Tiszatájonline | 2019. június 16.

„ahogy reggel pisilsz (…) beléd szeretnem muszáj”

KORMÁNYOS ÁKOS PARAVÁN CÍMŰ KÖTETÉNEK BEMUTATÓJA
Miért éppen a test, és ha már az, miért nyúljunk hozzá és hogyan van értelme? Ehhez hasonló kérdések hangzottak el június 14-én, a Dugonics téren. A kérdéseket Szutorisz Szabolcs tette fel, a válaszokat pedig Kormányos Ákostól, illetve a 90. Ünnepi Könyvhétre megjelent Paraván című verseskötetéből kaptuk. Tagadhatatlan, hogy a kötet minden egyes verse kapcsolódik a testhez, hol erőteljesen markolászva, hol gyengéden érintve azt. Ugyanakkor egy valami világos: Kormányos Ákos az írás során szikével közelít az anyaghoz… – FERENCZ HEDVIG BESZÁMOLÓJA

KORMÁNYOS ÁKOS PARAVÁN CÍMŰ KÖTETÉNEK BEMUTATÓJA

Miért éppen a test, és ha már az, miért nyúljunk hozzá és hogyan van értelme? Ehhez hasonló kérdések hangzottak el június 14-én, a Dugonics téren. A kérdéseket Szutorisz Szabolcs tette fel, a válaszokat pedig Kormányos Ákostól, illetve a 90. Ünnepi Könyvhétre megjelent Paraván című verseskötetéből kaptuk. Tagadhatatlan, hogy a kötet minden egyes verse kapcsolódik a testhez, hol erőteljesen markolászva, hol gyengéden érintve azt. Ugyanakkor egy valami világos: Kormányos Ákos az írás során szikével közelít az anyaghoz – fogalmazott Szutorisz Szabolcs és első kérdése mindjárt arra is irányult, honnan indul és termelődik tovább ez az érdeklődés a test iránt. Ákosnak tetszett a hasonlat és elmondása szerint valóban valahogyan így közelített az anyaghoz, az pedig, hogy ez az anyag hogyan lett maga a test, talán egyfajta diskurzusba való belépéshez köthető, illetve az arra való késztetés felől közelíthető meg. Szerette volna kicsit megbontani a testet, másképp is beszélni róla, valamint a szexualitásról, a perverzióról és az agresszióról is, mint ahogyan eddig tettük. S az, hogy másképp, az vajon azt is jelenti, hogy nyelvezetében más? Szutorisz azonnal reflektált minderre és további kérdésfelvetése a sebészi látásmódra irányult, mely a szövegekből visszaköszönő anatómiai tudásban jelentkezik. Előbb volt az anatómia mint tárgy – hisz pszichológushallgatóként belekóstolhatott – vagy az érdeklődés jelentkezett előbb s az ebben rejlő további lehetőségeket töltötte ki a szakmai megközelítése a testnek? Ákos elmondása szerint a test mint lehetséges téma, mint valami, amiről beszélni kell, másképp, többet, másféle megközelítésből, hamarabb jelentkezett, minthogy beült volna a pszichológia tanszék óráira.

„Ez  a kötet egyszerre akar szólni kicsit lazább fajta testről való beszédről, emellett azonban akar egy kicsit erőszakos és durvább módon is szólni ugyanezekről a kérdésekről.” – magyarázta a szerző. Tehát azzal, hogy kicipzározza a testet – ahogyan Szilasi László is fogalmazott a kötet fülszövegében – és ki is fordítja azt, nos, ezzel együtt a beszédmódot is szeretné kifordítani eddigi medréből – vetette fel Szutorisz. A beszélgetés során szóba került Kormányos Ákos Raktárépület című drámája, mellyel a tavalyi évben megnyerte a Szegedi  Tudományegyetem drámaíró pályázatát, a darab pedig azóta már többször bemutatásra is került. A dráma témájában igencsak közel jár a kötet verseihez, a paraván ugyanazon oldaláról üt, ha mondhatjuk így. A nemi erőszak felől közelít a testpoézishez, így kapcsolódik a testi perverziókhoz, fétisekhez és az agresszióhoz. Ákos elmondása szerint az erőszak, a testre irányuló erőszak bármely formája, de leginkább a nemi erőszak az, amelyről bár sokat beszélünk, nem igazán mondunk újat, csupán ismételjük önmagunkat. A metoo-kampány kérdésével kapcsolatban is többen megkeresték, miután olvasták, látták a drámát, meséli, de azzal kapcsolatban is ugyanezt gondolja. A metoo mozgalom is része volt a diskurzusnak, amelyet feltétlen folytatni kell, folyamatosan beszélni kell ezekről a dolgokról, de úgy érzi, valójában nem lettünk többek a kampány után: „Ha túl sokat beszélünk valamiről, valahol elvész a kommunikáció.” Ez pedig csupán azt eredményezi, hogy a végén nem gondolkodunk másképp az erőszakról, a testtől, a perverzióról. A kötethez visszakanyarodva arról beszéltek, ahogyan Kormányos Ákos versei pontosan ebbe  a diskurzusba kapcsolódnak be. A saját testünkkel való bánásmód, a médiából folyamatosan ömlő testképpel való bánás, az egymás testével, a párkapcsolatainkkal, a szexualitással való viszonyunk – mindezek esetében frusztrációkkal vagyunk tele. Ehhez próbálnak másképp hozzáállni Ákos versei, itt ezek a frusztrációk feloldódnak a testben, ahogy annak megérintése, matatása rendkívül érzékeny módon történik, ugyanakkor nem csupán a gerinccsontot ízlelgetjük: e szövegek valódi szerelmi líraként lépnek elénk. Nem csupán a szemen keresztül látjuk meg a másik személy lelkét, hanem akár a csípőcsont segít minket közelebb kerülni hozzá.

