tiszatáj | 2018. szeptember 4.

Virágvölgy

Csuja László augusztus utolsó napjaiban bemutatott Virágvölgy című filmjével megkezdődött az őszi bemutatók nagy sorozata – az év végéig tucatnyi új alkotást láthatunk… – SZÍJÁRTÓ IMRE KRITIKÁJA

Csuja László augusztus utolsó napjaiban bemutatott Virágvölgy című filmjével megkezdődött az őszi bemutatók nagy sorozata – az év végéig tucatnyi új alkotást láthatunk.

A Virágvölgy mintha két, egymást látszólag kizáró stílust, színészvezetési felfogást és valóságábrázolói hagyományt építene össze: a francia új hullám egyik vonulatát és a dokumentarista játékfilmet. Ezt a két irányzatot a két főszereplő személye képviseli: a filmbeli Bianka mintha a Jules és Jimből lépett volna ki, Laci pedig éppen úgy el tudna vinni a hátán egy szociofilmet, ahogy Cséplő Gyuri, Schiffer Pál főszereplője tette a 70-es évek végén. Csuja László filmjében megvan minden, amit egy bemutatkozó nagyjátékfilmről el szoktak mondani, hiszen úgy tűnik, hogy a téma a rendező személyes szenvedélye, ugyanakkor az egészben van valami könnyedség és játékosság. Nagyon jó látni, hogy ezt a fiatal rendezőt milyen őszintén érdekli a mai magyar valóság, amelynek ábrázolására mozgósítja mindazokat a filmnyelvi eszközöket, amelyeknek jól láthatóan birtokában van.

Az újhullámos stílust Bianka alakja hozza magával – a végzet asszonyainak olyan típusát képviseli, aki kiszámíthatatlanságával ejti csapdába a körülötte mozgó férfiakat. A földhözragadt és kispolgári mércékkel mérve gátlástalan lány egy váratlan ötlettől vezérelve ellop egy kisbabát, ez az alig magyarázható elhatározása a film teljes cselekményének vezérlőelve. Figurájának előzménye a magyar filmből az az eszkimó asszony Xantus János filmjéből a 80-as évek elejéről, aki hozzá hasonlóan ugyan nem képzett színész, de nem idegen a számára a kamera jelenléte. Ez a kettősség határozza meg a film dramaturgiájának egyik irányát: egy képileg és lélektani indoklásokkal nehezen követhető szereplő túlmozgása, aki színészi eszközeit nem valamiféle iskolai képzésből meríti, jelenléte azonban különösen erős.

A Virágvölgy ellenpontját mindazok a szereplők képezik, akik Biankával ellentétben szociális helyzetük alapján azonosíthatók egy figyelmes néző számára – a film legnagyobb erénye éppen ez a társadalmi érzékenység. Csuja László mintha Till Attila Csicska és Tiszta szívvel című munkáinak közegét egyesítené a Virágvölgyben: az uzsorások kisemmizettjei, a cselédsorba taszított munkások, a munkásszállók, a hajléktalankolóniák népe találkozik a mai magyar kitaszított-univerzum másik csoportjával, a fogyatékkal élőkével. Ezeknek az embereknek alig van szavuk a saját képviseletükre, ezt a film hihetetlen érzékkel ábrázolja. Egy natúrszereplőkkel dolgozó dokumentarista játékfilm erejét éppen azok a néhányperces portrék adják, amelyeket az eredeti helyszíneken talált figurák keltenek életre – a munkásszálló gondnoka és lakói, a tóparti kemping elképesztő lakói, a Laci személyiségtesztjét elkészítő pszichológus és társaik.

Szíjártó Imre

Virágvölgy – magyar film, 2018

Rendezte: Csuja László
Forgatókönyv: Csuja László, Nagy V. Gergő
Kép: Vass Gergely
Vágó: Csaba Attila
Hang: Császár Gábor
Producer: Muhi András, Ferenczy Gábor

Szereplők: Berényi Bianka (Bianka), Réti László (Laci), Kozma Károly, Katdos György, Kardos Róbert

Gyártó: Focusfox
Forgalmazó: Elf Pictures