A „napsütötte sávban”

SZABÓ GÁBOR PETRI-KÖNYVÉRŐL ÉS SZEGEDI BEMUTATÓJÁRÓL

Március 11-én kedden a Grand Caféban került sor Szabó Gábor Petri György költészetéről szóló könyvének („Vagyok, mit érdekelne” Széljegyzetek Petrihez, Műút könyvek, Miskolc, 2013) bemutatójára. Szabó a Szegedi Tudományegyetem Magyar Irodalmi Tanszékének docense, aki évek óta kutatja Petri lírájának összetevőit. Új kötete saját meghatározása szerint nem monografikus igénnyel fellépő munka, ám számos összetevője, erről a beszélgetés hallgatósága is meggyőződhetett, új adatokkal, nóvumként szolgáló finom megfigyelésekkel és sokoldalú elemzésekkel gazdagítja a költő recepcióját.

A kötetbemutató méltó záróakkordja volt a nap főszereplőjéhez kapcsolódó programoknak, hiszen az „egész estés” Petri-jamboree során először Elbert Márta és Kamondi Zoltán dokumentum- és portréfilmjeit is láthatta a közönség, Forgách András Petri-rajzai pedig a kávézó kiállítóterében kaptak helyet. A könyvbemutató résztvevői az új tanulmánykötet szerzőjét faggató Radnóti Sándor, esztéta, filozófus, irodalomtörténész, Petri barátja, és Jenei László, a kötetet kiadó Műút könyvsorozat valamint az azonos nevű folyóirat szerkesztője voltak.

Szabó Gábor mindenekelőtt a Petri-költészettel való első találkozását elevenítette fel, azt a vonat utat, melynek során a Kőszeg Ferenctől kapott szamizdat Örökhétfő kötetet – amely nem mellesleg az első szamizdat lírakötet – olvasva egy korábbi irodalmi tapasztalataitól gyökeresen különböző lírai világgal szembesült. A Petri-lírához való első közelkerülés felforgató élményt nyújtott, hosszú és tartós „kapcsolat” kezdete volt számára. Radnóti Sándor Szabó kötetének újdonságai közt elsőként Petri és a Kádár-korszak underground zenei világával való rokonságot említette, az alternatív punk-rock e költészettel való kapcsolódására vonatkozó megállapításokra hívta fel a figyelmet. A könyv egy hosszabb, Radnóti által is szóba hozott lábjegyzete erre az eredeti és az alkotói oeuvre kutatásában eddig szemügyre nem vett szempontra fókuszál. Petri, ahogy ez az új róla szóló könyvben is olvasható, John le Carré legismertebb protagonistája, Jack Smiley alakját is verstémává teszi, ennek kapcsán az elemző munkájában a témájául választott líra és a Spions nevű, rövid ideig működő, ám hazai tiszavirágzásánál jóval nagyobb hatást gyakorló utóéletű underground együttes kapcsolatát is felvetette. A formáció szövegíró-frontembere Molnár Gergely a kém szerepeit érvényes maszkokként vette magára, az alternatív kultúrára (Trabant, Európa Kiadó, URH zenekarok konkrét Spions-szövegátvételei vagy hommage-ai) gyakorolt közvetlen hatása közvetett mechanizmusként meghatározó aurával vonta be a puha diktatúra „föld alatti” kulturális mozgalmait, így a Petri-lírára is hatást gyakorolhatott.

Szabó Gábor ezzel kapcsolatos, az este folyamán is elhangzott észrevételei rávilágítottak arra a tényre is, hogy a Petri-líra politikummal telítettségétől nemcsak az esztétikai kategorizálás és az esetleges leértékelés gesztusait érdemes távol tartani. A Kádár-korszak hivatalossága alatt zajló folyamatok és csoportosulások bonyolult kapcsolatrendszerei olyan közös élményanyagot szolgáltattak, amelyek hatásai a tárgyalt, e kapcsolódások hálójával átszőtt szférák, köztük a szépirodalom teljesítményét is alapvetően meghatározó összetevők lehettek.

Petri Petőfi tér melody című versének soraiban („Megyünk az Agyrém-térre/Tün-/Tet-/Ni!”) Szabó meglátása szerint többek között éppen az alternatív zenei világokban is feldolgozható ritmika látszik érvényesülni. Az elemző a Petri-féle Nirvána-fogalom és a Spions Nirvánia című kultikussá lett és más alternatív csapatokat (Európa Kiadó) is megihlető szerzeményének kelet-közép-európai közérzetjelentése közötti párhuzamra is felhívta a figyelmet. Arról nem is beszélve, hogy a Spions és Petri állapotleírásai között egyébként is izgalmas párhuzamok fedezhetők fel. A Nirvánia „gennyes fekély Európa testén” helymeghatározása vagy például a Hírösszefoglaló című Petri-kétsoros „hangulatjelentése” („Mint lépcsőzugban a pormacska:/gyűlik puhán a korszak mocska”) csak egy kiragadott példája lehet e sok irányba vezető kontextusnak. A kém identitásában létező Molnár Gergely identifikációs játékaihoz A személyi követő éji dala című Petri-vers megfigyelőjének figurája is könnyen csatlakozhatna.

