tiszatáj | 2013. június 20.

A 30 esztendőn át lezárva álló „4. doboz”

HAJNÓCZY PÉTER: JELENTÉSEK A SÜLLYESZTŐBŐL.
AZ ELKÜLÖNÍTŐ ÉS MÁS ÍRÁSOK
Dokumentumregény. Dobozregény. Egy rendhagyó kritikai kiadás, melyből minden olvasó összeállíthatja aztán a maga „dolgozatát”, folytatásos regényét. Facsimile állapotában, közvetlenül a dobozból, a dokumentumokat tetszőleges sorrendbe rakva készíthetné el a saját Elkülönítőjét […]

HAJNÓCZY PÉTER: JELENTÉSEK A SÜLLYESZTŐBŐL. AZ ELKÜLÖNÍTŐ ÉS MÁS ÍRÁSOK

Dokumentumregény. Dobozregény. Egy rendhagyó kritikai kiadás, melyből minden olvasó összeállíthatja aztán a maga „dolgozatát”, folytatásos regényét. Facsimile állapotában, közvetlenül a dobozból, a dokumentumokat tetszőleges sorrendbe rakva készíthetné el a saját Elkülönítőjét.

Ilyen s efféle ígéretekkel csábít a frissen megjelent kötet előszava a szerkesztő tollából, s csinál máris kedvet az olvasáshoz mint szabadsághoz a megismerésre, válogatásra és rendezésre.

Reményi József Tamás, a Hajnóczy-hagyaték korábbi gondozója 2010-ben adta át a kilenc óriásdobozt (melyek a legendás sportszatyor, a Mátis Lívia által emlegetett szürke bőrönd etc. helyett realizálódtak végül) a Szegedi Egyetem Modern Magyar Irodalom Tanszékén működő Hajnóczy-műhelynek megőrzésre, feldolgozásra. A feltáró munka során lelt a csoport Az elkülönítő paksamétáit tartalmazó dobozra, melyet azután Nagy Tamás, az ÁJTK docense, a műhely tagja vett vizsgálat alá. E hosszas áttekintő, rendező, felélesztő munka eredményeként jött létre a mostani kötet, benne a Valóságban hajdan megjelent, akkor botrányosnak ítélt, bírósági üggyé íródott szociográfia, s mindazok a szövegek, melyek 1975 után, a szerző életideje alatt, az ő komplex kiadási szándékait követve, de még tragikusan fiatalon bekövetkező halála után is hozzátevődtek.

Maga az elkülönítő büntetőeszköz (is) volt a maga idejében, Szentgotthárdon: csappantyús hálós ágy egy börtöncellányi helyiségben, ahová a renitens elmeszociális gondozottakat záratta a gondnok fegyelmezésül, elrettentésül. A most megjelent szociográfia, jogszociológiai írás vagy épp dokumentumregény, a szenvedés regénye erről: az elmeszociális intézmények mindent beőrlő, jogfosztott világáról szól, benne a húgyszagú, rémületes ággyal: a szenvedés díszleteivel s a gyakorta orvosi szemle nélkül betegnek ítélt ép emberekkel.

Az elkülönítő a mindennapok életét is átszövő bürokratikus nyelvet beszéli, akár A fűtő, A véradó, de befogja e nyelv s a tételezte gondolkodásmód a Perzsiát, az M-et, a kisprózák legtöbbjét is, da capo al fine a kiszolgáltatott ember világát. (De beszél Hajnóczy egy másik, látomásos, képgazdag, áradó, kiszámíthatatlan nyelvet is, és a dosszié ebből a regiszterből csakúgy állít példát: A nagy jógi légzés, A jelentés – két igen erős, az értelmezőt csaknem elnémító írás – e rétegből való.)

Mindez az archívum, a nagy számú levéllel, hivatalos leirattal, jogi dokumentummal s néhány ide tartozó, a kezdetektől publikált novellával: kalandos montázst eredményez Nagy Tamás szerkesztésében, címeivel és jegyzeteivel, s az olvasó, a Hajnóczy-ügy hű kutatója a nyomozás és felfedezés, rekonstruálás részese, co-auctora lehet, egy radikálisan más világból visszapillantva oda, ahol a hálós ágy állott ama szennyes cellában. Radikálisan más?

Tudom. De tudom-e?

A Magvető hajdan nem adta ki a teljes dokumentum-anyagot. Most példásan törleszti tartozását.

(Nagy Tamás gondozásában és szerkesztésében. Magvető, 2013.)

cs. k.