tiszatáj | 2019. április 13.

A Makói Medáliák díj nyertese 2019-ben Vajna Ádám Oda című kötete

TURI TÍMEA LAUDÁCIÓJA
Vajna Ádám Oda című verseskönyvét olvasni olyan érzés, mint amikor egy hosszú tél után az első napsütéses délután szélesre tárjuk az ablakot, hogy jó alaposan kiszellőztessünk a lakásban. És valóban bejön az ablakon minden: friss levegő, üde virágillat, pernye, és a kocsisok káromkodása, ezt mind befújja hozzánk a tavaszi szél […]

TURI TÍMEA LAUDÁCIÓJA

Vajna Ádám Oda című verseskönyvét olvasni olyan érzés, mint amikor egy hosszú tél után az első napsütéses délután szélesre tárjuk az ablakot, hogy jó alaposan kiszellőztessünk a lakásban. És valóban bejön az ablakon minden: friss levegő, üde virágillat, pernye, és a kocsisok káromkodása, ezt mind befújja hozzánk a tavaszi szél. Vajna Ádám versei is hozott anyagból is dolgoznak: népdal, ballada, tudományos értekezés és lírai vallomás keveredik ezekben a szövegekben, ám szerzőjük hangja mégis markánsan felismerhető.

Mi, akiknek a munkája és a hivatása az irodalomhoz kötődik, nem feltétlenül kérdezünk rá minden nap, mi is ennek a munkának a valódi értelme. Mi, akik minden évben arról döntünk, hogy kinek ítéljük oda a legjobb magyar nyelvű első verseskötetnek járó díjat, nem kérdőjelezzük meg a saját feladatunk fontosságát, nem kérdezzük meg magunktól, hogy van-e szükség egyáltalán magyar nyelvű költészetre, mert evidensnek gondoljuk az igen választ. De az, aki irodalmi szövegeket hoz létre, az nem spórolhatja meg ezeket az alapvető kérdéseket: kell ez nekünk?

Az igen válasz nem akkor lesz meggyőző, ha evidensnek vesszük, hanem ha rá merünk kérdezni, és azután mondunk igent.

Vajna Ádám Oda című könyvének van tétje, és vannak állításai. A legszembetűnőbbek:

1. Ennek a magyar nyelvű költészetnek a hazája nem pusztán Magyarország, de egy imaginárius európai tér. A versek helyszínei: egy „elzászi német kisváros”, „a független Szlovénia”, vagy épp egy fiumei kávéház, ahol egy lány már Kádár Jánost hordja a szíve alatt. Ebbe a térbe utazik a könyv címe szerint ez a költészet: oda, vagyis csak oda, nem retúrjeggyel.

2. Ennek a költészetnek a gyökerei nem a 19. századig, hanem sokkal mélyebbre nyúlnak vissza: valóban vágánsköltészet. Az eklogapásztorok vitája, Albrecht Dürer rinocérosza, az új-zélandi ornitológia kialakulása és a barokk tudósok mibenléte foglalkoztatja. A történelmi múltban meglátja a mait, az elevent, a mában pedig azt, amire történeti léptékkel lehet tekinteni.

Persze ne dőljünk be a látszatnak. Vajna Ádám kötete elé bátran odabiggyesztette volna mottónak Rodolfo híres mondatát: „Vigyázat, csalok!” Ez a könyv ugyanis egy bűvészmutatvány. Tévedhetetlen stílusérzékkel, mértéktartó szertelenséggel húzza elő az újabb és újabb nyulakat a cilinderéből, a közönség tapsol, de közben mindenki pontosan tudja, az utolsó nyúl mindvégig a cilinderben fog maradni. Ez a könyv nem árulja el a titkait, de megmutatja, hogy vannak.

Fotó: makohirado.hu