JOSÉ SARAMAGO 100
Ő volt az arcátlan fantázia színre vivője -
Rudolf Bultmann mítosz-zúzó szellemében.
A pofátlan fantázia frenetikus működtetője.
A szent ágakba beoltott profán.
Gracilis gregorián, koktélzongorán.
Habzó rítus és vegytiszta hipokrízis.
Aki felülírt minden hagyományt.
A Kanári-szigetek doyenje, bíbic.
Belegravírozta az égbe a Fölemelkedve álmodás ívét.
Megúsztatta az ibériai félszigetet,
Hogy a Kőtutaj összekösse a Mennyel
A glóbuszt. Ő lett a kitalált filológus,
Aki géniuszként űzte a hókusz-pókuszt.
Számára építőkockák voltak a tények,
Belefűrészelt az időbe, a létbe.
Kivett egy hangaszálat, vetett a katarzisba
Melegágyat. Fügét mutatott a halálnak.
Róla a vádak, a kritikák leváltak.
S mint hordozórakéta, lábjegyzetek
Részecskéivel, két résen egyszerre ért célba.
Mint aki a szkepszis és a hit
Szküllái és Kharübdiszei között
Egy skanzenbe benyit.
S a kontextus angyala várja, a zenit.
Kinyílik előtte A kolostor regénye.
S a könyv lapjai közül kimászik egy Lélek.
S egy szempillantás alatt az egész lét
Apokrif iratként hull a megváltó vérbe.
Lesz a textúra képeslap, korrekt igézet.
Amelybe beleszövődik a luzitán mintázat.
Apokaliptikus kinézet.