Radnóti Sándor észrevételei szerint a könyv újdonságai közt a Petri-líra térképzeteinek részletes felfejtése is kiemelt helyen szerepel. A versek térpoétikai elgondolásaiban, a munka szerzőjének értelmezési javaslataiban a tágas terepektől a szűk, a lebontás képzetei által uralt terrénumokig ívelő térmodulációk uralkodnak. Szabó elemzései e térszerkezetekhez közel hajoló vizsgálódások, a más monografikus feldolgozásokban ugyan már érintett, ám meglátásom szerint ezzel az érzékenységgel még ki nem bontott aspektusok a szóban forgó költészet újraolvasásának fontos pillanatai. Szabó Gábor az est folyamán ezzel kapcsolatban a Séta egy ház körül és a térformák következetes bebarangolása miatt is „csúcsversnek” számító Hogy elérjek a napsütötte sávig elemzésének egy-egy, a kötetben bővebben olvasható elemzésének szeletét villantotta fel.

A könyv figyelemre érdemes pillanatai között az Ady-, Kosztolányi-, József Attila-szerepfelfogások, költői ars poeticák és identitásmintázatok konkrét szövegszerű utalásokban élő és azokon túl is mutató kontextusainak finomságait is fel lehet sorolni, ahogy meg is tették azt a beszélgetőtársak ez alkalommal. Radnóti a gasztronómia tematika és a költői önmeghatározó stratégiák összekapcsolódásának, a „főzős Petri-versek” elemzésének erősségét e „széljegyzetek” izgalmas momentumai közt sorolta fel. A személyes barátság okán pedig saját Petrihez fűződő élményeit is megosztotta a közönséggel és a résztvevőkkel. A Széljegyzet egy vitához című, a neki ajánlott verset ihlető éjszakát felidézve, a „Te a politikai szférát transzcendáltad/– én még mindig csak tartom itt a számat.” sorok konkrét referenciális vonatkozásairól szólva a figyelő, töprengő, részegen is logikus és tűpontosan fogalmazó, rendszerező költő képét villantotta fel. Közös élményeik közül válogatva idéződött fel hasonló végkövetkeztetéssel a közös amerikai tartózkodás egyik jelenete. A Király Bélánál, Budapest egykori főparancsnokánál, az ötvenhatos részvétele miatt az Egyesült Államokba emigráló katonatisztnél-történésznél tett látogatás alkalmával a „jelentős mennyiségű szeszek” elfogyasztása után néhány órát alvó, majd a beszélgetésbe aktívan és produktívan bekapcsolódni tudó, „szétcsúszott” állapotban is tiszta logikával érvelő Petri alakja idéződött vissza.

Bár Petri György legtöbb versválogatását költő barátja Várady Szabolcs állította össze, a rövidebb ösztöndíjas amerikai tartózkodás alatt Radnóti szerkesztette a Hólabda a kézben című kötetet, amely 1984-ben New Yorkban jelent meg, és amelynek elsődleges célja a szerzői esteken való értékesítés praktikuma volt. Az est moderátora által jegyzett könyvecske érdekessége, hogy a Leonyid Iljics Brezsnyev halálára című, Magyarországon még a cenzúra tilalmával sújtott vers is itt jelent meg először.

A beszélgetés résztvevői utalva Károlyi Csaba 2008-as, a Petri-költészet „süllyedését” bejelentő cikkének (A Petri-mítosz vége. Élet és Irodalom, 2008. január 4.) kritikai állásfoglalására, az életmű, elsősorban az azt markánsan meghatározó „politikai költészet” maradandóságát megkérdőjelező esztétikai értékítélet fókuszában is vizsgálták a Petri-líra egészét. Szabó Gábor mind könyvében, mind ez alkalommal elhangzott megjegyzéseiben határozott és egyértelmű, Károlyi sommás végkövetkeztetését megkérdőjelező álláspontra helyezkedett ebben a kérdésben: „Közvetlen aktualitásuk érvényvesztése után ezek a politikai versei már inkább a társadalmi amnézia, a felejtés kultúrája megtörésének kísérleteiként, a történelmi emlékezet folytonosságát helyreállító, közösségteremtő, s ezáltal az „én” helyének kijelölését célzó emlékezetpolitikai erőfeszítések lírai gesztusaiként lehetnek értelmezhetők. (…) Ami persze – számomra legalábbis – semmit sem von le a kimondottan „közéleti”, direktben politizáló versek legtöbbjének élvezetéből, sőt költészetének egészében tartom lehetetlennek az ideológiai, politikai, illetőleg az esztétikai, poétikai kategóriák elkülöníthetőségét.” (Szabó, 2013, 9.)

