tiszatáj | 2014. július 24.

A komptól az éjszakáig

AZ ELSŐ NAP
Július 27-én megnyitotta kapuit a Fiatal Írók Szövetségének irodalmi tábora. A tábornak helyet adó Mogyoróhegyi kemping felé kocsikázva „fuharosunktól” megtudhattuk, hogy az idén is teltház lesz, akárcsak tavaly, 120-150 fő jelentkezett a táborba. A legtöbben egész héten maradnak, de van, aki csak néhány napra látogat el […]

AZ ELSŐ NAP

Július 23-án megnyitotta kapuit a Fiatal Írók Szövetségének irodalmi tábora. A tábornak helyet adó Mogyoróhegyi kemping felé kocsikázva „fuharosunktól” megtudhattuk, hogy az idén is teltház lesz, akárcsak tavaly, 120-150 fő jelentkezett a táborba. A legtöbben egész héten maradnak, de van, aki csak néhány napra látogat el.

Az érkezés most is a szokásos forgatókönyv szerint történt, (az ember leszáll a vonatról, elballag a komphoz, a túloldalon pedig várják őt a tábor „fuharosai”, akik egész nap hegyre föl, hegyről le, szállítják az érkezőket.) A tábor felé haladva egyre jobb volt a hangulat, ahogy a mindennapokat és a várost magunk mögött hagytuk. Táskák a csomagtartóban, az ölemben három kiló őszibarack, amit fillérekért vettem a vasútállomás melletti zöldségesnél. Vacsorára érkeztünk. Mindenütt emberek beszélgettek kis csoportokban, ismerősök üdvözölték egymást. Sokan csak itt találkoznak az évben, hiszen érkeznek ide Magyarország egész területéről, de a határon túlról is leendő és befutott írók, költők, kritikusok és fordítók is. Idén négy műhelyen és egy proszemináriumon tanulhatnak a jövő szerzői a szakmáról. A meghirdetett program szerint a kritika műhely vezetője Szilágyi Zsófia, a prózáé Hermann Zoltán, a líráé Sirokai Mátyás, Bajtai András és Csehy Zoltán, míg az idén először jelentkező műfordító műhelyé Izsó Zita és Lesi Zoltán. Az irodalmi proszemináriumokat Kollár Árpád és Mészáros Márton vezeti.

A délutáni műhelymegbeszélések után a Mobilséta és SZIFON című programon lehetett részt venni, ahol Kollár Árpád és Pápay György mutatta be a Szépirodalmi Figyelő és a FISZ induló, közös online portálját.

Fél nyolctól Szvoren Edinával Visy Beatrix beszélgetett. A sok fiatal pályakezdő kedvéért a szerző az indulásáról is mesélt. Az írás olvasással kezdődött, és ez alakult át írássá lassan. Ezen kívül a szerzőnő családjában jellemző verbális intelligencia is oka volt annak, hogy elkezdett írni. Abban a környezetben ahol a nyelv gyakran vált a megszégyenítés eszközévé, a szerző úgy érezte, mintha nem tudna beszélni. Így lett amolyan lépcsőházi gondolkodó, és így kezdett inkább írni. A kezdeti időkben ez inkább primér nyelvgyakorlás volt, csak annyit jelentett, hogy mondatokat tud egészben elmondani, de az, hogy mindez hogyan áll össze művé, az nem volt világos. A fordulatot ezen a téren a magyar szerzők olvasása hozta el, azonban kimondott mestere nincsen, sokszor akik később felnőttek a fejében, olvasás közben nem is tetszettek neki. Tapogatózó stílusáról annyit mondott el, hogy ez egyfajta keresése, tapogatása annak, hogy mit is akar mondani. Versszerűen ír, novellát úgy, ahogyan más verset. Keveset tud arról, amit mondani akar. Mostanában a tárcák és tárcanovellák foglalkoztatják, melyek bizonyos gyanús változásokat hoznak a beszédmódjában. Ez a változás pedig a történetszerű beszédmód jellemzője, mégpedig, hogy addig beszél az elbeszélő, ameddig a történet tart. Miközben a szerzőnő ideálja, hogy egy rövid prózában is meg lehet csinálni azt, amit egy hosszabb regényben, ahol a történeten kívül még sok minden más is van, a regényszerű teljesség sem teljes. Az aprólékos megfigyelés a mindennapokban is jelen van, olyannyira, hogy az ismerősei mondogatják neki olykor, hogy nem látja át egységében a dolgokat, ami igaz is, annyira el tud gyönyörködni a részletekben. Azonban az, hogy ezt a fajta szemlélődést beemeli az írói világába, tudatos döntés eredménye. Olvasóként ő maga is az olyan leírásokat szereti a legjobban, ahol a test részletei aprólékosságukban látszanak, és igyekszik olyan szövegeket írni, mint amilyeneket olvasóként szeret. Nem tud az olvasónak írni, főképp az ismeretlen olvasónak nem. „Úgyis csak azt tudom megírni, amit meg tudok írni.” Foglalja össze mosolyogva.

Rövidnek meghirdetett, azonban hosszúra nyúlt szünet után folytatódott a programsor a Könyvpromó című eseménnyel, amit már reflektorok fényében ülve hallgathatott a közönség. Szalai Zsolt beszélt röviden a kötetekről: Izsó Zita a Prae-nél megjelenés alatt álló, második, Színről színre című, Novák Zsüliet az Ambrook Kiadónál nemrég megjelent Disznó vallomások című és Timkó Máté a FISZ elsőkönyves FISZ könyvek sorozatában megjelenő Amíg a dolgok rendeződnek című kötetéről. Az este záróprogramja belecsúszik az éjszakába, Magolcsay Nagy Gábor logo-mandaláit láthatjuk, hallhatunk az avantgárdról, amely ma is él a tévhittel ellentétben. A megfáradt táborozók ekkor már a büfé felé szivárogtak, s lassan elkezdődött az éjszakai felvonás.

Káldy Sára

[nggallery id=405]