Tiszatájonline | 2015. július 21.

„Alapos pali vagyok…”

VISEGRÁD MOGYORÓHEGY, FISZ-TÁBOR 2015.
Régen annak a jele, hogy eltelt egy év, a születésnapom volt. Most, hogy a születésnapok kevésbé hangsúlyosak, és az életem rohanósabb, itt, a visegrádi Mogyoróhegyen a csillagok alatt, a hegyek gyűrűjében eszmélek rá három éve újra-meg újra, hogy megint elszaladt egy év… – Káldy Sára beszámolója a július 18–22. között megrendezett FISZ-táborból

VISEGRÁD MOGYORÓHEGY, FISZ-TÁBOR 2015.

Régen annak a jele, hogy eltelt egy év, a születésnapom volt. Most, hogy a születésnapok kevésbé hangsúlyosak, és az életem rohanósabb, itt, a visegrádi Mogyoróhegyen a csillagok alatt, a hegyek gyűrűjében eszmélek rá három éve újra-meg újra, hogy megint elszaladt egy év… – Káldy Sára beszámolója a július 1822. között megrendezett FISZ-táborból

Visszacsöppenni és beilleszkedni a tábori hangulatba, az évek alatt bejáratódott napi rutinba percek kérdése volt. Idén a második napra érkeztem. Délben, alighogy leszálltam a buszról, a tábor fuharosa, Neszlár Sándor kanyararodott elém mélyzöld Skoda Fabiájával. Minden más is olajozottan működött, percek alatt kaptam szobát, gluténmentes ételjegyet, és hamarosan már a műhelyek között sétálhattam, ahol javában folyt az elmélyült munka. Az angol szövegekkel dolgozó műfordító műhely a tábor legkisebb létszámmal futó munkacsoportja volt. Gerevich András éppen a szabadvers fordításának mesterfogásairól beszélt, melyből annyit csíptem el, hogy az alliterációt szabadvers fordítása esetén a fordító ott használja, ahol akarja, a lényeg, hogy használja, ha az eredeti versnek ez jellemző eszköze.

_MG_1936

A lombok életmentő árnyéka is kevésnek bizonyult a rekkenő déli hőség ellen. Mire elérkezett az ebédidő, mindenki a melegtől bágyadtan vágott át a fedezék nélküli mezőn. Hideg gyümölcsleves és sült csirke volt az ebéd, amit jóízűen fogyasztottunk a délelőtti munka után. Az, hogy a szellemi munka és a perzselő hőség együttesen milyen fárasztó tud lenni, kiütközött az ebédnél zajló pihent beszélgetésekben. Ahol ültem, egész idő alatt egyre szélesebb réteget mozgató közvéleménykutatás zajlott arról, hogy kinek melyik állat rajzfilmfigura a zsánere.

_MG_2049

Mucha Attila, Makkai Máté és Urbán Bálint fergeteges zenei felvezetésével, nem sokkal öt óra után kezdődött a beszélgetés, ahol Péterfy Gergelyt Patócs László kérdezte. A Kitömött barbár robbanásszerű sikere kapcsán előkerült a példaértékű marketing kérdése, amelynek csak egyik részét bonyolította le a kiadó, a másik része pedig részben Facebookon, kezdetben szinte spontán szerveződött. Ilyenek voltak az olvasói selfie-k a könyvvel, valamint a politikai aktualitás, amit egy Klubrádiós szereplés után kihasznált. A könyv megírásáról elmondta, hogy az elején a téma olyan erős érzelmeket váltott ki benne, hogy utána kellet járnia, honnan ezek az érzések. Olyan molekulát alkotott a történet, amelyre egyre több minden rakódott, növekedésnek indult, majd hét év felejtés kellett hozzá, hogy megint hozzá lehessen nyúlni. „Én egy alapos pali vagyok, tartottam egy castingot” – indokolta meg, hogyan lett Török Sophie a kötet narrátora. A közönségsikert azonban az Aegon Művészeti Díj kapcsán kifejtett kérdésre válaszolva nyerte el, ugyanis élesen elítélte, hogy Aegon Díjasok eddig egy kivétellel csak férfiak voltak. Hozzátette, hogy talán jó lenne valamiféle női kvóta bevezetése a parlamentben is, de a különféle díjak esetében is. Ekkor kezdett lelkesen tapsolni a közönség egyik, lengyel és feminista tagja. (A táborban idén is működik a lengyel műfordító műhely, meghívott lengyel művészek részvételével.)

_MG_2253

A vacsorához grátisz sör járt. Utána kezdődőtt a még mindig bosszantóan diszfunkcionális Makovecz-házban a Dollár papa gyermekei színtársulat Hedda Gabler című lakásszínházi előadása, amely fenntartotta a FISZ táborokra jellemző magas független színházi nívót. Mire a színdarab hatása alól szabadultunk, már javában rotyogott a tábori tűzön a tábori lecsó, amit a Szépirodalmi Figyelő gasztronómiai különszámának bemutatója után lehetett csak megenni. A motiváció működött, a kései időpont ellenére népes tömeg hallgatta végig a megafonnal hangosított, elemlámpával megvilágított felolvasást. Miután megismertük Király Farkas gombás „receptjét” és a Kollár-univerzum trolljait, forró lecsóval égettük meg a nyelvünket. Még ki sem ürült a tányérunk, mikor az Ozmo zenekar kezdett játszani. Én már nem vártam meg az elektronikus zenei váltást, hanem magára hagytam a Dunakanyar legjobb helyén táncoló és beszélgető fiatal magyar irodalmat.

 Káldy Sára

[nggallery id=575]

A szerző fotói