tiszatáj | 2016. november 13.

Ana Pepelnik

Ez nem egy hajó. Ez egy hatalmas
elhagyatott ház. Ebből az ablakból
számoltunk hét ujjunkon össze
két oroszlánt két zsiráfot és két zebrát.

Mivel a ház szobáiban ahol alszunk
olykor gyerekek alszanak ezek a rajzok
teljesen normálisak. E házban

minden lehetséges. […]

Ana Pepelnik költő és fordító. Első kötete az Ena od varijant kako ravnati s skrivnostjo (Egy a változatok közül: hogyan bánjunk a titokkal – LUD Literatura) 2007-ben jelent meg, két évvel később, 2009-ben ugyanannál a kiadónál a második, az Utrip oranžnih luči na semaforjih (A szemafor pislákoló na­rancsárga fénye) és 2013-ban a harmadik, a Cela večnost (Egész örökkévalóság). Az amerikai irodalom fiatalabb és kevésbé fiatal költőgenerációitól fordít, e szerzők között találjuk Joshua Beck­mant, Matthew Zaprudert, Matthew Rohrert, Noelle Kocot-t, Jennifer Clement-t, James Schuylert és Eli­za­beth Bishopot.

Szabadidejében a független Radio Študent bemondója, a hangok (kísérletező) kutatója különböző szó­beli/hangzó/hallgató/csikorgó/zörgő eseményeken, például a nemzetközi Metropoetica projekt­ben, még gyakrabban a CPG harmadik kerekeként. Legszívesebben Ljubljanában él, alkot és alszik.

 

egész örökkévalóság

Egyszerűen abbahagytam hinni

hogy léteznek még szentjánosbogarak. Amikor

a szénát megforgatták az éjjel

a világot beragyogta zölddel. Mint a mindenség. A napok

hosszúak voltak és az élet

maga az örökkévalóság. A hang megfogható volt

és könnyedén megérintettem.

Tegnap mindenhol örökkévalóság volt

és átrakosgattam holnapra és holnaputánra

könnyedén. Mint a hangot. Kopogás pislákolás

csuklás mormogás könnyű érintés

szempillák csattanása és nyugtalan várakozás.

De a teljességből mely oly bolondul támaszkodott

az égnek és megkeverte a csillagok

kompozícióját hullott a szentjánosbogarak

ötlete. Azé az enyhe zöld

hangé mely ronda kis állatok

hasából jön föl. Az örökkévalóság elakadt.

Egyszerre bealkonyult

és az út bal sarkából dongást

hallottunk. És zöld fényt.

Egy szegény kis lámpás hozzám ért

egészen gyengéden. Bebújt a szempillák alá

és elűzte az éjből a hangot vissza az örökkévalóságba.

bárka

Ez nem egy hajó. Ez egy hatalmas

elhagyatott ház. Ebből az ablakból

számoltunk hét ujjunkon össze

két oroszlánt két zsiráfot és két zebrát.

Mivel a ház szobáiban ahol alszunk

olykor gyerekek alszanak ezek a rajzok

teljesen normálisak. E házban

minden lehetséges. A zajos repedés

melyen át a szobába áramlik a megszűrt levegő

csirke melyet halnak nevezel

és a furcsa készülék a rárajzolt

focilabdával. És a nagy varjú.

Reggel hétkor reggelizik

az ablakunk előtt. Tegnap diót

csirkecombot ma fél

őszibarackot. A homlokzat színes

lufikkal díszített és a levegő körötte

ritka mert árvíz van. Ezt a szobát

te árasztottad el könnyeiddel amelyek éjjel

folytak az utcán. A házat hajóvá változtattad

és az állatok egyszerre értelmet nyertek.

 

lökések

Semmi szél. Csak időnként

széllökések amiket egy vörösbegy okozott.

Épp mellettem. Mögöttünk

séta a tömbházak között egész héten.

Le és fel az utcán naponta párszor.

Még mindig mindenkinek saját kertje van.

Szorgalmasan művelik ha nem szűkölködnek.

Tele vannak spenóttal amit

senki nem főz meg.

sétához hasonló

Az utca egyszerre kiürül.

Ez a hó miatt van. Úgy zuhog ma

az utcákra mint nehéz függöny a színpadra.

Valami békét hoz magával és mint kés

a vajban eltűnik minden ami piszkos.

Most már tudom hogy ez azt jelenti egy zongora

jelenik meg megint és aztán kesztyűk

fojtott csengése melyek túl gyorsan csúszkálnak a billentyűkön.

Megint a kezedben fogod tartani a katicát

és az utca végén az ölembe fogod tenni.

Hogy ne remegjek és hogy megőrizzem a békét

egy pár napra. Az utca és minden ami

ott van ma más. Fehér és üres.

Kissé idegenül hat ezért koncentrálok

a melegre az ölemben. Mindkét kezemmel tartom

a boldogságot amit a katica hoz

mindannyiszor mikor ránézek.

ez a világ

Nem régen használt írások. Elgyötört graffitik.

A szín lehullott és a betűk egyre halványultak. Ez

történik ha torlódások vannak. Megállt minden

a munkagépek a közlekedési lámpák a színes villamosok

és minden szem azokra az emberekre szegeződött akik ott

jártak ahol szokás szerint a forgalom sűrűsödik.

Zöld zsaruautók rendőrökkel teli. Az eseményt kamerákkal

jegyzetelik és a zsemlébe ketchupot nyomnak mellé.

Több fiatal leteszi a pisztolyt és hideg sört nyit

miközben elájul egy lány a tömeg közepén.

Minden irányból technót bömbölnek a hangszórók

fuck yuppies/fuck capitalism. A baloldali utcából

hársfa illata száll és egy fiú a lepattogzott falnak

támaszkodik melyen a felirat mehr obst essen.

A forróság éles volt és a konténerekből

dinnye és eper bűzlött.

De valahogy minden úgy zajlott

ahogy kellett. Semmi rendetlenség

jó videofelvételek és hangos zene.

Sok boldog ember napfény és szerelem a házak mögött.

Bakonyi Gergely fordításai

(Megjelent a Tiszatáj 2016/1. számában)