Szabó könyvének legfontosabb észrevételei között a térformák réseiben megtalált „nem-helyek”, az ideológiától mentes utópiák fellelése és feltárása is ott szerepelnek. Legfontosabb summázatainak sorában az ideológia „itt”-je és az utópia „sehol”-ja közé helyezett Petri-líra olvasása is ott szerepelnek, a „sehol” nosztalgiájában felfedezett német romantika hatásának sokszálú bemutatása pedig a könyv egyik legkonzekvensebben kidolgozott vonala.

A Petri-líra térképzetei a mindennapi élet „kacatjai”, a „köznapi kontextusok változékony elrendeződései” a karakteres költői alany létrehozói. (Szabó, 2013, 23.) A könyv a tükröződések, a tükör- és egyéb áttetsző felületek poétikai szerepét hasonló invencióval tárgyalja, miközben a filozófiai beágyazottság és a szubjektum versben való folyamatos újrafogalmazásának problémái felől megközelítő olvasási javaslatokat tesz, a tárgyául választott líráról folyó diskurzust sokoldalú, bölcselettörténeti és nyelvkritikai argumentációjú elemzéseivel gazdagítja. A hatalom és ideológia viszonyrendszeréből kibomló poétika sajátos, össze nem téveszthető esztétikuma éppen a társadalmi és politikai helyzet jellegzetes nyelvi erőterében mutatja meg „provokatív” természetét. A könyv bevezető fejezete ezt így fogalmazza meg: „Másfelől pedig mert Petri a politikumot és a személyes sors esendő, intim vagy fenyegető banalitásait egy olyan korszakban avatta költői programja részévé, amikor a hatalom nem csak a privátszféra autonómiáját kérdőjelezte meg, hanem a politikai-ideológiai beszéd szűkre szabott retorikáját is meghatározni kívánta.” (Szabó, 2013, 8.)

Szabó Könczöl Csabának a Petri-líra bahtyini karnevalizációja felőli olvasatát továbbgondolva a politika karnevalizálásának aktusai szempontjából is közelről figyeli a Petri-verset (L. az Ellágyulás Rákosi-képe). Tanulságos és megfontolandó a szerzőnek a politikummal telített Petri-esztétikáról szóló végkövetkeztetése: „Rossz politikai versei nem azért rosszak, mert politikáról beszélnek, hanem mert az emotív és referenciális funkció dominanciája miatt nyelvi-esztétikai szempontból esetleg kevésbé kidolgozottak, ahogyan persze legmaradandóbb költeményei sem tárgyválasztásuk miatt maradnak emlékezetesek.” (Szabó, 2013, 127.)

A karneváli tér-idő groteszk-felfogásához is kapcsolódik Petrinél a saját költészetet kezdettől a halálra készülés igézetében megélő lírai én pusztulás-képzeteit kibontó poétika. Szabó munkája a Petri-szakirodalom (Angyalosi Gergely, Forgách András, Horváth Kornélia) haláltapasztalattal kapcsolatos intertextuális javaslatait (L. Kosztolányi-hatások) megismételve a végességet, a pusztulást, a test elfogyását, eltűnését, elrohadását, csontvázzá csupaszítását a gasztronómia poétikai témává emelésével kapcsolja össze. Pontosabban a Petri-féle „gasztro-versekben” vegytisztán megjelenő halál-metaforika és a főzés teremtésként, alkotásként megjelenő folyamata valamint a kulináris „befogadás” végtermékeinek sajátos viszonyát elemzi körültekintően. Az élet mint menüsor, az emésztés, a bekebelezés, a habzsolás, a kiválasztás méreganyag-termelése mint a pusztulás képzeteinek megidéződése Szabó Petri-olvasatainak fontos momentumai.

A könyv nem deklarál Petri-újraolvasási programot, ám tárgykezelésének interdiszciplináris változatossága és argumentációjának konzekvens logikája okán ilyen természetű szerzői szándék híján is elindítja azt. Ennek egyik legszembetűnőbb jele, hogy a tudományos polémiákkal, a kritikai panoráma összegzésével a mértéktartó hangon elemző szerző csak a szükséges mértékben kíván foglalkozni. Észrevételei miközben ideológia és esztétikum, nyelvfilozófia és stíluskritika, retorika és metafizika halmazainak metszetében helyezik el választott tárgyukat, érvényes és meggyőző megállapításokkal gazdagítják a Petri-szakirodalmat.

Kovács Krisztina