tiszatáj | 2022. szeptember 22.

Stephen King 75

A ragyogás íze

KÁNTOR ZSOLT

Vérében van a mítosz, a disztópia és a kozmosz.
Az archívum, a koala és a kis bocs.
Műveinek hátborzongatóan lúdbőrös atmoszférája 
Felborzolja az ideákat.
Bulvárforradalmár. Ezo-terrorista.
Csak ül az íróasztalnál és ölében a laptop.
Nem lop. (Kivételesen eredeti tudat.)
Övé a meta-poétika, a szürreális ámulat.
Egy pohár tejjel és brióssal mulat.
A szorongás és a bűn mézzel és tejszínnel
Van szervírozva nála, veretes, véreres márványkockán.
Abálva.
Trónszékén hét páva. Aranyrudakon állva.

Szűrt melankólia, kubista rezignáció várja,
Ha kiül a szőlőfürtös (rozé) verandára
Végigrobog a narratívákon a nagykorúság (coming of-Age) 
Apokrif Mozgólépcső-Liftjén.
Az örök gyerek-lét. Extrém álmodozás az emblémája.
Mániája az itt-lét.
Ezüst pisztolygolyók. A sárkány szeme.
Hasznos holmik. 
S ő az az Alteregó, aki Maga helyett is Ír.
Ő a kívülálló. A renitens. A krupié. 
A régész és zongorahangoló. Ötvös. 
A karmester, aki kettétöri a pálcát.
Akinek abszolút hallása van a szövegekhez.
Egyszerre moll é dúr. Övé a hírek a hárfák.
Kedvenc étele a Performatív Lábszár.
Dzsessz és gregorián. Klezmer és prelűd.
Textus-fúgáiban fű terem.
Heroin. Hasis. Whisky-mogyoró.
Jóban van Istennel, de a másik oldalt is 
Belülről ismeri.
Onnan jött vissza, ahonnan Borges.
Proust és Pessoa.
Vele van a Titkos ablak.
A teremtés, az evolúció, a szingularitás.