„a különleges találkozások, kapcsolódások ünnepe” 

– Nem egyszer tapasztaljuk Magyarországon, hogy az irodalmi esteken a 20 fő körüli nézőszám már igen üdítő. Sok, Erdélyben fellépő szerzőtől, alkotótól azonban egészen más beszámolókat hallhatunk. Minek köszönhető szerinted ez, és milyen Erdélyben az irodalmi élet?

– Tartalmas és hellyel-közzel mozgalmas az irodalmi élet Erdélyben. Érthető módon nagyrendezvények – könyvvásárok, fesztiválok, táborok stb. – alkalmával és környékén élénkül meg általában nagyobb mértékben, illetve különböző kiemelt napok tiszteletére, emlékévek keretében szervezett rendezvények a katalizátorai. Ugyanakkor szűkebb vagy tágabb régiókban, tematikus események programjában vagy a mindennapokban is, önálló rendezvényekként, gyakran kapnak helyet könyvbemutatók, író-olvasó találkozók a kulturális kínálatban Erdély-szerte. A régió viszonylatában ezért sokat tesz például az Erdélyi Magyar Írók Ligája.

Igen, vannak olyan irodalmi rendezvények, amelyeken népes(ebb) közönség van jelen, általában olyan meghívott szerző társaságában, akit sokan olvasnak, kísérnek figyelemmel a virtuális térben is, és aki ritkábban jut el hozzánk. De amennyire rétegzett és sokszínű a kulturális kínálat, pontosan annyira érvényes az is, hogy kevese(bbe)kből áll össze a Nagyérdemű, és minden kisebb halmaznak megvan a lényeges szerepe és súlya a nagy összkép tekintetében. Erre a járvány időszaka és az azt követő periódus határozottan rávezetett bennünket, szervezőket, felerősítve a korábban is már megtapasztalt tényt, hogy – és most hazabeszélek elsősorban – a sepsiszentgyörgyi, háromszéki közönség, főleg a „kemény magja” egyre tudatosabban és tájékozottabban választ magának kultúrprogramot.  Így az ötvenezres városunkban például, ahol naponta van egy vagy több közművelődési történés, ha húsz ember jön el egy könyvbemutatóra, ők pontosan arra a rendezvényre akartak eljönni, mert valóban az érdekli őket. Ami nemcsak azért nagyszerű dolog, mert, a szólással élve, ki a kicsit nem becsüli…

– Hova helyezed Sepsiszentgyörgyöt Erdély és Románia könyvtérképén?

– Félig tréfásan halljuk néha, akár magyarországi meghívottainktól is, főleg a hosszú távok és a gyakran nem szívderítő közlekedési lehetőségek miatt, hogy a világ végén vagyunk földrajzilag. Másfelől az ország közepén helyezkedünk el, és ez nemcsak fizikai egyensúlypont, hanem – merem hinni, a tapasztalatok és a visszajelzések alapján, illetve mert jó kapcsolataink vannak a román kultúrszférával is, összintézményi szinten – egyfajta békeszigetet is képezünk, ahová jó eljönni, ahol jó lenni, irodalmárként, művészként is. Másfelől eléggé nyüzsgő régió vagyunk, az ország legkisebb megyéjeként: jártamban-keltemben szinte bárhol azt látom, feltűnik előbb-utóbb egy CV jelzésű, tehát Kovászna megyei autó, és azt gondolom, átvitt értelemben ez arra is érvényes, hogy szeretünk kitekinteni, figyelni, érezni a kortárs kultúra, irodalom pulzusát, közönségünknek ily módon is elhozni az aktualitást. Azt hiszem, hogy – főként az elmúlt tizenöt év következetes munkájának nyomán, amelyet az itteni, nem kevés, nívós kultúrintézmény, szervezet végez – erdélyi, romániai és összmagyar viszonylatban is biztos pontot jelentünk a közművelődés, így a könyves-irodalmi események terén is.

– A SepsiBook egyik fontos célkitűzése, hogy magyar–román kulturális fesztivál, tehát a magyar–román párbeszédre koncentrál. Hogyan lett ez az egyik kiemelt cél és mi változott a rendezvény életében a kezdetek óta?

