„Ami igazából sose történik meg
mert folyamatosan zajlik.”
Colin Herd: Puccfóbia
(Závada Péter fordítása)
Whisky és rítus. A morál egy öblös pohárban Önmagát issza fenékig. Majd jön az éles elme, És lenyalja a maradék cseppeket. Azután a bátorság erős kihívás Nemcsak indulat, van értelme A lázadásnak. Mert paradigmává Érik a sors. A fátum. A hit. A jónak se jobbak az esélyei, Mint a gonosznak, sőt! Végül valami fény azért dereng Az élvezeteken túl, a Hold mögött. A lét-esszencia apokrif szubsztanciája. A lelkesedés és a bűnösség – A géniusz én-hiányát itatja át. A lelkiismeret örökké növekvő gombóc A virtuális nyelőcső időalagútjában. És minden fluid. Egy hajszál Választja el a drágakövet a bizsutól. És széppé lesz a kockázat, szinte alázat, Ahogy a mániák egymással cicáznak. És van a szövegből kijárat. Csak vigyázat! A kontextuson túl Már nem kerubok és szeráfok vigyáznak. Hanem megannyi állat. A holtak maradnak meztelenek. Az ártatlanok egyre többet ölnek. S többé az élők se jól öltözöttek. Legjobb kuckók a nem-helyek. Sartre, Camus, Jézus és Krisna. Mindig ott az iksz, a kereszt.
Fotó: Michael Brennan