Tiszatájonline | 2024. május 20.

35 éve hunyt el Galgóczi Erzsébet

amelyről sejtelmünk sincsen

DEBRECZENY GYÖRGY

Galgóczi Erzsébet (Kép: Fortepan / Szalay Zoltán)

Galgóczi Erzsébet nyomán
kátyúba süllyedt szekér volt a délután
a Duna mindent elnyelt nyomtalanul
anyám Straszer úrhoz a bőrkereskedőhöz
szokott járni mosni
de hát nehéz manapság mindent
és mindenkit tisztára mosni
a diszkréciómra számíthat asszonyom
miután a nagyvadak leléptek
a kakasviadalokon akarom mondani
a kisvadakon kell példát statuálni
de kéremalássan mi pincérek
ahogy kiszolgáljuk a vendéget
mi azonnal eltávozunk az asztaltól
tőlünk a meggyötört nemzet ereklyét
akarom mondani erélyt vár felmutatni
mi pedig várjuk a nemzettől a borravalót
diszkrét liliomszagú kölni árad belőlünk
és arra gondoltam hány alvilág lehet még
Budapesten amelyről sejtelmünk sincsen
láttam egy piócát és egy földi gilisztát verekedni
és nem mertem tükörbe nézni
pedig csak annyiban különbözik
a tükörkép a valóditól hogy remeg
mert alatta áramlik ott áramlik el a szennyvíz
de hát itt kell élnem itt fogok élni
én mindig magamban kerestem
és fogom is keresni a hibát
elegem van a gumicsizmából a legyekből
a sikálókeféből és a lavórból
ez a heideggeri egzisztencializmus hatása
a magyar falun a legújabb pszichológiai
irányzékokra akarom mondani irányzatokra
mert a fonóban csak pár szót lehetett
négyszemközt váltani
de ne haragudjon tanár úr
a Nemzeti előtt a mi villamosunk elütött egy nőt
aki nem is volt falunkbeli
és olyan szépen sütött a nap
micsoda élet az ahol mindig annak van igaza
akiknek nincs igaza
valami olyasmit szerettem volna mondani
hogy ezt a világot mások rendezték be
maguknak
semmivel sem kellemesebb a tisztítótűznél