Tikkasztó nyár

1945

Úgy kezdődik, mint egy western. A puszta közepén, az aprócska állomásra lassan behúz egy fekete füstöt okádó gőzvonat, leszáll róla két titokzatos idegen, és elindulnak a falu felé.

Török Ferenc legújabb filmjének történelmi témája – az Isztambul, és a Senki szigete után – meglephette a közönséget, pedig a rendező több mint tíz éve készül Szántó T. Gábor Hazatérés című novellájának megfilmesítésére, csak eddig valahogy nem jött össze. Mint mondta egy interjúban, ez talán nem is baj, most minden szempontból érettebben nyúlt a témához. Megérte várni, Török Ferenc kitűnő filmet tett le az asztalra.

A film 1945-ben játszódik, a háború vége után néhány hónappal, egy fülledt augusztusi napon. Már nincs háború, és még nincs szocializmus, mindkettőről sokkal többet tudunk a történelemből, irodalomból és filmekből, mint erről a köztes pár évről. Mi, az utókor úgy képzeljük, hogy ezt a röpke időszakot a felhőtlen öröm, és a bizakodó újrakezdés szelleme lengte be. Török Ferenc filmjéből azonban kiderül, hogy óriásit tévedünk.

Ebben a pár évben mindenkinek örülnie kellett volna, hogy végre béke van.  És tényleg, az emberek látszólag elégedettek abban a kis eldugott faluban, ahol a film játszódik, csak azt ne firtassa senki, hogy némelyek miért élnek most egy, a réginél tágasabb házban, vagy kinek, honnan van motorja, varrógépe, míves ezüstneműje, és főleg azt ne kérdezze senki, hogy hol vannak a faluban élt zsidók, s hogy mit tudnak az elhurcolásukról. Ezért feszül pattanásig a légkör, amikor két hallgatag zsidó férfi leszáll a vonatról, és elindul a falu felé.

A film csupán 3-4 óra eseményeit követi, ennyi idő alatt omlik össze a nemtelenül szerzett jobb élet víziója. A rendező igen elmélyülten, pontosan és következetesen vezet végig a folyamaton, pedig a film története inkább csak alig-történet, hiszen nincsenek benne nagy váltások és fordulatok, a helyszín is viszonylag zárt, jószerivel ki sem mozdulunk a faluból, és a környező pusztából.

Török Ferenc megfontoltan építkezik, patikamérleggel adagolja a feszültséget, ami egy percre sem lankad a film végén futó stáblistáig. Sok a szereplő, talán a fél falut is megismerjük, pedig keveset szólnak, ám arcuk és gesztusaik annál beszédesebben nyelik el az igazságot. Fokról fokra derül ki, hogy ki mindenki vétkes a zsidók elhurcolásában, hogy kinek mi a takargatnivalója, s hogy ezt a terhet ki, meddig képes elviselni. A film nem hősökről és vétkesekről, jókról és rosszakról szól, hanem arról az átmeneti erkölcsi zavarról, amikor talajt veszt a morál.

A film képi megjelenítésére a másfél generációval idősebb Ragályi Elemér operatőrt kérte fel a rendező, s együtt döntöttek a fekete-fehérben való forgatás mellett. Mint mondták, ez a téma minden színt ledobott magáról, másrészt ennek az időszaknak a képi dokumentumai is fekete-fehérben maradtak ránk. Török és Ragályi finoman festik fel a korszak jellemző tüneteit, jelen vannak az orosz katonák, és már osztják a földet. Mindez csak felvillan, épp csak pontosítja a történelmi közeget, mert ebben a filmben nem a társadalmi lépték a mérvadó, hanem a szubjektív emberi magatartás.

A film főszereplője a falu Keresztapa típusú, mindenki sorsát kezében tartó jegyzője, akinek a bőrébe bújva Rudolf Péter zseniálisat alakít. Figurája igazi érdekember, gátlástalan és elvtelen, tipikus örök túlélő, az a fajta, aki mindig a nyerő oldalhoz igazodik. Mellette a kisebb szerepekben is nagy színészek remekelnek. Szirtes Ági marcona, kegyetlen lelkű parasztasszonyt formál, Szarvas József  karaktere a feltámadt lelkiismeretével viaskodik, s marad alul e küzdelemben. Székely B. Miklósnak alig van szava, mégis tökéletesen közvetíti a kis ember tisztességét, Szabó Kimmel Tamás egy életrevaló legényt jelenít meg, aki az új világtól reméli a szegénységből kivezető utat. Nagy-Kálózy Eszter a jegyző feleségeként a férje gaztetteibe lelkileg belebetegedett, a becstelenséget semmilyen szinten elfogadni nem tudó asszonyt formál leheletfinom eszközökkel, Sztarenki Dórát pedig a régi szerelmét a jobb anyagiak miatt elhagyó, számító menyasszony szerepében látjuk.

A film kezdő képsora westernre emlékeztet, arra a fajtára, amikor a titokzatos idegenek leszámolnak a települést rettegésben tartó helyi kiskirállyal. Ebben a filmben azonban nem ez a séma működik, itt a leszámolást mindenki önmagával végzi el.

Ibos Éva

1945 (2017)

magyar filmdráma, 91 p