Tiszatájonline | 2012. április 3.

Veszélyes vágy (A Dangerous Method)

Rendkívüli fantáziája és ügyessége miatt több filmlista élére is beírta magát. 2004-ben a Strange Horizons sci-fi újság a műfaj második számú rendezőjének titulálta őt, ugyanabban az évben a The Guardian „minden idők legjobb 40 rendezője” listáján a neve 9. helyen szerepelt. A Total Film angol filmmagazin 2007-es listája minden idők 17. rendezőjeként tartja számon. Ő David Cronenberg, avagy „a véres báró”, „a biohorror atyja”, ahogyan emlegetni szokták. Az utolsó évtizedben azonban több kritikus is azt vallja, hogy eltért a gyökerektől, és a Veszélyes vágy című legutóbbi műve is ezt bizonyítja.
Első beszélgetésük a tizenhárom órát is meghaladta
Első beszélgetésük a tizenhárom órát is meghaladta

A cselekmény 1904-ben kezdődik. Először Sabina Spielreint ismerjük meg, aki abban az elmegyógyintézetben van kezelésen, ahol Jung dolgozik. A kissé dilis és rémült orosz nőben Jung ideális lehetőséget lát az új, mindaddig még ki nem próbált „beszélgetés-kezelés” alkalmazásra, felhasználva így Sigmund Freud módszerét. A mélyen bonyolult „Spielrein-ügy” egy idő után sikeres kísérletnek bizonyul. A pszichoanalízis virágzó korszakában ez a siker kiindulópontot jelent Jung számára, aki óriási ambíciói révén sokkal nagyobb elfogadtatásra vágyik, és a Spielrein-ügy sikere lehetőségszámára a nagy jelentőségű találkozásra Freuddal. Az első közvetlen beszélgetésük a tizenhárom órát is meghaladja, a kapcsolatuk pedig a tanuló-mester szintet is felülmúlja. Jung idealizálja Freudot, ugyanakkor alig várja, hogy megfossza őt trónjától.

A történet nagy része túl felszínes, három egyén több éves kapcsolatát mutatja be, de nem hatol mélyebbre, így alig ismerhetjük meg a szóban forgó személyeket. Az egyetlen kivétel Jung, akinek lényegesen megváltozik az élete, amikor megismeri az orosz nőt, de talán ez is kevés egy olyan személyről, aki az emberek lelki világának vizsgálatával és boncolgatásával tölti napjait. Nem kapunk világos képet Jung mély depressziójáról sem, miután megromlik a kapcsolatuk Freuddal. A rendező nagyobb hangsúlyt fektetett a pszichoanalízisre, illetve a három egyén egymás közötti viszonyára. A mű legnagyobb hiányossága mégsem ez, hanem sokkal inkább az, hogy Cronenberg rendezte. Ha ez nem így lenne, más szemmel lehetne tekinteni a műre, viszont az, aki olyan filmeket készített, mint a VideodromeA légyKét test egy lélekKarambol stb., attól többet vár az ember, és ezeknek a filmeknek a rajongói csalódni fognak. Itt nincsenek autóütközések, sorozatgyilkosságok, bogarak, a film legizgalmasabb jelenetei, amikor az egymásnak írt dühös (de udvarias) leveleket kinyitják, vagy Jung nemi aktusai a mazochista páciensével. A Veszélyes vágy beszédközpontú film, de mivel a pszichoanalízisről szól, talán ilyen is kell, hogy legyen. Szükség is van pár heves párbeszédre, ebből pedig akad bőven. A jelmezek és a díszlet is a film erősségei közé tartoznak, Vincent Casselpedig említésre méltó Otto Gross szerepében, kinek a karaktere életerőt ad az alkotásnak. A Veszélyes vágy megpróbál fényt deríteni a megmagyarázhatatlanra, ami persze lehetetlen, de a fejtegetés és elemzés mindig érdekes kísérlet lehet.

Angol–francia–német–kanadai–svájci dráma, 99 perc, 2011

rendező: David Cronenberg

forgatókönyvíró: Christopher Hampton

operatőr: Peter Suschitzky

szereplők:

Michael Fassbender (Carl Jung)

Viggo Mortensen (Sigmund Freud)

Keira Knightley (Sabina Spielrein)

Vincent Cassel (Otto Gross)

forrás: Magyar Szó