól mindig így lesz jut eszembe

a test imája remeg az idegekben a mellkasban az idegrendszerben

én élek!

én élek!

én élek!

minden pillanat amikor átéltem a felszabadulást

elpárolog

csontjaimból elveszítem a kalciumot

én és a kukás (second job)

a város kukásának sziámi ikre vagyok

egy fejünk van

minden nap el kell dobnod ezt-azt

ha ki akarod bírni mondja

sorra jönnek be a vendéglőbe az amerikai

regények szereplői mind kiváló formában vannak

képesek elbírni bármit

a villák egy ütemre fúródnak a húsdarabokba

huckleberry finn holden

humbert humbert victor mancini

feloldódik a zsírban

arcuk elveszíti vonásait

tükörbe nézek

nehezen ismerek magamra

valaha az önök rendelkezésére álltam

én arturo bandini

a konzervgyár napszámosa

titokban nietzschét olvastam

néztem a konyhaablakból a fehérbe öltözött nőt

ahogy kiszállt a kabrióból beleszerettem

minden nap el kell dobnod ezt-azt

mondja a sziámi ikrem

csak így érheted el a megvilágosulást

az idomtalan hústömeg eltűnik a szemetes zsákokban

felseperjük a maradékot felmosunk vékony réteg fehérítővel

és citrom illatú ipari zsíroldóval

a szeméttároló mellett elszívunk egy cigit

a természetes és a mesterséges fény keveréke

a lerakatok a málló fa a fehér lámpák

mint egy hopper festmény pollock őrülete

vékony csíkokban kígyózik az aszfalton

amerikai zászló lobog egy jacht árbócán.

André Ferenc fordítása

 

(Megjelent a Tiszatáj 2019. szeptemberi számában)