Áfra János versei

Áfra János 1987-ben született Hajdúböszörményben, jelenleg Debrecenben él. Makói Medáliák Díjas és Móricz Zsigmond irodalmi ösztöndíjas költő, a KULTer.hu alapító főszerkesztője, a prae.hu art&design rovatának szerkesztője. Első verseskötete 2012-ben jelent meg Glaukóma címen. PhD-témája: A szöveg performativitása a kortárs magyar képzőművészetben.

Nyúzás

Álmomban megnyúztunk egy ragadozó madarat,

mint egy emlőst. A tollait egyben fosztottuk le róla,

bőrként vagy bőrrel együtt, nem tudom pontosan,

csak azt, hogy biztos kézzel tettük, s a belsejében

egy pontosan ugyanolyan állat teteme várt ránk.

Kíváncsiságunk gondosan másolja a halált.

Húzódások

A redőny repedésein beszüremlő fény

pontokban szakítja át a fotel támlájára

feszülő durva rókabőrök nyugalmát.

Az ablak előtti fáradt levegővel

vitorlavirágok és fikuszok küzdenek,

idegen asztalon szűrt víz pihen, az ok:

épp nincs aki mozdítsa az üveget,

barokk keretes gobelin a fejem felett.

Már ébredés előtt kifáradok egy heves

cigányasszony darabos tekintetétől:

sárga szálakból szőtt, hasított szemei

ébresztenek, már virrad, s ébresztem őt.

A zongora csendje a hátam mögött,

de mindennek az ellentéte ismétlődik

bennem. Kitömött párnahuzat leszek,

amit átlyukaszt egy kép tekintete, s végül,

ha már érzem, hogy nincs, ami visszatérjen,

magához húz és újracsomagol a páni félelem.