Tiszatájonline | 2021. március 30.

A deformkor krónikása

OLÁH ANDRÁS: FAGYPONT ALATT
A tavalyi esztendőben jelent meg a Magyar Napló Kiadónál, Oláh András, a Ratkó József- és Ady Endre-díjas költő, legújabb verseskötete, Fagypont alatt címmel. Friss lendületű, friss versek ezek, az 1959-es születésű alkotótól. A hangnem ismerős lehet azoknak, akik ismerik Oláh András költészetét: komor; pesszimista, (értsd: realista), nosztalgikus, történelmi témájú, és szerelmes versek; gazdag, sokszínű a kötet… – JAHODA SÁNDOR KRITIKÁJA

OLÁH ANDRÁS: FAGYPONT ALATT

A tavalyi esztendőben jelent meg a Magyar Napló Kiadónál, Oláh András, a Ratkó József- és Ady Endre-díjas költő, legújabb verseskötete, Fagypont alatt címmel. Friss lendületű, friss versek ezek, az 1959-es születésű alkotótól.

A hangnem ismerős lehet azoknak, akik ismerik Oláh András költészetét: komor; pesszimista, (értsd: realista), nosztalgikus, történelmi témájú, és szerelmes versek; gazdag, sokszínű a kötet.

A szerző – és azt hiszem, nagyon sokan vagyunk ezzel – eléggé sötéten látja a jelent. Hogy a jövőről már ne is beszéljünk. Már a címe is sokat mondó: Fagypont alatt. Mintha azt sugallná a költő, hogy: megfagyott a borzalom, rádermedt a világra, és nincs kiút… Azaz, hogy mintha mégis csak lenne. Mondhatnám úgy is, hogy a télre tavasz jön. A szívek fagyára azonban nem jön olvasztó szél. Kevés reményt mutat fel Oláh. Ő így fogalmaz: „a memóriád fagypont alatt” (58.) S mi minden más!

„a latintanárok elfogytak hirtelen” (41.) – írja megdöbbentően. Ez is kor-kép. Teljes élességgel és világossággal jelzi, hogy bizony: ez már az Észbontók ideje. Ahol a főműsoridőben menő szórakoztatás – sőt nevetség – tárgya: mások hiányos műveltsége, vagy még inkább: hiánytalan műveletlensége. Nemcsak, hogy a latintanárok és a műveltségi vetélkedők tűntek el (alacsony nézettség? nem trendi?), de sok minden más is, amire a költő ezt mondja: „hiány van és sötét/ – kafkai fájdalom” (89.)

Oláh András művészi alkatra inkább festői, mint grafikusi. Versei színesek, csupa-képek; de nem a kékek dominálnak bennük. Kékek, ha elő is fordulnak bennük, akkor azok sötét-kékek. Színesítik egyébként, a kötetet a kötött, rímes versek is, bár többnyire a kötetlenebb szabadversek fordulnak elő a versesgyűjteményben.

Ezek között vannak a trianoni nemzettragédiáról szóló versek is. Például a Zajta c. vers, amelyben egy határmenti faluról szól, amelyet először Romániához csatoltak, aztán – mivel téves számítások alapján csatoltak át – visszakerül Magyarországhoz.

Jelentékeny mennyiségű szerelmes vers szerepel a kötetben. Oláh Andrásnak, mondhatnánk védjegye a szerelmi líra. Előző kötetei is sok-sok szerelmes verset tartalmaznak. És szépek e költemények, tegyük hozzá. Egyáltalán: Oláh versei szépek – abban a korban, amely a szép verseket kevéssé díjazza. Mégsem nevezhetjük anakronisztikusnak ezt a költői széppé-tevést.

A versek egyszerűek. És mindaz, ami egyszerű, természetes. És ami természetes, az jó. „(…) irigykedve sandított ránk/ a sóvár nyárvégi délután” (88.) A világ anyaga otromba, zűrzavaros, nyers; széppé és jóvá, jobbá tenni, úgymond rendet teremteni, a művészet legfontosabb feladata. Ebben a deformkorban is. Melynek egyik krónikása, Oláh András.

A költő aggódik a világért. Nyelvi erőtől duzzadnak a művei. Megjegyzem, különös, hogy az emberek legtöbbje azt képzeli; a legtrágárabb szavakkal fűszerezett, kiadós és ízes káromkodás az igazán erőteljes – pedig tévednek. A költő úgyis tud – isteni erővel – lecsapni, hogy az még szép is lehet.

(…) önmagunk túlélőiként kitaláljuk egymást újra/ hogy a féltékeny álmok záporában legyen/ kivel megosztani legszebb bűneinket” (91.) – írja Oláh András a kötet utolsó versében. A költő „legszebb bűnei” – nyilván – a versei. Oláhnak pedig ezek nem afféle ifjúkori csínytevések, hanem felnőtt, kiérlelt, érett alkotások.

Nyomot hagyni magunk után. Ez minden ember természetes vágya. A művész, becsvágyával azért valamivel magasabbra tör; Ércnél maradandóbbat – ahogy Horatius híres sora szól.

Biztos, hogy fogunk még hallani Oláh Andrásról. Hiszen, mint írja: „– minden vonatot lekésni úgysem lehet” (90.)

Jahoda Sándor

Magyar Napló Kiadó

Budapest, 2020

96 oldal, 2500 Ft