MINDENNAPOK AZ ELVESZÍTETT VÁROSBAN
(Hádész városában 1)
Szanaszét futó utcasor,
fejek a hamuesőben –
házakból száműzött falak
titkai elmerülőben.
Körben rönkök ágaskodnak,
kihűlt földből kinőtt csonkok,
tetőkön véres sár bugyog,
cafatok, rothadó rostok.
Madártetemből tollcsomók
fészkek halotti őrhelyén –
fölbomlott testből mállik ki
kriptafalakon a penész –
Megindul kőtömb és bádog,
égi nyiladékok nyílnak,
poshadt felhőrétegekből
világtalan szemek sírnak.
Törnek a hegyek csipkéi,
csontvázakra férgek lelnek,
Pilinszky alvó szögei
Hádész városában telelnek.
Kertem elakadt szívverés,
kocsonyás húsa gyommező –
fojtó párában gomolyog
tövisbozót és rózsatő.
Avarban csonka lábnyomok,
egy cseréptál maradványa –
lyukas szemfedőt gombolyít
a görbe utcácskák háta.
Varjak gyászkoszorúja fönt
az összelapított égen.
Temetni jönnek a varjak,
árnyuk üt át a sötéten.
Az elveszített városban
sírkövek nyomtalan éje.
Jégtáblákból fölgőzölög
a koporsófák emléke.
AZ ELŰZÖTT HATÁR
(Hádész városában, 2)
Szemünknél elűzött határ
a Hidegház sarkainál
bűnrészes minden pillanat
szikláról kő, ahogy hasad
szétrepeszt palát, érceket
combok gömbjében életet
pernye kavarog véren át
körmök tépik az éjszakát
mindenünk részekre szakad
csipkednek ólommadarak
nem fáradnak holtunkig ők
a gyász szalagját kitűzők
a Hidegház sarkainál
a Föld mélyén vonuló ár
hajlása, fekete sodra
Poklot a Fönttel összefonta
FÖLDALATTI GYÖNGYSOR, TÖRÖTT
(Hádész városában, 3)
tetők csonkja, átvérzett heg,
hideg porcelán-homlokzat –
penészzöld vadsóska-sövény,
dér, szomorúfűz-mozdulat
felhőbóják közt opál-ég,
lomb árnyéka, rebbenő árny,
pléhtetőn szennyes zsákhuzat,
gipszből mintázott galambszárny
facsoport, bozót-hajfonat,
kiégett fű, süppedt rögök,
deszkák, eltördelt boltozat,
földalatti gyöngysor, törött –
(Megjelent a Tiszatáj 2021. novemberi számában)