tiszatáj | 2021. november 11.

Magyarul Indiában

Fordítani szeretnék és doktorit írni magyar irodalomból

HIMANI PARASHER

 

KÖVES MARGIT BESZÉLGETÉSEI INDIAI EGYETEMISTÁKKAL

Himani Parashert (Himání Parásar) 2016 óta ismerem, amikor beiratkozott a Delhi Egyetem magyar tanfolyamára. Egy barátnőjétől hallott először a magyar tanfolyamról, és éppen azon gondolkozott, hogy mit tanuljon tovább a hindí mesterfokozata után. Azóta Himáni maga is több hallgatót hívott az egyetemi magyarkurzusra, akik közül többen hindí irodalmat tanulnak, vagy tanítanak. A Parásar család Delhi Mansarovar Garden (Mánszarovar) kerületében lakik egy nagy szolgálati lakásban. Édesapja ötvenhat éves, édesanyja ötvenkettő. Apja elektromérnök a Delhi Elekromos Művek egyik igazgatója, édesanyja, aki hindi irodalomszakos volt az Oktatásügyi Minisztérium Gyerekgondozási Intézetének igazgatója. Testvére, Jatin (Dzsatin) huszonhárom éves, járműmérnök.

 

Amikor a magyarórán arról beszéltünk, hogy honnan származik, azt mondta, hogy harijánái, de mindig Delhiben élt. Hogy van ez? 

– Édesapám a Szonípat mellett levő Kharkhouda városban született. De ma már senki sem él ott. Édesanyám Uttar Pradésben született, a Bulandsahar közelében levő Vírkhérában, ahol apja a United Bank of India igazgatója volt. Szüleim a családjuk választása alapján kerültek össze. Nánídzsí, az anyai nagymamám a nagybátyámnál él Delhiben, de mi gyakran látogatjuk az Uttar Pradésben élő rokonokat. November közepén is megyünk az unokatestvérem eljegyzésére.

Hova jártak iskolába? 

– A Vidhya Bhawan Girls Secondary Senior School-ba (Vidhjá Bhavan) lányiskolába, ami az állami és magániskola keveréke. Dzsatin pedig a Shyam Bharati School-ba (Sjám Bhárati), ami magániskola. A hindí irodalom iskolásként is érdekelt az édesanyám, és későbbi tizedik osztályos tanárom, Raj Sri (Rádzs Sri) keltette fel az érdeklődésemet.

Az érettségi után hol tanult tovább?

– A Delhi Egyetemen a nagy múltú Indra Prastha (Indraprasztha) College for Women-be jártam, amit 1924-ben elsőként állítottak fel nők számára. Kitűnő tanáraim voltak: Dr. Rekha Upreti (Rékha Upréti), Dr. Rimpy Kilan Singh (Rimpi Kilan Szinh) és Dr. Bibha Kumárí, akire nem csak mint tanárra, de barátra is gondolok. A Delhi Egyetem hindí irodalom tanszékén is kiváló professzorom volt, Dr. Puran Chand Tandon (Púran Csand Tandan), aki hindí költészettel foglalkozik. A mesterképzés idején iratkoztam be a Bharatiya Anuvad Parishadba (Bháratij Anuvád Parisad), hogy fordítóként tanuljak tovább.

Mi érdekli legjobban a hindí irodalomból?

– A költészetet, esszét, elbeszélést szeretem elsősorban, Jayashankar Prasad (Dzsajsankar Praszád) (1889–1937) epikus költeményeit, Mahadevi Verma (Mahádéví Varmá) (1907-1987) és Usha Priyamvada (Usá Prijanvadá) esszéit és elbeszéléseit. Magam is írok verset, ami Facebook-on blogban jelenik meg, Parásar ki kalamsze –Parásar tollából címmel. Ezek rövid, haiku-szerű versek, ezt a műfajt szeretem a legjobban. 

A magyar nyelvhez is az irodalom vonzotta? 

