Tomboy

Az angol nyelvben az ilyen lányok csúfneve a „Tomboy”. Céline Sciamma új filmje is ezt a címet kapta. A mű egy olyan fiús lányról szól, akinek sikerült beilleszkedni és játszótársakat szerezni. A film a tízéves Laure történetét meséli el, aki családjával egy új városba költözik. Arcvonásai, rövidre nyírt haja és fiús öltözéke bárkit könnyen megtéveszt, így a helybéli lányt is, Lisát, akinek főhősünk megismerkedésükkor Michaëlként mutatkozik be. Ettől a pillanattól fiúként kezd élni, és gyorsan beolvad a grundon játszó társaság közé, mi több, az egyik legkedveltebb személy lesz köztük. Ezek után esze ágában sincs feltárni a titkot és bevallani valódi nemét, bár tisztában van azzal, hogy előbb-utóbb kiderül az igazság. Otthon ő továbbra is Laure, aki apjával pókerezik, várandós anyjának elmeséli a napi eseményeket (Michaëlt nem említve), legtöbbet azért a húgával, Jeanne-nal játszik. A testvérpáros viszonya annyira szoros, olyan mély kapcsolat van közöttük, amilyet csak gyermekek képesek teremteni. Egy pillanatban Jeanne az, aki levágja nővére haját, úgy, hogy minél fiúsabb legyen, de csak annyira, hogy az anyjuk ne vegye észre a változást. Főhősünknek többször is sikerül különféle trükkökkel félrevezetni barátait, de az igazi kihívás akkor következik be, amikor Lisa és Michaël között gyerekszerelem alakul ki, és megesik az első ölelés, az első puszi.

A rengeteg LGBT-fesztiválokon elnyert díj nem azt jelent, hogy csak ennek a populációnak készült a Tomboy. A rendező nem ad választ arra, hogy Laure miért olyan amilyen, a mondanivalót meg nem erőszakolja rá a nézőre, inkább egy felejthetetlen francia nyár örömeit meséli el nekünk, aki pedig olvasni tud a sorok közt, nyugodtan megteheti. Sciamma, alacsony költségvetése ellenére, egy hónap alatt nagyszerű filmet készített, a gyerekekből pedig olyan meggyőző alakításokat hozott ki, hogy az előítéletes néző is kedvelni fogja ezt az alkotást, amely visszavarázsolja a nosztalgikus gyerekkort, és annak gondtalan perceit.