Vérében van a mítosz, a disztópia és a kozmosz. Az archívum, a koala és a kis bocs. Műveinek hátborzongatóan lúdbőrös atmoszférája Felborzolja az ideákat. Bulvárforradalmár. Ezo-terrorista. Csak ül az íróasztalnál és ölében a laptop. Nem lop. (Kivételesen eredeti tudat.) Övé a meta-poétika, a szürreális ámulat. Egy pohár tejjel és brióssal mulat. A szorongás és a bűn mézzel és tejszínnel Van szervírozva nála, veretes, véreres márványkockán. Abálva. Trónszékén hét páva. Aranyrudakon állva. Szűrt melankólia, kubista rezignáció várja, Ha kiül a szőlőfürtös (rozé) verandára Végigrobog a narratívákon a nagykorúság (coming of-Age) Apokrif Mozgólépcső-Liftjén. Az örök gyerek-lét. Extrém álmodozás az emblémája. Mániája az itt-lét. Ezüst pisztolygolyók. A sárkány szeme. Hasznos holmik. S ő az az Alteregó, aki Maga helyett is Ír. Ő a kívülálló. A renitens. A krupié. A régész és zongorahangoló. Ötvös. A karmester, aki kettétöri a pálcát. Akinek abszolút hallása van a szövegekhez. Egyszerre moll é dúr. Övé a hírek a hárfák. Kedvenc étele a Performatív Lábszár. Dzsessz és gregorián. Klezmer és prelűd. Textus-fúgáiban fű terem. Heroin. Hasis. Whisky-mogyoró. Jóban van Istennel, de a másik oldalt is Belülről ismeri. Onnan jött vissza, ahonnan Borges. Proust és Pessoa. Vele van a Titkos ablak. A teremtés, az evolúció, a szingularitás.