Tiszatájonline | 2022. december 6.

A könyves szakma megkerülhetetlen alakja

BESZÉLGETÉS SZABADOS ÁGIVAL

VERMES NIKOLETT INTERJÚJA
Szabados Ági a híradós műsorsávot a reggelire cserélte, hogy több ideje jusson a könyvesboltjaira és a könyvkiadójára, valamint az olvasásnépszerűsítésre – idén már ötvenezer fölött van a Nincs időm olvasni kihívás Facebook-csoportjának létszáma. Missziójáról, a könyves szakma összetartásáról és a Libertine közösségéről beszélgettünk.


Könyvesboltot nyitottál, amikor az üzletek bezárnak. Merész vállalkozás vagy az igények kielégítése?

– Ráadásul Szegeden nyitottam új üzletet, és nem Budapesten, noha az első hely Budán indult – novemberben ennek már két éve. Jelenleg ötvennégyezer ember olvas velem együtt, számukra akartam adni egy újabb bázist, ahol találkozhatnak egymással és valóban jó kötetekkel. A Libertine boltok beszélgető pontok, szól a jazz, az emberek jól érzik itt magukat, és erre van igény! De hogy miért éppen Szeged? A Nincs időm olvasni kihívás szegedi közössége nagyon összetartó, ez számomra különösen fontos, hiszen itt tanultam, ma itt tanítok, és egyébként is mindig szívesen utazom a városba.

– Milyen könyvkínálattal várod az olvasókat?

– Fontos, hogy saját kiadóm, a Libertine Könyvkiadó kötetei csak itt találhatók meg, de emellett más kiadók címeiből előválogatok az olvasóknak. Minden egyes kötetet magam választok ki olvasmányélmény vagy intuíció alapján. Úgy látom, hogy sokan – kiadók és fogyasztók egyaránt – hajlamosak borító alapján válogatni, de ez gyakran csalódáshoz vezet. Ezt akarom elkerülni a megfontolt kínálattal. Hogy csak néhány nevet említek, szerintem Dragomán György, Grecsó Krisztián, Krusovszky Dénes, Tóth Krisztina, Vámos Miklós egytől egyig nagyon jó műveket adnak a közönségnek, akárcsak az elsőkötetes szerzők, mint Harag Anita vagy Forró Bence.

– Tény, hogy rengeteg embernek adsz motivációt az olvasáshoz, de mennyi embernek adsz munkát az olvasás által?

– Mindkettő boltban négyen dolgoznak, míg a háttérben további négyen, így ma tizenkét embernek ad munkát a Libertine, nem beszélve a kiadói feladatok kiszervezéséről, vagyis lektorálók, tördelők és a nyomda munkájáról. És itt van a csodálatos önkéntes csapatunk is, akik rendezvényeken vagy a sűrű mindennapokban segítik az olvasás népszerűsítését. Remek példa, hogy a napokban egy nagyobb csomagot kellett vinnem Budapestről Szegedre, és azonnal kaptam segítséget a szállításban, ez egyedül nem ment volna.

– Három éve interjúztam veled, még tanultad a könyvkiadást. Emlékszel?

– Ez szépen mutatja, hogy az elmúlt években milyen messzire jutott a Nincs időm olvasni kihívás. Amikor belecsöppentem a könyvek világába, még kerestem a helyemet a világban, de hamar kiderült, hogy ez nekem való: olvasás, kommunikáció, kapcsolatok, közösség. Szeretem fejleszteni magam, ezért elkezdtem tanulni a könyves piacról. Ebben megerősített Bárdos András, aki egy alkalommal azt mondta nekem: olvass, tanulj, és legyél a könyves szakma megkerülhetetlen alakja. A könyvkiadást megismertem, saját kiadót alapítottam, most hét szerzővel működöm együtt, és már tíz fölött van a saját kiadások száma, miközben legalább húsz kiadóval dolgozom együtt. A legfőbb cél érdekében teszek mindent, ami az olvasás népszerűsítése, a könyvek szeretetének továbbadása.

– Mit szól ehhez a konkurencia?

– Nem gondolom, hogy ellenséget látnak bennem, sokkal inkább barátot, persze ezért megdolgozom. A televíziózás által képes vagyok hidat építeni az emberek és a szépirodalom között, úgy látom, hogy jól haladok, sokat teszek a kortárs irodalom széles körű megismertetéséért. Azt szeretném, hogy a jövőben készülő könyves statisztika megváltozzon, és a jelenlegi „10% olvas rendszeresen” állítás hamar 30%-ra növekedjen. Ezért cseréltem le a híradós munkámat egy reggeli műsor vezetésére, így még jobban tudok koncentrálni a Libertine missziójára. 

Vermes Nikolett

Fotók: Szabó Lilla