TD Az érkezési oldalon: unikális indulás. Magára maradt privát identitás Minden rejtjel kimondja most magát, Több génkészlet és szóköz egyesül, ónos gyöngy-berakás – A lélek sava. Térré tördelt síkok. Még az is lehet, hogy szaván fogja És foglyul ejti az idő az éjszakát Bebújtatott nyakkendő, ing, tavaszi kabát. Terapeuta elvek A Koppar Köldüs szobra feláll - Kialvatlanság. A felhúzható medveorr. Koppenhága@Párizs & Köln és Düsseldorf Gombok, a csikófejű cipőhúzó, A plüssmackó-kentaur Aperion-zsebéből Pipadohány. Szűz, szomorúfűz illatú szövet Egy ronggyá olvasott Szép Ernő kötet Mind előjön, mint kő, mint házak, mint fények, Mind ágak! Mind golyónyom a házfalban és alázat. Azután a test, a korpusz, az arc, az emlék. Csipetnyi bánat. A Szpéró-lepkék. Zsebtükör. Hónalj-stift. A mítosz persze korlátokat állít az idillnek. S a pökhendi utókor, a túlélők rendre mellélőnek. Csak a tomus marad. Az áll meg, ami meg van írva. A fürdőkád szélén tartott, citromsárga szappantartót Gondoltam a kiállítás első, élő tárgyává emelni. Amiben az én-mintás mackó nyaklánca pihent olykor. Mondta a kurátor, a jól értesült Magritte. Egy krupié. S az álom egy hajón folytatódott. Majd a lóversenypálya, Hamletre fogad, nagy tételben, A Joe Lopicollo nevű nyomozó. Berendezkedett a könyvkuckóban. (Maradj halott!) Ebből ne engedj! Chiazmus, deixis. Testvérünk voltál és apánkká lettél. (Petőfi) A klasszikus retorika egyszerre és transzmutációs (Felcserélő) felfröccsenő mondatalakzat. Majd jön a rámutatás terminusa. Szép, míves, irodalmi kaptafa. Föld, erdő, Isten. Szabó Lőrinc morzéja. Majd Boris Vian hologram-kagylója. Ottlik kapukulcsa Proust teája. Majd a Becsomagolt vízpart. Így élt TD. Így halt.