– Igen, a Delhi Magyar Kulturális Intézetben nagyon sok alkalom volt a versolvasásra és fordításra az irodalmi esteken és az Irodalom éjszakáján. Számomra a két legfontosabb az Arany János projekt volt, amikor 2017-ben Arany János kétszázéves születési évfordulójára egy hindí nyelvű Arany János verseskötet készült, amelyben Arany néhány verse jelent meg az én fordításomban: az Epilógus, a Mátyás anyja, a Rege a Csodaszarvasról és az ötödik rész a Toldi szerelméből. A Rege a Csodaszarvasról fordítása hosszú küzdelem volt, rá kellett találnom arra a „regélő elbeszélő” hangra, melyen Arany megszólalhat hindiül. A Rege akkor kezdett jól alakulni hindiül, amikor Dzsajsankar Praszád költő Kamayani (Kámájaní) (1936) című eposzának szerkezeteihez, ritmusához közelítettem. Ez csak sok-sok újraolvasással sikerült. A másik emlékezetes esemény Vörös István Napló című ciklusa volt, amit 2018-ban Vörös István látogatásakor az Európai Irodalom éjszakáján olvastam fel. 

Hogyan ismerkedett meg Magyarországgal?

– 2018-ban utaztam először Magyarországra, amikor megkaptam a Balassi Intézet ösztöndíját. Teljesen lenyűgözött a város, meg az is, hogy már tudtam kommunikálni az emberekkel és kiismertem magam. Sokat jártam a városban a csoporttársaimmal, és bár a szigorú jelenléti számonkérés miatt nem tudtam az országban utazni, nagyon jól éreztem magam. Sok emberrel összebarátkoztam, akikkel még most is levelezek. 

Milyen volt a kurzus és a tanárok?

– Sok kitűnő tanár tanított minket például Bárdos Judit és Mádas Péter. Ők idén is tanítottak, amikor az egyéves ösztöndíjjal tanultam a Balassiban.

A 2020/21 tanévben nagy nehézségek árán jutott el Budapestre. 

– Ez a tanév sok szempontból nehéz volt. Nehezen kaptam meg a vízumot, az engedélyeket és tanév közben is sok izgalmas dolog történt. Amikor megérkeztem karanténba kellett mennem, és azután is online tartották az összes óránkat. A kurzus egyetemi előkészítőnek számít és azt mondták, hogy választanom kell egy ötéves MA kurzust, amelyen tovább fogok tanulni. Tekintve, hogy már van mesterfokozatom hindíből, doktorira pedig nem lehetett jelentkezni, kétségbe estem. A hivatalok online munkája miatt nem is tudtam érdeklődni, megijedtem, hogy vissza kell fizetnem a kurzus teljes tandíját. Nem tudtam senkivel sem megbeszélni a problémámat Budapesten.

És a tanítás? 

– A tanítás magas színvonalú volt, de online órák voltak végig és ez csalódást okozott nekem. Sok tanárral újra találkoztam, ha személyesen nem is, de online. Sokat tanultam magyar irodalomból, különösen Dr. Sturm László és Dr. Bárdos Judit óráin. De sok olyan program hiányzott, ami része ennek a kurzusnak. Nem utaztunk sehová Magyarországon. 

Mennyire tudott kapcsolatba kerülni a magyar színházzal, galériákkal, a kulturális élettel?

– Sajnos, csak kívülről láttam színházat, sehová sem tudtam bemenni. Nyáron szerencsére már enyhítettek a lezártságon és többször jártam Szentendrén, el tudtam utazni Esztergomba és Pécsre. A Magyar Intézet egykori igazgatója, Dr. Wilhelm Zoltán és felesége, Ildi nagy szeretettel fogadtak Pécsen. Augusztus elejéig maradtam, de örömmel jöttem vissza.

Milyen tervei vannak? 

– December elején lesz az esküvőm, arra készülök. Azután szeretném Jakabovics Tibor Szerintemezazegész című gyerekkönyvének fordítását befejezni. A gyerekkönyv kihívás számomra, mert bár eddig fordítottam Arany János verseket és Vörös István Naptár című versciklusát, de nem ismerem a gyerekirodalmat egyik nyelven sem és nehéz megszólaltatni az ötéves, sokat beszélő kislányt hindiül. Később pedig doktorit szeretnék írni magyar irodalomból valamelyik magyar egyetemen. 

Köves Margit