Tiszatájonline | 2023. február 21.

A mi történeteink

BESZÉLGETÉS ERŐS KINGÁVAL, A MAGYAR ÍRÓSZÖVETSÉG ELNÖKÉVEL

VOLFORD ÉVA INTERJÚJA
A Magyar Írószövetség kezdeményezésére február 18-án, Jókai Mór születésnapján, idén már a hatodik alkalommal ünnepeljük meg a Magyar Széppróza Napját. A rendezvénysorozat nyitó gáláját szombaton rendezték meg. Ezen az alkalmon mutatták be Az év novellái 2023 antológiát is.

– „Oh, te édes szép magyar nyelvem! Te hangzatos, erőteljes dallama az érzéseknek! – De sok kárt tettél te már ennek a mi nemzetünknek azzal, hogy olyan szép vagy! – Szeretünk hangoztatni; gyönyörködünk benned, beszélünk hosszan és szépen – s aztán azt hisszük, hogy tettünk valamit.” Mit gondolsz erről a Jókai idézetről? Valóban így van, hogy beszélünk és máris azt hisszük tettünk valamit?

– Kontextusából kiragadva többféleképpen értelmezhető, de a mai áthallása inkább a nyelvműveléssel, nyelvvédelemmel kapcsolatos. Irodalmi szempontból az a fontos, hogy alkotóként mit tudunk kezdeni a szókincsünkkel. A magyar olyan saját logikájú, dallamvilágú és összetettségű nyelv, ami az író számára iszonyú sok lehetőséget ad bármi kifejezésére. Viszont onnan is megközelíthető, hogy Jókai mennyire jogosan mondja ezt. Ő maga bámulatosan tudta mind használni, mind birtokolni a nyelvet. A műveiben széles palettájú, színes nyelvhasználattal dolgozott, s tudta, hogy a nyelv milyen veszélyes, kétélű fegyver az olyan ember kezében, aki tud vele bánni.  

Jókai tehát beszélt is, írt is, hosszan és szépen. Ezzel érdemelte ki, hogy az ő születésnapján ünnepeljük a Magyar Széppróza Napját?

– Amikor 2018-ban a Magyar Írószövetséggel kezdeményeztük ezt az új ünnepnapot, olyan író születésnapjára szerettük volna kitűzni, akinek az életműve nagyságának tekintetében konszenzus alakult ki. Illetve az is Jókai mellet szólt, hogy ő volt az első modern magyar író, aki megélt az írásaiból. A munkássága nem csak az olvasók, de az írótársadalom előtt is példaértékű. 

Az év novellái 2023 antológia

A gála keretein belül mutattátok be Az év novellái antológiát. Idén hány szerző került bele?

– Több mint harminc szerző műve került a kötetbe. Fiatal pályakezdők és Kossuth-díjasok is szerepelnek, többek között Majoros Sándor, Szilágyi-Nagy Ildikó, Zsidó Ferenc, Jánoki-Kis Viktória, Regős Mátyás, Száraz Miklós György, Sarnyai Benedek és Mezey Katalin is. A válogatás szempontjai ugyanazok voltak, mint minden évben; Bíró Gergellyel szemléztük az egész Kárpát-medence tavalyi folyóirat termését, s kiválogattuk a szerintünk legjobb, legrelevánsabb, legaktuálisabb szövegeket. Olyan ez az antológia, mint egy pillanatfelvétel, ami fennmarad az utókornak, és megörökíti a mostani kortárs irodalom helyzetét.

Hogy néz ki a szövegek válogatása, hogyan osztjátok fel a munkát?

– Gergely olvasta végig a Helyőrség és az Élet és Irodalom lapjait, ahol nagy mennyiségű a megjelenés. Én pedig minden mást, a Jelenkortól kezdve, az Alföldön és a Tiszatájon át a Székelyföldig és a Magyar Naplóig.

– Előfordult már, hogy egy szerző több írásán is érezted, hogy a kötetben a helye?

– Minden évben van ilyen. Idén például Kontra Ferenc volt az, akinek három írása közül kellett választanunk. Ilyenkor persze előjön mindenféle szempont a terjedelemtől egészen a teljesen szubjektív melyik tetszett jobban? – ig.

Arra is próbáltok figyelni, hogy arányosan legyenek határon túli és anyaországi szerzők?

– Nem, nincsenek ilyen kvóták, se származásra, se nemre vonatkozólag. Az egyetlen szempont, hogy jó írások legyenek. Nyilván vannak olyan aktualitások, amik mentén több írás születik, s ezeket mi is érzékenyebben kezeljük. Például most a háború és a Covid nagyon sok írásban megjelent, ezért óhatatlanul kerültek ilyen szövegek is a válogatásba. Érdekes viszont, hogy idén, az előző évekkel ellentétben, szinte ugyanannyi női szerző szerepel a kötetben, mint férfi. Az látható, hogy a negyven év alattiak között minta “elnőiesedne” a szakma.

Erős Kinga és Bíró Gergely szerkesztők, valamint Völgyi Tóth Zsuzsa kulturális újságíró Az év novellái 2023 antlógia bemutatóján

Amikor Oláh János kezdeményezte az antológia megjelenését, meghatározott egy bizonyos irányelvet, ami szerint a kötetekbe a magyar öntudatot elősegítő írásoknak kell kerülniük. Írnak még ma ilyet az emberek? Találtok ennek megfelelő szövegeket?

– Persze, rengeteg ilyen van. Amikor több, mint húsz éve Oláh János kezdeményezte az antológiát, ez a fő szempont inkább a magyarság sorskérdéseivel foglalkozó írásokat foglalta magába. Tágan értelmezve, minden olyan írás ennek számít, ami például a múltunkkal foglalkozik. A szépirodalom a maga eszközeivel fel tudja tárni a múlt egy-egy szegmensét, és történetek által közelebb tudja hozni, jobban meg tudja velünk értetni. Bármilyen írás, ami a rendszerváltás, a kommunizmus, vagy a háború ideje alatt játszódik, elősegíti ezt a fajta nemzeti önismeretet, és ezáltal a nemzeti öntudatot is erősíti. Oláh János inkább arra gondolhatott, hogy olyan szövegeket preferáljunk, amik a mi történeteinket mesélik el, és a mi problémáinkkal foglalkoznak. Tehát itt nem piros-fehér-zöld lobogós írásokra kell gondolni. Sokkal tágabban és finomabban értelmezve, olyanokra, amik a maguk eszközvilágával elősegítik, hogy a múltunk, a jelenünk, a jövőképünk, és az önértelmezésünk artikulálva legyen.

Annak ellenére, hogy ilyen tág az értelmezés, esetleg ki tudnál emelni egy közös nevezőt a szövegekben? Gondolok itt visszatérő motívumokra vagy hangulatokra, amikhez az írók gyakrabban nyúlnak.

– Különbözőségük miatt nagyon nehéz lenne a novellákat egy szálra fűzni. A történelmi témáktól kezdve, a hétköznapi férfi-nő párkapcsolaton keresztül a járványhelyzetig, rengeteg témát érintettek a szerzők. S pont ez a sokszínűség teszi izgalmassá a kötetet. 

Volford Éva

Fotó: Magyar Írószövetség/Vadócz Dávid