tiszatáj | 2020. január 4.

Tandori Ágnes emlékére

1942–2020
Meghalt Tandori Ágnes író, műfordító, Tandori Dezső felesége és alkotótársa, az író hagyatékának őrzője… – TÓTH ÁKOS NEKROLÓGJA

1942–2020

Meghalt Tandori Ágnes író, műfordító, Tandori Dezső felesége és alkotótársa, az író hagyatékának őrzője.  

Tandori Ágnes Nagy Ágnesként 1942. október 28-án, Pécsett született. Gyermekéveit Erdélyben, Vácon töltötte szülei és húgai körében, majd a család 1950-es években való Budapestre költözése után a fővárosban szerzett francia-német idegennyelvű levelezői diplomát. 1967-ben kötött házasságot Tandori Dezsővel. Előbb a Malév kötelékében dolgozott, később az Iparművészeti Vállalat munkatársaként tevékenykedett. Ezt a munkakörét hagyta el az 1970-es években, hogy szellemi szabadfoglakozásúként, íróként és fordítóként, a Tandori-háztartás nélkülözhetetlen részeként, feleként, a Tandori-művekben „Másikunk”-ként emlegetett szerepében aktívan segítse és ösztönözze a legkülönbözőbb Tandori-művek megszületését. Szakmája innentől: „háztartásbeli”. Ez a háztartás azonban a Lánchíd utcai Tandori-otthon, mely magába foglalja a néha 19 lakóval büszkélkedő madárházat, a számos könyvben megjelenő medvekolóniát, valamint az ezen szerveződéseket egybefogó Kis- és Nagy Koala Kártyabajnokságot, az író és felesége által évtizedeken át játszott és rögzített francia kaszinó játék rendszerét. A lakás háromszobányi univerzumában Tandori Ágnes, akárcsak férje, egyszerre a mindennapi ügymenet szorgos felelőse és világokat igazgató demiurgoszi jelenség. Míg Tandori Dezső nagyszabású írásművészetében ajánl és állít elő formákat az életidő számolatlan tömbjeinek ábrázolására, addig Tandori Ágnes ennek a választott életformának, a dolgokhoz odaforduló és a kicsinységet gondba-vevő figyelemnek válik virtuózává.

Az elmúlt évtizedekben Tandori Ágnes neve számos alkalommal jelent meg Tandori Dezső neve mellett társfordítóként: egyik legrangosabb, közösen jegyzett munkájuk Arthur Schopenhauer A világ mint akarat és képzet című filozófiai főművének magyarítása, melyért 1992-ben Az Év Könyve jutalmat vehették át. Több kiadást megért, nevezetes fordításaik közé tartozik Lénárd Sándor A római konyha című kötete, R. D. Laing Bölcsek, balgák, bolondok című munkája vagy Edmond Rostand Don Juan utolsó éjszakája című drámája. Tandori Ágnes hangján is szóltak Edward Rice Burroughs-nak az 1980-as évek második felében magyarul is nagy sikerrel megjelentetett Tarzan-regényei. A házas- és írópár egyetlen közösen írt kötete a Natura kiadásában 1985-ben megjelent Madárnak születni kell..!, mely madártartásra vállalkozóknak szóló tanácsadó funkciója mellett az egyik első magyar etológiai érdeklődésű könyvnek tekinthető, és nagyszerű áttekintése Tandori ’80-as években kiteljesedő, Szpéró és társai neveivel fémjelezhető középső korszakának.

Tandori Ágnes „lappangó” irodalmi jelenléte néha látható-olvasható formát öltött, többnyire Tandori Dezsővel közös novella- vagy verspublikációk által (Ld. Valami szállás, In Liget 1990/1.; Fűművek, In Ex Symposion, 15-16. szám, 1996; Testvértörténetek, In Vigilia 1998/1.). Kuriózum-számba menő, ritkán olvasható közös verseik az életidő megosztásából következő közös sors vállalásának megrendítő dokumentumai. „A két T egy földbe készül.” – tudatosítja és jelzi előre halálon túl is tartó szövetségüket a szétválaszthatatlanná lett hang(ok) előrehozott tanulsága (Ld. A pille; a burizs; végig üvegajtók). Tandori Ágnes emlékezetes önálló közleményei közt tarthatjuk számon a Pipike című írást, mely a címben megnevezett vak verebük emlékére íródott, és Tandori 1998-as A Semmi Kéz című reprezentatív válogatáskötetében jelent meg először, majd újra helyt kapott az író Szellem és félálom című 2013-as könyvében.

A felsorolt bibliográfiai adatok együttesen sem képesek felidézni és érzékeltetni Tandori Ágnes hozzájárulásának jelentőségét Tandori Dezső életműve szempontjából: szinte szótlan, de kitartó jelenléte, mely öt évtizeden keresztül Tandori minden emberi-művészi kísérletében megbízható és méltó támogatást jelentett, valójában ugyanis Tandori művészi univerzumának keretei közt – a korai nagyregények és hosszú versnaplók lapjain – mutatkozik érvényes alakjában, és van maradandó módon megörökítve. A Lány, Másikunk, Madame D’Array, Tradoniné, T. Á., stb., annak a titokzatos élőnek megannyi, igazinál igazabb neve, ki 2020. január 1-én végleg megtért Övéihez.

Tóth Ákos