További érdekességként felmerült: az ingerküszöbök szövegszerű átlépése segít-e a gátlások leküzdésében? Kormányos Ákos szerint igen, mert mindig ki kell zökkenni saját magunk fejéből ahhoz, hogy átalakuljon az adott téma, dolog, amely éppen benne van. Ugyanakkor hangsúlyozta: az, hogy ezek a szövegek túllépnek bizonyos normákon szöveg szintjén nem jelenti azt, hogy megírásukkal a megbotránkoztatás, polgárpukkasztás lett volna a célja. Beszélni szeretett volna minderről, a testről, a szexualitásról, mindarról, ami ehhez kapcsolódik, de valamiért már az obszcén, illetve perverzió kategóriába pakoljuk őket. Ezek a szövegek megteszik ezt, beszélnek, értelmesen és újat szeretnének mondani. Mindehhez azonban óhatatlanul szükség volt azon szövegekre is, melyek nem kímélik az olvasót, hanem magukkal rántják a női test olyan mélységeibe, melyeket sosem említünk. Vagy nem így. Nem volt cél a naturalista, szélsőséges szövegek jelenléte, de ha valóban a testről beszélünk: nem kerülhette meg őket. Így mozog ez, így mozognak maguk a versek is a kötetben, néhol hagyományosabb szerelmi lírákat olvasunk, máshol olyanokat, ahol szélsőségekre kell számítanunk. Így az érzékiség kétféleképpen érvényesül a szövegekben: explicit képiségben, majd lírai tapogatózásban jelenik meg – emelte ki Szutorisz. Valahol az e kettő közötti dinamikát, egyensúlyozást tartja fenn folyamatosan a kötet.

Az, hogy mennyire volt nagy az igény a szerzőben arra, hogy természetesként mutassa fel, amit egyébként obszcénnak titulálunk – főleg az explicitebb képiséggel rendelkező szövegek esetében – valójában nem kérdés. Hisz ez volt a cél – hangsúlyozta Kormányos. Azt is megírni, amiről nem beszélünk. Számára ugyanakkor ebben nem(csak) a tabuk döntögetése a fontos, hanem inkább az, amit a testi folyamatok rútsága és az azokhoz fűződő viszonyunk képvisel: az intimitás. Mert bár el vannak felejtve ezek a dolgok, azért ott vannak: leizzadunk, elfelejtünk fogat mosni, mielőtt jó reggelt kívánunk, taknyolunk. Ezeknek a dolgoknak keresi az intim részét és ezeket mutatja fel ott és ahol történnek: a testen. Ugyanakkor mindebből rájövünk, miért nem polgárpukkasztóak valójában ezek a szövegek: szembesít a testnek azon dolgaival, amelyekkel egyébként is találkozunk, csak elfelejtjük, mennyire fontosak akár az emberi kapcsolatainkban is. Viszont nem a kellemetlenségre és a test piszkos, rút ábrázolására teszi a hangsúlyt, hanem arra, hogyan szerepelnek ezek emberi kapcsolatainkban. Ákos versei emlékeztetnek: valódi közelségünk talán a testhez való viszonyunkban bontakozik ki. Abban, hogy nem megszépítjük magunkban a rútnak kategorizált dolgokat, hanem azt látjuk szépnek, ahogy a test valójában működik.

Ezután a kötet illusztrációiról is szó esett, mindketten kiemelték: Szabó Eszter munkái rendkívül szépen követik a szövegek ritmusát, reflektálnak mindarra, amiről a versek beszélnek és mindarra is, amiről nem. Becsontozódott alakzatok, medencecsont, gerinc, egyfajta röntgenvilág kíséri a versekben kibontakozó testiséget. „Ugyanabban gondolkodtunk” – mesélt Kormányos Ákos, majd elmondta, Szabó Eszter első alkalommal ráérzett a versek prózai nyelvére, így a képeknek egy fajta lírai nyelvet szeretett volna adni, hogy absztraktak, líraibbak legyenek.

A beszélgetés végén felmerült: várhatunk-e még Ákostól bármit, ami a testhez kapcsolódik és tervez-e további irányok mentén haladni a testpoétikában. Elmondása szerint biztosan előjön még a test és része lesz ennek a diskurzusnak, de közvetlen közeli versei nem erről fognak majd szólni. „Sok mindent meg kell még tapasztalnom” – mondta ugyanakkor, hisz ahogy ő fog változni, úgy az emberi testhez való viszonya is fog, így pedig újra lesz mit mondania.

Ferencz Hedvig

Fotó: Erlauer Balázs / Elephant Studio