– Sepsiszentgyörgy és Háromszék egyfajta határvidék, kontaktzóna is, etnikailag és kulturálisan egyaránt. Brassó bő harminc kilométerre van innen, aztán a magashegyi vidék után a nagy román alföld következik. Szinte természetszerű, hogy keressük a magyar–román művelődési kapcsolódásokat is, nemcsak azért, mert a városban és a megyében is él román közösség – amely országosan a többséghez tartozik, itt pedig kisebbség a számaránya alapján –, hanem mert sok közös élettapasztalat és összefüggés van a románokkal, illetve az eltérések, a kontrasztok is ugyanannyira izgalmasak a magyar és a román irodalom, kultúra egymásközöttiségében. Azt is fontos adalékként jelzem, másfél évtizedes, személyes szervezői meglátásként is, hogy a román szerzőkkel szervezett rendezvényeink közönségében mindig is erős, gyakran számbelileg domináns is a magyarok jelentéte. Úgyhogy ez a kiemelt cél nem változott, konstans eleme a rendezvényünknek, akárcsak az, hogy olyan román szerzőket hívunk előszeretettel, és tesszük ezt még a SepsiBook előttről, akiknek van magyarul megjelent könyvük, tehát a műfordítás-irodalmat is előtérbe helyezzük.

– Nagyon sok a gyerekprogram a könyvünnepen, nem marginális, eldugott, a legkellemetlenebb idősávba rakott műsorok ezek, sőt… Miért kap ez a szegmens ilyen fontos szerepet?

– A SepsiBook-nak intézményi tekintetben kezdeményezője és egyik főszervezője a Bod Péter Megyei Könyvtár, amelynek működési koncepciójában, állományépítésében mindig is alapvető tényező volt nemcsak a magyar és román kulturális értékek, kölcsönhatások megjelenítése, hanem a gyermek és fiatal olvasókra irányuló kiemelt figyelem a programok terén is. Ez ad valós esélyt az utánpótlás biztosítására a könyvtárhasználat, az olvasás tekintetében, ráadásul így még inkább meg tudjuk szólítani, be tudjuk vonni a gyermekek, fiatalok hozzátartozóit, a nagyobb testvéreket, szülőket, nagyszülőket, érdekeltté, kíváncsivá téve őket – első alkalommal vagy a továbbiakra nézve is – szellemi kínálatunk iránt.

Olyan mértékben lényegesek ezek az egész évet felölelő programok a könyvtár számára – a Könyvkelengye, az olvasóklubok, olvasótáborok, játékos szövegértelmező foglalkozássorozatok, olvasási-kreativitási diákvetélkedők stb. –, hogy első kiadása előtt, egy ideig, a SepsiBook-ot is gyermek- és ifjúsági irodalmi seregszemleként képzeltük el. Ami hiánypótló is volna, meglenne a tétje is, viszont egy könyvvásár és kortárs irodalmi fesztivál ezen a vidéken, ahol nem volt még hasonló nagyrendezvény, indulásból nem szűkítheti le a kínálatát, hiszen az a célja, hogy minél nagyobb és szélesebb körből érkező közönséget vonzzon be – és ez történik is azóta. Az első esemény 7000 látogatójához képest a harmadik, idei könyvünnepre már 11 ezren látogattak el. Természetesen a koncepcióján és a programkínálatán belül lehet súlyozni, ezt tesszük, amikor fenntartjuk benne a gyermek- és ifjúsági irodalom erős jelenlétét.

– Hogyan és mikor kezdtek neki évről évre a szervezésnek? Mi alapján válogatjátok össze a meghívottak listáját?

– Május vége felé van a SepsiBook – 2025-ben ez a május 22–25. időszakot jelenti majd –, a szervezésnek általában november táján fogunk neki. Kezdetben kigondoljuk, hogy mi az, amit megtartunk, és mi az, amin módosítunk, legyen szó a rendezvénytér berendezéséről, a kapcsolódó szolgáltatásokról, a logisztikai dolgokról stb. Aztán eldöntjük, a program és a tartalmi vetületek tekintetében milyen kiemelt tematikus szegmensek, illetve különlegességek legyenek. Aztán elkezd kialakulni a program, a részt vevő kiadók rendezvényjavaslatai, illetve a saját opcióink mentén. Utóbbiak döntően a könyvtárunk közreműködésével alakulnak ki, de nyitottak vagyunk a szervezőcsapat egészének, illetve a helyi vagy tágabb közösségnek a preferenciái, észrevételei felé is.

Sok minden játszik közre a meghívottak listájának és a programnak a kialakulásában, annyira sokszínű és gazdag a kortárs kulturális paletta, de három elvet következetesen alkalmazunk az erről való gondolkodásban: a könyvtárhasználati adatok alapján is figyeljük, mely szerzőket és milyen könyveket igényelnek sokan; alkalmat biztosítunk a kortárs szépirodalom mérvadó szerzőivel való sepsiszentgyörgyi találkozásra, beszélgetésre; megjelenítjük rendezvényünkön a mai, teljes körűen értelmezett, tehát nem csak a szépirodalmi jellegű könyves világ lényeges, érdekes történéseit, jelenségeit, folyamatait, közönségtalálkozók, könyvbemutatók, illetve előadások, kiállítások, workshopok stb. formájában is. Figyelemfelkeltő, ráhangoló akciókat is szervezünk előzetesen, az online és az offline térben, az általában hetven-nyolcvan programpontot magába foglaló fesztiválműsorunk népszerűsítése, meghívottaink ismertetése érdekében. Igyekszünk kiegyensúlyozott arányban szerepeltetni a programban a városban és a megyében élő alkotókat, művészeket, az erdélyi szerzőket, fellépőket is, és törekszünk bizonyos mértékben az összművészeti jellegre is, amelynek a középpontja ugyan a szépirodalom, de társul hozzá a zene, a képzőművészet, a könyves-irodalmi vonatkozásokkal bíró gasztronómia vagy akár a színház, a díszlettervezés, az ikebana stb.

– Milyen támogatásból dolgoztok, és kik azok a látható és láthatatlan emberek, akik segítik a fesztivál létrejöttét?

– Eseményünket Sepsiszentgyörgy önkormányzata és Kovászna megye önkormányzata finanszírozza, az idei kiadás költségvetésében emellett volt pályázati úton elnyert támogatás is a Román Kulturális Alap Igazgatóságától. Emellett szponzorok járulnak hozzá termékekkel és pénzzel ahhoz, hogy a SepsiBook minél sokrétűbb élmény lehessen a közönségének. A konkrét szervezőcsapat 15-20 tagú, a rendezvény napjaiban – a lelkes önkéntesekkel, ügyelőkkel, bemondókkal, a rendre, tisztaságra felügyelőkkel együtt – körülbelül 80-100 tagúra nő. Fellépőink és a jelenlévő kiadók mellett a legnagyobb támogatónk és partnerünk pedig a közönségünk.

– Neked mi az, ami kiemelten fontos a SepsiBookban? Mi voltaképpen egy ilyen típusú rendezvény alapvető célja?

– Az, hogy a különleges találkozások, kapcsolódások ünnepe. Találkoznak írók, költők, művészek a közönséggel, szerzők a műfordítókkal, kiadók képviselői az olvasókkal, egymással, könyvtárosok egymás között, pedagógusok, diákok az élő irodalommal, egy szabadságérzetet keltő, tágas, kellemes környezetben, ahol az esemény jelmondata, a „Lapozz élményt!” maradandóan valósággá válik. Az alapvető cél pedig szorosan kötődik ehhez: megteremteni azt a közelségérzetet, amelyben a könyv, az olvasás, az irodalom a mindennapok természetes részeként érzékelhető. Bízom benne, hogy ezt – a könyvtárunk programjaival együtthatóan – nemcsak egyénekben, hanem nemzedékekben is tudatosítja a SepsiBook, egy egész közösség szellemi javára.

 Szekeres Nikoletta